|
Udvardi Erzsébet Fertődön
Már-már elszoktunk a happening-jellegű tárlatstartok kereszttűzében attól, hogy egy-egy kiállítás-megnyitó ünnep legyen az emberek egy csoportjának, s mindemellett olyan természetes találkozási alkalom, melyből minden félnek haszna származik. Szokatlan az is, hogy a megnyitó-beszédek szak-zsargonjában a hétköznapi polgár számára is érthető hangozzék el, hiszen az adott lehetőség-párosítás az irónikus hitetlenség gúnyos közönye avagy a feltétlen, értelem nélküli behódolás a hallott eszmefuttatás előtt. Éppen ezért nehéz is a megnyitók többségéből idézni, nem tűnik hitelesnek az idézőjelek közötti citálása az elhangzottaknak.  Aki ma Fertődön résztvett Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas, Kulturális örökség-díjas festőművész kiállításmegnyitóján, az kicsit talán nosztalgiázhatott, amikor a megjelentek nagy számán, öltözékén(!), viselkedésén, a fogadtatáson, a műsor összeállításán egyaránt érződött a közösség öröme és megtiszteltetése. Ugyanakkor a kiállító, jelen esetben a Fertődön már egyáltalán nem ismeretlen Udvardi Erzsébet is jó érzéssel nyugtázhatta, hogy munkásságának jelen bizonyítékát tudatosan várta egy közösség, nem üres hajbókolás az ünnep, hanem a köteles tisztelettel együtt öröm mindenkinek.  A festőművész triptichonja és keresztútja a fertődi templomban (szenteljünk egy pillanatot Koloszár György emlékének!) nyilván nemcsak az idegenforgalom fellendülését jelenti Eszterháza lakosainak, de a mindennapos ismeretség olyan hathatós bevezető Udvardi Erzsébet életművébe, melyet nem lehet beszerezni sem tankönyvből, sem művészettörténeti tanulmányokból. Mondom, nem ismeretlenül várták, nem akárhogyan fogadta a város a szerény, de tisztes helyi lehetőségekkel nyíló kiállítást. Külön "szerencséje" a közösségnek, hogy a nagyszerű ferences prédikátort fr.Dr. Barsi Balázs OFM-et sikerült megnyerni a megnyitó megtartására, így nem is leplezetten kettős élményre számíthatott mindenki, aki a megnyitón résztvett.  Barsi Balázs a művészeti alkotófolyamatot elemezve mutatott rá a csak emberre jellemző rácsodálkozás képességére, miközben értéksorrendet teremtve a látottakban az ember kimondatlanul is feltételezi az abszolut értékek kategóriáját. Udvardi Erzsébet művészetén és közvetlenül a kiállított anyagon mutatta be a teremtés-megváltás-megszentelődés hármas folyamatát, mely a spontán összeállított művek sorában is megjelenik, miközben az anyagon bemutatható a Credo és a liturgikus év. ( Tájképek, ünnepek és a rózsfűzér titkainak sorozata.) Az irodalmi idézetekben is bővelkedő előadást és megnyitót a közönség nagy tetszéssel fogadta.  Noha - gondolom - nehezen elképzelhető, hogy a kézírás-vázlatban levő megnyitóbeszéd hozzáférhető legyen a kiállítás további látogatói számára, a fenti alapgondolatokat megfontolásra ajánlva szeretettel küldünk mindenkit egy fertődi kiállítás- (és templom-)látogatásra.
|