|
Varázslatos mandalák
Varázslatos mandalák Appeltné Szigeti Beáta négy éve foglalkozik mandalákkal. Ekkor egyszerre hallott egy rádióelőadást egy festőről, s olvasott egy újságban olyan dolgokat, amik megragadták fantáziáját. Elindult, s megkereste a régóta elrejtett ceruzákat, s csakúgy önmagának elkezdett rajzolni. Kezdetben csak színes ceruzával papírra, aztán rátalált a vízfestékre. Egy idő után már bátrabban kísérletezett. Jött a kréta és jött az akril, de ez most már fára álmodva. Neki ezek a mandalák egyszerre a lelki gyermekei, szerelmei, mesterei.  Mi is a mandala? S mi okozhatja ezt a varázst, amit a laikus, hozzá nem értő ember is azonnal megérez? A mandala ősi, szanszkrit kifejezés, jelentése "kör". A hinduizmusban és a buddhizmusban motívumként használják, mely a világegyetemet és az istenek hatalmát szimbolizálja, s a meditáció eszközéül szolgál. Különbözőképpen értelmezik. Lehetnek a teljesség és az egység vagy napkorong szimbólumai, s talán "kapuként" szolgálhatnak a belső szent síkokra. Körökből és vonalakból áll, amelyek geometrikusan helyezkednek el. A központ általában egy pont (bindu) körül helyezkedik el. Mintázatát nagy szakértelemmel, pontos számítások alapján helyezik el, amelynek köszönhetően minden mandalának más és más hatása van. Megfesthetik valamilyen vászonra vagy fára, de ki is faraghatják őket. Lehetnek egészen kicsik vagy könyvlap nagyságúak, sőt léteznek templomterem méretűek is.  A mandala mozgás, az élet kereke, az univerzum leképezése, mindig egy középpontból indul ki, kifelé törekszik, s a sokféleségből egyidejűleg halad egy középpont felé. Ezt az alapmintát minden ember felismeri, mert magában hordja   |