CyberPress.Sopron

Tornyok árnyékában

Hogyan festett Sopron, mikor a belváros tele volt még római polgárokkal, középkori szerzetesekkel, királyokkal, hercegekkel, kõfaragókkal, ácsokkal, derék bortermelõkkel és iparosokkal? Amikor naponta történetek események, szüntelenül forgott a mindennapi élet palotákban, utcán, piacon? Ágoston Ernõ pasztellképei a Városháza fogadótermében õrzik ezt. Csupa-csupa esemény. Most? A csendes belváros az utóbbi idõben még csendesebb lett. Szinte úgy érzi az ember, hogy nem is élõ városban sétál, hanem egy-két kíváncsi látogató társaságában szabadtéri építészeti múzeum elegáns termeit járja. Épp csak a bóbiskoló teremõr hiányzik.

Minap a várost az ICOMOS - a mûemlékek nemzetközi szervezete - történeti városok bizottságának tagjai tisztelték meg, az apró részletekig hozzáértõ mûemlékvédõk, kifinomult érzékû városrendezõk, kiváló építészek. Tegyük hozzá, nem elõször jártak Sopronban. A program ezúttal nem engedte meg, hogy a település minden fertályát bejárják, csupán a városfalakkal körbevett belváros megtekintésére futotta az idejükbõl. Megcsodálták a történeti rész szépségeit, örültek a szakszerûen helyreállított házaknak, a régészek és a mûvészettörténészek új felfedezéseinek. De hova tûntek az emberek a belvárosból? - kérdezték.

Rácsodálkozunk magunk is, de lám, ki nem a helyünkben? Hova tûntek az emberek a belvárosból? Aligha akad olyan soproni, aki ne tette volna fel magának a kérdést, esetleg ne mondta volna, hogy életre kell kelteni ezt a részt - alkalmazkova az új követelményekhez, nem tagadva meg a környezet szellemét. Sok mindenrõl tanúskodnak a házak, belsõ udvarok, utcák, átjárók, terek. Tornyok árnyékában a város "szíve" nem dobog jól, a vérkeringés akadozik.

Beletörõdni mégse lehet.
 

Dr. Gimesi Szabolcs polgármester:

- Történelmi tény, hogy mûemléki belvárosaink legtöbbje a második világháború után a legszegényebbek lakhelyévé vált. Vannak települések, ahol mára a „belvárosban lakás” ismét a magasabb társadalmi pozicíó jelképe lett, több helyen éppen a történeti városmagban alakult ki igazi versenyhelyzet a lakáspiacon. A belvárosi lakások magas áron, egyedülálló "eszmei értékük" elismerésével kelnek el. Nálunk ma is sok a szerény igényû, rossz adottságú lakás. Piaci helyzetrõl egyelõre nem beszélhetünk. Pedig a világon mindenütt tudják, hogy a történeti környezetet becsülõ, anyagilag is tehetõs lakosság felpezsdíti egy-egy történeti negyed életét. Sopronban ma ez még nem így van. Az utóbbi tizenkét esztendõ ugyan kedvezett a tervek valóra válásának, üzletek, vendéglátó egységek nyitottak ki, de hiába alkalmazkodtak az új követelményekhez, ráfizetés lett a vége. Osztrák kolléga mondta, régóta jár Sopronba, de a Várkerületnél beljebb még nem jutott. A kérdés most az: szabad-e, lehet-e túlságosan erõltetni, hogy üzletek, kereskedelmi egységek jöjjenek ide, amikor bankok, presszók, kávéházak, utazási irodák zárnak be, mennek kifelé. A belváros - az úgynevezett szilvamag - épületeinek jelentõs része szociális bérlakásokat jelent. Lakóbelváros volt ez a rész, a mostaniak se szeretik, ha a környezetükben olyan tevékenység van, ami zavarja õket. Dehát nem lehet minden bolt antikvárium! Azután figyelembe kell vennünk kereskedelmi, kulturális, igazgatási szerepet. Igazából a város szerkezete sem alkalmas arra, hogy a turisták ide jöjjenek. Gondot jelent a parkolás, az utcák sem felelnek meg mindenben a mai kor igényeinek. Természetesen szükség volna parkolóházakra, a város szorgalmazná ezek építését, de nincsenek olyanok, akik ebben üzletet látnának.

