CyberPress.Sopron

    Az, aki Fertő-menti kirándulásra indul, Fertőszéplakon mindenképpen lassítson.
    A Soproni út 13. szám alatti jellegzetesen Fertő-menti paraszttház nem csak azért méltó megtekintésre, mert megújultan ugyan, de a régi hagyományok éltetőjeként várja látogatóit, hanem azért is, mert ,,tisztaszobájában" egy igen különleges gyűjtemény látható.
    Európában – de talán a világon is – egyedülálló vasúti lámpagyűjtemény, vasúti jelzők, – és amint az a helyszínen való alaposabb körülnézést követően kiderül, – további különleges ritkaságok láthatók Haragovics József portáján.
 

Haragovics József, a soproni GySEV-es osztályvezetőből, Fertőszéplakon múzeumvezetővé változik

Vasúti jelzők, lámpák
    A 245 darab lámpa huszonnégy éve tartó gyűjtőmunka eredménye, amelyek teljes mértékben ,,belakják" a tisztaszobát, egyébként meg ez utóbbi közepén az asztalt harnmadosztályú kocsipadok veszik körbe: igazi ,,fapados"-ból származnak.
    Haragovics József Győrben vasútgépész szakon végezte tanulmányait, jelenleg a GySEV Vontatási Főnökségének vezetője, akinek különleges gyűjtőmunkája még Dombóváron kezdődött, akkor, amikor a szemétben meglátott egy kidobott vasúti lámpát.
    Azóta az 1867-ben alapított Klonupper és Tsa. lámpájától további, cégek, országok, típusok szerint szerint osztályozva és kiállítva, több vasúti lámpa-kuriózumot is megtalál a látogató a gyűjteményben.
    Szakavatott tárlatvezetőként mutatja be a tulajdonos egyenként a technikatörténeti ritkaságokat, amelyek még magukon hordozzák az emberi találékonyság, és szükség teremtette újítási megoldások teljes tárházát.
    Az egyik legrégebbi darab az 1890-ből származó sarokzárjelző, de látható itt a partraszálláskor Európába került 1930-ban gyártott The Pyle National Company Chicago U.S.A. feliratú lámpa is.
    1900-ból Németországban gyártott ,,igazi" zseblámpát is mutat Haragovics József, amely tényleg zsebbe való, csiszolt optika segíti a szerkezetet abban, hogy a meggyújtott gyertya fényerősségét a többszörösére növelje, amelynek praktikusan kialakított helye is pontosan megvan.
    A 30-as évekbeli mobiltelefon fénnyel közvetített morsejelek alapján működött, az 1955-ből származó Szovjetúnióbn gyártott multifunkcionális lámpa pedig vízmelegítés mellett, elektromos áram fejlesztésére is alkalmas volt.
    Formájukat tekintve csaknem azonosak, ám a sárgarézből, vasból, majd alumíniumból, vagy éppen bakelitből készült lámpák anyaga enged következtetni a korra, és az éppen jellemző  gazdasági helyzetre, mint ahogyan a földrajzilag egymáshoz közel fekvő vasútaknál a ,,dizájn" is nagy hasonlóságot mutat.
 
 

    A magyar, a német, és a többi náció összesen 21 ország – Mongóliától az Egyesült Államokig, és Svédországtól Törökországig – vasúti lámpáit, jelzőit bemutató gyűjteménynek francia-sarka is van, és olyan teljesen újnak, ám mégis réginek látszó darabjai, amelyekről kiderül, hogy ,,rekonstukciók", azaz a BKV Szentendrei Múzeumának készített darabok.

Tájak-Korok-Múzeumok is jegyzi
    Haragovics József úgy tudja, hogy rajta kívül vasúti lámpák gyűjtésével csak egy augsburgi gyűjtő foglalkozik. A maga vasúti lámpa-múzeumának pedig már ,,messze földön" híre van. a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület is jegyzi a gyűjteményt, amelynek legalább ezer látogatója is volt már – érdekes módon nem a közvetlenül közeli Sopronból, hanem az ország keleti feléből – , és amely mellett az eredeti formájában újjáépített, 1910-ben épült házat, illetve annak környezetét és néprajzi gyűjteményét is szívesen végigmutatja a tulajdonos, akin látszik, hogy igen nagy örömét leli abban, hogy közkinccsé teheti a nem mindennapi értékeket.
 

T.É.