|
Erdélyi autonómia-törekvések
Erdélyi autonómia-törekvések
Toró T. Tibor: az autonómiának, ami az egész nemzet érdeke,
nincs életképes alternatívája.
Erdélyi autonómia-törekvések címmel a Soproni Erdélyi
Kör és a Soproni Kálvin Kör közös rendezvényének vendégei voltak Toró T.
Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke és Németh Zsolt,
a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, országgyűlési képviselő.
A szervezők szándéka az volt, hogy az erdélyi autonómia-törekvésekről,
illetve a határon túli magyarságnak a nemzethez való viszonyáról annak
a lehető leghitelesebb ismerőinek, illetve tevőleges segítőinek közreműködésével
adjanak árnyaltabb képet.
A két órás pódiumbeszélgetésen a 2003. február elsejei,
szatmárnémeti eseménytől kezdődően az EMNT megalakulása és működése eddigi
fő mozzanatairól számolt be Toró T. Tibor, aki elmondta: a romániai őshonos
nemzeti kisebbségekre vonatkozó személyi elvű autonómia kerettörvényét
másik kettő – a személyi elvű autonómiastatútum és a különleges státusú
önkormányzatok jogállásáról szóló – tervezettel együtt május közepén készül
benyújtani az EMNT.
Toró Tibor részletesen kifejtette: az erdélyi magyarság
célja Székelyföld területi autonómiájának, valamint a Romániában élő magyar
közösség személyi elvű autonómiájának kivívása.
| Területi autonómiával olyan térségek rendelkeznek, amelyek az
önkormányzás magasabb fokával vannak felruházva, mint az állam bármely
más, hozzájuk hasonlítható területe. A nemzeti kisebbségeket szolgáló területi
autonómia célja az, hogy az állam többségi lakosságától eltérő, de egy
adott régión belül többségben lévő nemzeti közösség számára biztosítsa
azokat az eszközöket, melyek által ki tudja fejezni és meg tudja őrizni
saját közösségi identitását, valamint az általa lakott terület kulturális
és történelmi hagyományait.
A személyi elvű autonómia nem területet, hanem magát a kisebbségi
közösséget ruházza fel érdekképviseleti és igazgatási jogosítványokkal
bíró intézményrendszerrel. Az autonómia alapjául szolgáló, nem feltétlenül
területileg meghatározott közösséget az teremti meg, hogy az egyének szabadon
vállalják az adott nemzeti kisebbséghez való tartozásukat. Ez gyakran közigazgatási
regisztráció révén történik meg. A személyi elvű autonómia elterjedt formája
a kulturális autonómia, mellyel a kisebbségi közösség választott
szervei átveszik az államtól a kultúrájuk és nyelvük megőrzéséhez szükséges
igazgatási jogosítványokat és intézményeket. A nemzeti kisebbségek fennmaradása
szempontjából az oktatási intézmények bírnak a legnagyobb jelentőséggel.
Az elsősorban kisebbségeket szolgáló autonómiaformáktól meg kell különböztetnünk
a helyi közigazgatási autonómiát. Ez a helyi önkormányzatok autonómiája,
amely akkor egészülhet ki, törvény alapján, sajátos - kisebbségi nyelvvel
és kultúrával kapcsolatos - jogosítványokkal, ha az illető településen
valamely kisebbség helyi többséget alkot. Ilyenkor sajátos státusú önkormányzatnak
nevezik az illető település helyi önkormányzatát.
Területi autonómiával rendelkeznek az európai kontinensen az Aland-szigeteken
lakó svédek, az olaszországi (dél-tiroli) osztrákok, a nagy-britanniai
walesiek és skótok, a spanyolországi baszkok és katalánok. Számos európai
államhoz tartozó sziget kapott területi autonómiának tekinthető különleges
önkormányzati jogosítványokat, köztük a Dániához tartozó Grönland és Feröer-szigetek,
a franciaországi Korzika. A területi autonómiát élvező térségek az autonómia
kivívása után erőteljes gazdasági gyarapodásnak indultak.
Napjainkban a személyi elvű autonómia sajátos változatának tekinthető
kulturális autonómiával rendelkeznek a magyarországi kisebbségek és a norvégiai,
finnországi valamint svédországi lappok.
EMNT-honlap |
A résztvevők hangsúlyozták: az autonómia kérdésében
mindenképpen szükség van az erdélyi magyarság egységére, az ügy számára
a románság megnyerésére, az anyaország támogatására és az európai támogatásra
is.
