|
Várja Önöket: Miró
"Legyenek műveim egy festő megzenésített versei!"
Várja Önöket: Miró
Éppen lemaradt a pc-k, majd az internet mindennapossá válásáról...
A megnyitóról olvastam: "Spanyolország tudatosan szeretné hangsúlyozni jelenlétét egy olyan országban,
jelesül Magyarországon, amely idén lett az Európai Unió tagja. Antonio Bellver Manrique nagykövet
hangoztatta: a népek, nemzetek kultúrájuk révén ismerhetik meg egymást, és ezt országa fontosnak tartja. A
mostani tárlat Miró szinte teljes életművét felöleli, a legkorábbi alkotás 1935-ben, a legkésőbbi 1981-ben
készült." ( forrás ) Július hetedikétől szeptember
30-áig látható a Szépművészeti Múzeum alsó szintjén Joan Miró spanyol festő- és
szobrászművész kiállítása.
Miró 1893. április 20-án született Barcelonában, és 1983. december 25-én hunyt el Palma de Mallorcán.
(Biográfiája a Guggenheim alapján: Joan Miró )
És akkor most csapjunk a közepébe! Kezdjük mindjárt informatikával! Nemrégen adtam hírül, micsoda
lehetőségbővülés következik a Szépművészetiben! ( Ld: itt
) Billentyűzet és monitor azonban már most is van egy kis átjáróban ott a kiállításnál, s a látogató
puzzle-darabkákból ügyesen összeállíthatja az egyik Miró-művet. Nem tudom, mindegyik monitoron ugyanaz
volt-e, én a Nő tükörrel című képet láttam darabkáiból újjászületni az egyik látogató
ügyességének, éles szemének és kombinációs készségének köszönhetően.
Ha Önök is azzal a teremmel kezdik, amelyikkel én kezdtem: jobbra egy zöldesben játszó bronzszobrot
látnak - Asszony (1968), balra pedig, a falon, a sok nem igazán modernkedvelő látogató meghökkenését
kiváltó Táncoló pipacsok kép világába helyeződhetnek bele lélekben. És azután így kerenghetik végig a
termeket szobortól képig, képtől szoborig sétálgatva. Találkozhatnak a harcossal, a harcos (vagy inkább
harcias) királlyal, asszonnyal az éjszakában, asszonnyal nappal, asszonnyal a temető terén, a holdvezető
asszonnyal, a súlyemelővel, a vasárnapi vendéggel, a nevető vakonddal, patkánnyal, a felpaprikázott nővel,
tájképpel és nem sorolom. Ha nem kedvelik a modernet: ismerkedni, meghökkenni, megbotránkozni - ha kedvelik a
modernet: találkozni, ismerkedni, örülni a fantázia szabad szárnyalásának, a lélek kitárulkozásának, az
Önökre gyakorolt elvarázsoló, kissé elrévültető hatásnak, ezért menjenek el! Még több, mint két hónap, és ott
várja Önöket Miró teljes mirósága, mely művésznek "modern"-ként meghatározása épp oly különösnek tűnő már,
mint ahogyan annak hat, ha Bartók zenéjére mondjuk-mondják ezt a jelzőt. Klasszikussá értek - nem csak az idő
által. Utolérte őket a befogadó közönség szeme-füle, lelke, értelme. Vagy: nem tetszik még ma sem, mert a
közösség merev, a szabályok évezredesek - mit illik, mit nem illik, mit szabad, mit nem szabad, csak
maradjunk a földön, ne járjunk a fellegekben, mert onnan nagyot lehet esni... ennek a főnöknek, felettesnek,
gazdagembernek, politikai, egyházi vezetőnek sem tetszik, jobb, ha én sem mutatok rajongást ezen tartalmak és
látványok iránt... maradjunk a megszokottnál... fő a biztonság, jobb, ha nem mutatom, sőt, nem is engedem meg
magamnak, hogy tetszik, ami furcsa, különös, szokatlan... és ufók sem léteznek, meg más dimenziók se a négyen
fölül, legalábbis, amíg nem lesz általános a felfogás, hogy de igen, ufók vannak, de igen, több-dimenzió, sőt
dimenzióugrás is van... Vagy: nem hogy nem tetszik, de nem is érdekel sokakat, hisz el vannak foglalva az
egzisztencia megteremtésével és megőrzésével, rohannak és fáradtak... ugyanakkor talán... valljuk be:
irigyek, hogy vannak-léteznek szabad emberek, akiket sokan őrülteknek tekintenek ugyan, és ha "nem jön be"
anyagilag, amit csinálnak, és rámegy az életük, akkor van az ugye, megmondtam... mégis, titokban ez
ugyemegmondtamok is vágynak lakatlan szigeten, Izlandon, Grönlandon, a Holdon, a Marson, Föld alatti
barlangban, ki tudja, hol... SZABADON élni egy kicsit, nem megszóltan, nem elvárások szerint, nem
viselkedve... de e vágyuk elrejtett, esetleg csak álmaikban tör elő, furcsa, fantasztikus, őrült képekben...
a lélek felszabadulása fantáziaképeiben... melyek talán épp Miró műveire emlékeztetik a nézőt, ha engedi
saját elszabaduló fantáziáját legalább a kiállítás szemlélésekor vissza-visszabukkanni a tudati
elnyomatásból.
A kép forrása: szepmuveszeti.hu
Sebők Lili
|