CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Hírek - események

2004. jĂşlius 06., kedd 12:10


A Holocaustra emlékezve

A Holocaustra emlékezve

2004. július 4-én a Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Soproni Zsidó Hitközség emlékezett meg a Holocaust 60. évfordulójáról.
Elsőként az Új utcában koszorúztak.

Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata részéről Hanzséros Ágnes helyezte el a koszorút

Egy idősebb zsidó férfi és nő ma is olyan ritka látvány, mint egy derűs mosoly. Lelkük gyökeréig sebzettek és viaskodnak a megbocsátás és a bosszú angyalával. Meg kell érteni, hogy gyakran a bosszú angyala erősebb és a megbocsátás szelíd ereje csak a gyógyító idővel szövetkezve hódítja meg lépésről lépésre a lelkeket.

Most itt álltak a túlélők Kanadából, az Egyesült Államokból, Ausztriából, Ausztráliából és Európa számos országából. Megérkeztek erre az alkalomra az ország minden tájáról, hogy szeretteikre, családjukra emlékezzenek. Az Új utcában a gettó láncánál, a kegyelet virágainak és kavicsainak elhelyezése után Szabados Ottó, a Soproni Zsidó Hitközség vezetője szólt a tragikus múltról, s a mai antiszemitizmus fel-feléledő lángjairól. A megemlékezés a zsidó temetőben istentisztelettel.folytatódott.
Emlékezni kell a gyerekekre, akik soha nem lehettek felnőttek, akiknek ez nem adatott meg. Fiatal felnőttekre, akik alapíthattak családot. Nagyszülőkre, szülőkre, akiktől elvették a nyugodt, békés öregkort.
Életben maradtak, de mégis folyton viaskodnak, s emlékeznek, s igyekeznek megbocsátani önmaguknak azt, amiért életben maradtak! Szégyellje magát az, aki ezt elkövette. Velük, ellenük. A zsidóság él és élni fog és emlékezni arra, amit nem szabad elfelejtenie. Miért?! Van ennek a borzalomnak, ennek az iszonyatnak miértje?! Megérthető, ésszel felfogható logikája?!

Deutsch Róbert főrabbit idézve: “Szent kötelesség felidézni a múltat és figyelmeztetni a világot, ilyen mélyre soha többet nem süllyedhet.”

Szabados Ottó, Deutsch Róbert, Tóth Emil és Dr. Heisler András az 1640 nevet tartalmazó mártíremlékfalnál

A megemlékezés kavicsa került az ismeretlen, elhurcolt munkaszolgálatosok, deportáltak emlékművére

A Papréten állt-áll Schiller János 1891-ben épített ortodox zsinagógája. 1944-ben a 4. számú háztól a tornacsarnokig 3 méter magas palánkot húztak, ezután az Ikva patak képezte a gettóhatárt a hitközség házáig.

Vasárnap délután Kutas László szobrászművész tizenhetedik köztéri szobrának avatásával emlékeztünk a holocaustra.
“Gondolják el, most mindenki megfogja a holmiját, ami nála van és együtt elmegyünk valahová. Most indulunk!”- mondta Walter Dezső polgármester meghökkentő köszöntőjében.
Dr. Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke arról szólt, hogy a magyar társadalomban, a lelkekben talán csak most kezdődött meg a hatvan évvel ezelőtti tragédia feldolgozása.
Dr. Szita Szabolcs történész beszédében intett arra, hogy a kirekesztéssel, a mássággal, az előítéletekkel szemben még mindig sok a tennivalónk. Csak úgy tudjuk elfogadni egymást kölcsönösen és tisztelettel, ha szembenézünk azzal, amivel szinte lehetetlen. De muszáj, de kell, mert akkor újraéledhetnek bárhol a világon a bőrszárnyú törvények, szőrös tilalmak, karmos jogfosztások.
Hiller István miniszter is a mindent átlényegítő határról szólt. “Van olyan határ, amit nem léphet túl ember, sem isten, sem törvény, mert onnét már nincs visszaút. A múltban, a valóságban, a lelkekben, az egyének életében ez mégis megtörtént. És mindent meg kell tennünk azért, hogy ez soha ne ismétlődhessen meg. Ezt a pillanatot örökítette meg Kutas László szobrászművész.”

Dr. Heisler András, Kutas László, Dr. Szita Szabolcs, Hiller István és Walter Dezső az avatóünnepségen

Az emlékmű alapját két kőtömb alkotja. Az alap 120×120×670 cm, az álló rész 250×80×30 cm mészkő. Az álló kő a gázkamra előtti helyiség falát jelképezi. Az áldozatok a helyiség falán megszámozott fogasokra akasztották fel ruháikat, bízva abban, hogy visszatérve ki-ki megtalálja az ott hagyott ingóságait. (Az emlékmű alkotója Kutas László. Építészeti tervezés Winkler Barna. Kivitelezés-kőmunkák Faragó János. Kivitelezés bronzmunkák CASTER Öntöde, Kunos Mihály, Sprencz Jenő, Simó László. Kivitelezés gipszmunkák Gégény Ferenc. Térrendezés Soproni Városüzemeltetési Kft.)


Kutas László Dr. Szita Szabolccsal
Az emlékműavatón a város szellemi, lelki érettségéről tett tanúságot. Vallás, párt, korkülönbség nélkül állták körül az első sorokban ülő túlélőket. Ők értették, és érezték, hogy hatvan év után a város megtanul szembenézni a holocaust szörnyűségeivel, bár már ezt a mostani korosztályt már nem terheli a bűn.
Közös emlékezés a túlélőkkel
Kutas László alkotása méltó ékessége lehet a Paprétnek. Tervben van míves kovácsoltvaskerítés készítése és az alkotás megvilágítása. (Jó lenne, ha most már az illemhely is megújulna.)
Tárgyalások folynak a zsinagóga megvásárlásáról, felújításáról.
Milyen jó lenne, ha Sopron ismét gazdagodhatna egy térrel, a Papréttel, amire megint büszkék lehetnénk, s nemcsak hányattatott, mostoha sorsa maradna állandóan velünk.

Csiszár
Fotók: Lobenwein Tamás