CyberPress.Sopron

Magyarország a 38. ország a jóléti listán
MHO
Iframes/Ilayers Tags:
A kiadvány
Az egy fõre jutó jövedelem mellett lakosság közép-, és felsõfokú oktatásban való részvételi aránya, írni-olvasni tudása, várható élettartama és az egészségügy színvonala alapján készült az ENSZ fejlesztési programjának idei listája.

A jóléti lista elsõ tíz helyezettje Norvégia, Svédország, Ausztrália, Hollandia, Belgium, Izland, az Egyesült Államok, Japán és Írország.

Magyarország a 38. helyre került, ami eggyel rosszabb, mint a lengyelek helyezése, hat hellyel vagyunk lemaradva a csehektõl és tizeneggyel a szlovénektõl, viszont Bahrein, mint a legfejlettebb arab állam csak a 40.

Magyarország mögött áll a Szlovákia (42.), Lettország ( 50.) Bulgária (56.)Oroszország (57.), Románia (69.), Ukrajna (70.).

Az új finn EU-biztos, Olli Rehn tegnap az elsõ európai bizottsági ülésén vett részt. Nehéz kezdés, költségvetéssel

Versenyképesség, felzárkózás, belügy, külügy - ezek közös pénzelése lenne az Európai Unió 2007-2013-ra szóló költségvetésének négy fõ célja. Az ún. pénzügyi perspektívák elsõ tervezetét tegnap mutatta be az unió "kormánya" Brüsszelben. Ezzel hivatalosan is megkezdõdött a nagy pénzcsata. Az új uniós büdzsét a jövõ év végére fogadják el a tagállamok és az Európai Parlament.

Az Európai Bizottság (EB) búcsúzó elnöke, Romano Prodi úgy véli: sikerült fegyelmezett, a célok között jól válogató és finanszírozható kiadási tervet készíteni. Az EU 2013-ban (idei árakon számolva) körülbelül 150 milliárd eurót osztana vissza az akkor már 27 tagállamnak. A közös kassza a tagországok összesített bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1,14 százaléka volna. Az elméleti plafon 1,24 százalék, viszont több (gazdag) tagállam egy százalékra vinné le a maximumot. Az Európai Bizottság szerint ez súlyos hiba volna: nem lehetne fedezni a bõvítés, a belsõ és külpolitikai feladatsor, valamint a kutatási és infrastrukturális nagyberuházások pénzigényeit.

Az EB viszonylag kevesebbet költene agrártámogatásra, de többet vidékfejlesztésre. A térségfejlesztési és felzárkóztatási alapok zömét az új tagállamok kapnák, de a pénz egy része közös nagyberuházásokra kerülne át. Mivel a közös bel- és külügyek száma, súlya jelentõsen nõtt, e területek többet kapnának a közös kaszszából.

A bevételi oldal két újdonságot kínál. Az egyik az, hogy az eddig csak Londonnak járó visszatérítést mindegyik olyan tagállam kapná, amely GNI-jének 0,35 százalékánál többet fizet be a közösbe. A "túlfizetés" kétharmadát, de legföljebb 7,5 milliárd eurót kapnának viszsza a gazdag tagállamok, a többiek befizetéseibõl.

London kapásból - és franciául - viszszautasította, hogy megszûnjön a briteknek járó különleges visszatérítés. Azért franciául, hogy jelezze: amíg Párizs enynyit kaszál a közös agrárkasszából, addig csak ne nyesegesse a britek pénzét.

A másik újdonság: az eddigi tagdíjbefizetések, illetve vám- és áfaátutalások mellett közvetlen uniós adókat fizetne az uniós polgár. Ez lehet külön uniós áfa, vagy a teherautók gázolajadója, vagy uniós társasági adó. Az EB azonban elismeri, hogy a leglogikusabb megoldás - az uniós kiadások uniós adóból fedezése - politikai okokból egyelõre szóba sem jöhet.

Négy XX. századi magyar regény szerepel a Nemzetközi PEN Klub angol szervezetének nemrégiben összeállított, 120 könyvcímet felsoroló (The Bigger Read List) ajánlólistáján. A magyarok: Kosztolányi Dezsõ: Édes Anna, Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek, Kertész Imre: Sorstalanság, valamint Szerb Antal: Utas és holdvilág.
A PEN Klub a listát azért tette közzé, hogy a szigetországbelieket - a szervezet tekintélyét is latba vetve - más nemzetek irodalmának olvasására buzdítsák. A brit közszolgálati média, a BBC tavalyi akciója során ugyanis kiderült, az angolok elsõsorban még mindig saját nemzeti irodalmukat és az angol nyelven írt könyveket olvassák. A BBC könyvtárak, írószervezetek, könyvkiadók és kereskedõk közremûködésével szavazást indított, hogy kiderüljön, melyik a nemzet legkedveltebb regénye. A voksok alapján összeállt a BBC's Big Read. A listára került száz könyv közül mindössze hét volt fordítás. A legnépszerûbb külföldi alkotás - Lev Tolsztoj: Háború és béke - is csak a huszadik helyet vívta ki magának. A lista élén J. R. R. Tolkien regénytrilógiája, A Gyûrûk Ura szerepelt, a második Jane Austen Büszkeség és balítélet címû könyve lett. Az élbolyban végzett még J. K. Rowling Harry Potter és a tûz serlege, Milne Micimackója, Charlotte Brontë munkája, a Jane Eyre és Margaret Mitchell Elfújta a szél címû regénye is. Jóllehet szavazni bármely angolul is olvasható könyvre lehetett.