- Háromféle szerep ütközik: a múzeumi, a múlt megõrzése, a lakófunkció, hogyan lehet emberibbé tenni a városnak ezt a részét, és van a turizmus, ami nem mindig esik egybe az elsõ kettõvel. A belváros a továbbiakban is sok munkát ad építészeknek, városrendezõknek. Szeretnénk mielõbb megoldást találni, mielõbb változtatni a mostani helyzeten úgy, hogy itt legyen a vendég, a turista, ugyanakkor a lakókat se zavarja a változás. Kérdés az is: mi lesz a lakásnak épült mûemlékek sorsa? A mûemlékvédelmisek úgy gondolják, ne társasházak legyenek, mi pedig azt mondjuk, nincsen pénzünk az épületek fenntartására. A javaslatokat egyeztetnünk kell, olyan megoldáson gondolkodunk, ami kedvezõ lehet a tulajdonosoknak. Szeretnénk, ha az igényességre törekvõ vállalkozói szellem újraébredne, a meglévõ értékek megmentését és gazdagítását célozná, éppen azért, hogy a belváros életereje tovább ne gyöngüljön, hanem olyan legyen, amilyen adottságai szerint lehetne.

A visszahódítható presztízs reményében még sokan élnek, sokan vannak, akik eleven városlelket szeretnének.
 
 

Dr. Winkler Gábor egyetemi tanár:

-A patinás belváros valóban egyre csendesebb. Már az utcai zenészek is csak a várostorony kapujáig merészkednek. Úgy tûnik, a Fõ téren túl alig él meg valaki.. Ami engem nagyon bánt: az elhagyatottság egyre inkább a városképben is érzõdik. A várfalak mentén kialakított sétányok kihaltak, lepusztultak. A Sax-ház reneszánsz udvarából sietve hátrálnak ki a turisták, az udvarban romos háztartási gépek és jármûvek. Az Eggenberg-ház udvarában hiába keressük az egykor oly népszerû vendéglõt. Az ürességnek és a kihaltságnak az egyik oka az, hogy a történelmi belváros a régmúltban sem volt kimondott kereskedõi negyed. Sokkal inkább elõkelõ lakhely, közigazgatási és egyházi központ, a hely közéletének színtere. Régen csak a boltok törekedtek a várkörre, ma a bankok, irodák, képviseletek is ott érzik magukat igazán jól. Persze, vannak gyakorlati okok, sok a becses építészeti emlék, a mûemléki hatóságok pedig szigorú követelményeket támasztanak az itt vállalkozókkal szemben. Hosszan tartó engedélyezési eljárás, sok-sok megkötés, ez áll útjába az új ötleteknek. A gépkocsiforgalom megcsendesítése sem kedvez az itteni vállalkozásoknak. A jó vevõ autón érkezik - az amerikai mondás járja erre. Nem szeretném, ha a belváros egyetlen nagy, rikító és zajos „shopping center” lenne. Valamiféle „Disneyland”-nek sem örülnék. Elõször a lakások használati színvonalán emelnék, emellett pedig óvatosan, okosan az idegenforgalmat növelném, olyan rendszeres eseményekkel, amelyek az élénk Várkerületrõl ide csalják a látogatókat. Nem lehetetlenség. Bostonban például minden péntek, szombat és vasárnap este eljátsszák a híres „tea-délután” eseményeit. És a városháza elõtti tér roskadozik a helyiektõl meg a turistáktól..

- Végül türelemre inteném a polgártársaimat. A belváros nincs tragikusan rossz állapotban, kapkodásra nincs okunk. Miközben aggódva nézzük a belváros életét, örvendetes jelenségeket is tapasztalunk. Rendezõdött a Templom utcai házak sorsa, magánerõbõl újultak meg, szakszerûen, látványosan. A 20. számú épületben a Wollner Kft. megbízásából elkezdték egy, a belvároshoz méltó szálloda kialakítását. Az elvesztett presztízst okos elõrelátással, lépésrõl-lépésre kell megteremteni. Óvatosnak kell lennünk, elõrelátónak, ám sose szabad elfelejtenünk, hogy földrészünk egyik érintetlen fennmaradt, zárt középkori városmagjáról van szó. Európa kultúrájának megismételhetetlen és utánozhatatlan csodájáról. Kár lenne hibázni.

Joó József