|
Egy lázadó ember pálfordulása Útravaló
„Bolond mondja szívében, hogy nincsen Isten” -írja a zsoltáros. Én sokáig ateistának vallottam magamat, ez azonban abból a sértődöttségből és gyűlöletből fakadt, amit Isten iránt éreztem. Egyszerűen nem akartam foglalkozni egy olyan Úrral, aki annyi szenvedést, igazságtalanságot okoz a világban, s az én életemben. Magam ura akartam lenni, aki saját erejében, értelmében bízva megtervezi saját boldogságát. Mint Camus pestisének orvosa humanistának valottam magamat, aki sohasem alázza meg magát egy bűntető Úr előtt. Úgy hittem bizonyos értelemben erkölcsileg Isten fölé emelkedhetek, s nincs szükségem az Ő segítségére, megtalálom nélküle is örömömet.
Ez a lelkület akkor változott meg, amikor Isten megmutatta nekem, milyen is valójában. Megismertem Őt, mint aki úgy szeretett engem, hogy az Ő egyszülött Fiát adta értem azért, hogy örök életem lehessen, ha hiszek Benne. Jézus Krisztus által megértettem, hogy Isten jó, s hogy Ő valami hatalmas ajándékot szeretne nekem adni.
Hat éve annak, hogy elfogadtam Istennek ezt az ajándékát, azóta hiszek benne, azóta vezeti életemet, s azóta képes vagyok dicsőíteni Őt. Elvette szivemből a lázadást, a keserüséget, s helyette betöltött az Ő örömével, szeretetével.
Meggyőződésem, hogy nekünk mai embereknek arra van szükségünk, hogy megértsük, hogy jó az Isten, lehet benne bízni, s van megoldása kérdéseinkre, problémáinkra.
 "Menjetek be kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel, mert jó az Úr, örökkévaló kegyelme."
|
Isten
dicsőségének magasztalására alkotott minket a Teremtő -mondja Pál
apostol
az Efézusiakhoz írt levelében. A dicsőítés lelkülete azonban sok ember
szívében heves lázadássá változott át.