|
Sopron-Fraknó gyalogtúra
A régi soproniak emlékezete még megőrizte azokat az időket, amelyekben
Sopronból útrakelvén, az Asztalfőn keresztül, a nem túl nehéz turistaúton
végighaladva látogattak nagyszüleik Fraknóig.
Nyolcvanhárom év után, a határokat teljesen megnyitó EU-s tagság igen nagyszerű, – és végre-valahára egy konkrétan megtapasztalható – élménye, hogy a többi között szintén elcsépelt szlogenné vált ,,határok eltűnése" egyszercsak tényleg valóság. Ki-ki maga elgondolkozhat azon, hogy a Perkovátz-ház Baráti Köre felhívására
miért is jelentkezett kb. háromszázötven résztvevő arra a Sopron-Fraknó
gyalogtúrára, amely a régi időket idézvén, a monarchiabeli, több mint 20
kilométeres útvonalon vezetett végig.
Jelezte ezt az, hogy a Asztalfői ,határátkelés" pillanatában felcsendült a Himnusz, (és előkerült ,,Huszárik Zoltán soha nem felejthető, Sopron szeretetével átszőtt barátságát" idéző nemzeti színű szalag is Kárpáti doktor táskájából), hogy a társaság az ezeréves határ mentén, a Rozália-gerincen is megállt egy pillanatra emlékezni. (S aki a gyimesi ezeréves határon már járt – amely egyébként egy adott országon – nevezetesen Románián – belül is majdnem annyira nehezen megközelíthető volt, mint a vasfüggöny által elválasztott eme nyugati – az egy pillanatra mégiscsak megérezte az összetartozás Kárpát-medencén átívelő erejét.). S az is jelez valamit, hogy Szikra (Sieggraben) polgármestere Vinzenz
Jobst szívélyes szavakkal üdvözölte a soproniakat, akiknek jövetelét Dr.
Manfred Grandits római katolikus plébános megáldotta.
Sopron és a Fertő-tó látképe a Rozália-csúcsról Fraknó polgármester-asszonya Reismüller Friederike a Rozália-kápolnánál az egymásratalálás öröméről szólt, Wutzlhofer Walter, a helyi turistakör elnöke pedig arról, hogy a soproni ,szomszédok" mindig szívesen látott vendégek Fraknón. Ekkorra már közel hét órája menetelt a társaság a Fehér úti-tó - Asztalfő - Szikra - ,,Esterházy-Strecke", az 1000 éves magyar határ határkövei között 3,5 kilométeren át a Rozália-geincen útvonalon, időközönként egy-egy pihenőt is beiktatva. A 762 méteres magasságban található kápolnától aztán a Fraknói várig vezető közel 3 kilométeres, többnyire erdő között vezető úton a közben megeredt esőben majd mindenki bőrig ázott, de ez a tény a társaság hangulatát nem zavarta, inkább a Blaguss utazási iroda autóbuszaiba való beszállás ütemén lendített. A nyolc autóbusz aztán Sopron felé vette az irányt. A túra is annyira szép emléke marad majd mind a háromszáznál több – az öt évestől a nyolcvanéves koroztályt képviselő – résztvevőnek, mint amilyen a nagyszülők, dédszülők idejében is volt, amiről majd lehet mesélni az utánunkjövőknek, de már nem azért, hogy fogalmuk legyen arról, hogy milyen a határok nélküli világ, hanem azért, hogy ők maguk is útra kerekedjenek. T.É. Tekintsék meg a túráról szóló képriportunkat!
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