Az erdélyi magyarok, akik román állampolgársággal
rendelkeznek – amint azt Toró T. Tibor kifejtette – a román államhoz való
viszonyukat az autonómia intézményén keresztül rendeznék: azaz a román
államtól elkérik azokat a közjogosítványokat, amelyek a számukra fontosak,
azért, hogy magyarként szülőföldjükön megmaradhassanak, identitásukat megőrizhessék.
- Ugyanakkor közösségként, de egyénenként is részei vagyunk a magyar
nemzetnek, amelyhez való viszonyunkat a polgári kormány rendezte, úgy,
hogy azt közjogi szintre vitte: a magyarok megkaphatták a magyar igazolványt,
ami bizonyította: hogy a határon túliakként a magyar nemzet polgárai. Az
erre vonatkozó törvény egy un. ,,karácsonyfa-törvény" volt, azaz új és
új elemekkel lehetett volna azt kiegészíteni, és a folyamatban – egyik
fő kezdeményezője éppen Németh Zsolt volt – el lehetett volna jutni egy
kvázi-kettős állampolgárságig.
Toró T. Tibor sajnálatát fejezte ki, hogy a folyamat
elakadt, mi több, mint mondta: a visszájára fordult.
- Nem egészült ki új jogosítványokkal, hanem a magyar országgyűlés
,,leszedte a karácsonyfáról a díszeket" - mondta.
Az autonómia és a kettős állampolgárság egymáshoz
való viszonyához az erdélyi politikus azt is hozzáfűzte: annak célja, hogy
úgy kapják meg a határon túli magyarok a magyar állampolgárságot, hogy
ne legyenek rákényszerítve arra, hogy elhagyják a szülőföldjüket. Egyébként
a román politika ezt ,,csendben" a volt szovjet köztársaságbeli moldávoknak
már megadta.
- Európa esetében elég magas az az ingerküszöb, amivel el lehet érni
azt, hogy felfigyeljenek a határon túli magyar kisebbségi kérdésre - mondta
Toró T. Tibor, rámutatva: az erdélyi politikának és magyarországinak egyaránt
hibája, hogy ,,elaltatták" Európát, azaz sikerült elhitetni, hogy modellértékű
az ahogyan Romániában a kisebbségi kérdést, vagy a magyar kérdést kezelik.
- Ez a történelmi bűne egyes politikusoknak - mondta Toró, aki hozzátette:
bizony, van magyarkérdés, amit a megfelelő fórumokon el kell tudni mondani.
Toró T. Tibor arról is szólt, hogy az eddigi státustörvény
megcsonkítása miatt került előtérbe a kettős állampolgárság radikálisabb
megoldásának kérdése, amely a nemzettel való viszonyt volna hivatott rendezni.
Az alapvető nemzetstratégiai elvként mindenképpen
a szülőföldön való boldogulást kell megfogalmazni - hangsúlyozta.
A kérdést európai viszonylatban megvilágítva fejtette
ki Német Zsolt:
A közép-kelet európai térségben tapasztalható instabilitás
egyik oka a rendezetlen kisebbségi kérdésben keresendő. Ennek 19. századi
okai mellett találjuk a II. világháborút lezáró békeszerződéseket is. A
21. század kapujában Európának annál is inkább hangsúlyozottabban kell
foglalkoznia a kérdéssel, mert a térséget immár az EU két oldalról veszi
körül.
Az uniós csatlakozásnak az egész magyar nemzet –
beleértve a határon túli magyarságot is –haszonélvezője lehet - mondta
Német Zsolt, hozzátéve: mindez akkor lehetséges, ha uniós tagságát a magyar
kormány megfelelő nemzetpolitikával, nagyon tudatos erőfeszítésekkel úgy
tudja majd irányítani, hogy az a határon túli kisebbségeknek is a javukra
váljon, és hogy a szülőföldön való boldogulást segítse.
Mindez az Európai Unión belül, illetve azon kívül
mit jelent?
Románia uniós tagsága esetén a szimbolikus része
marad majd meg, annak, amit a státustörvény részben megoldott.
A nagy kérdés, hogy addig mi lesz az erdélyi magyarsággal,
amely 1992 és 2000 között – a népszámlálási eredmények szerint – 188 ezerrel
fogyott?
Egy középtávú stratégiára van szükség vélte Toró
T. Tibor, hozzátéve: az autonómiának, ami az egész nemzet érdeke,
nincs életképes alternatívája.
T.É.
|