A Bigger Read-lista meglehetõsen sokszínû, az eredettörténetektõl kezdve a francia romantikus, az orosz realista és lélektani regényeken keresztül a kortárs prózai alkotásokig számos mûvet felsorol. A cél nem az volt, hogy a "legjobb könyvek listája" készüljön el, a lista nem is a legtöbbet olvasott vagy a legnagyobb példányszámban elkelt könyveket tartalmazza. - A listakészítõk arra törekedtek, hogy magas színvonalú irodalmi alkotásokat ajánljanak honfitársaiknak - mondta lapunknak Catherine Speller, a PEN Klub munkatársa, a lista koordinátora. Hozzátette: a lista az angol PEN Klub néhány munkatársának és tagjának javaslatai alapján készült. A javaslattevõk olyan könyveket ajánlanak, amelyek szerintük más nyelvek és kultúrák mérvadó munkái, és amelyek nagyon tetszettek nekik.

Osztovits Levente, az Európa Könyvkiadó vezetõje azt mondja, a lista megengedhetetlenül vegyes, nem látszanak a döntés szempontjai, nem tudható, hogy mi, miért került fel rá. Nem érti például, hogyan szerepelhet együtt Aesopus az egyébként közkedvelt brazil lektûrszerzõ, Paolo Coelho Az alkimista címû kisregényével vagy a másodrangú török író-költõvel, Orhan Pamukkal. A világszerte kevesek által ismert elitírónak, a német esszészerzõ Sebaldnak ugyanakkor három könyvét is ajánlják. - Mintha esztétikai és szociológiai szempontok keverednének itt pedagógiai megfontolásokkal - mondja Osztovits.

Hasonló a véleménye Nagy Attila olvasásszociológusnak. Szerinte megmagyarázhatatlan, miért maradtak le a listáról olyan fontos és nagy hatású szerzõk és mûvek, mint Cervantes vagy a finn népi eposz, a Kalevala, miközben rajta van a már Kínában sem igazán olvasott Mao Ce-tung Kis vörös könyve. Furcsállja azt is, hogy Márainak nem a fontosabb, az Egy polgár vallomásai címû könyve szerepel a listán. Nagy Attila szerint azonban a lista esetlegességei ellenére is sokak számára kínálhat nálunk is pótolni való olvasmányokat. A hiány könnyen behozható, hiszen a közzétett könyvek nagy többsége olvasható magyarul.

Görgey Gábor, a magyar PEN Klub elnöke nem tekinti véletlennek, hogy a magyar irodalom XX. századi mûvekkel szerepel a listán, hiszen legtöbbször ezeket a mûveket fordították. Az azért mindenképpen érdekes, hogy az angolok olyan magyar regényeket válogattak a listára, amelyek napjainkban lettek világszerte sikeresek. Kertész Imre éppen a Sorstalanságért kapta 2002-ben az irodalmi Nobel-díjat. Szerb Antal könyvének Németországban például tavaly decemberben, a kötet hivatalos premiere elõtt elfogyott mind a 25 ezer elsõ német nyelvû példánya. Kosztolányit most kezdi felfedezni a világ, az UNESCO például az Aranysárkány címû regényét ajánlja a könyvkiadók figyelmébe. Márai Sándor mûveinek fordításai pedig sorra diadalt aratnak.

Görgey szerint lehetetlen olyan irodalmi listát készíteni, amelyrõl ne lehetne címeket lehúzni, és helyettük másokat felírni. Ízlés, mûveltség, olvasottság és tájékozottság függvénye, hogy egyesek szerint mely könyveket illik ismerni. Az elnök szerint jelen esetben arról sem szabad megfeledkezni, hogy az angolszász irodalom elképesztõen hatalmas és sokszínû, más nemzetek munkái egészen mást jelentenek számukra, mint amit számunkra jelenthetnek.

Naponta ezrek-tízezrek kerekednek fel világszerte, hogy új hazát keressenek maguknak. Mennek gyalog, autóval, vonattal, családostul és egyedül - mert menniük kell. Vagy azért, mert a meggyõzõdésük miatt üldözik õket, vagy azért, mert nem tudnak megélni ott, ahol születtek. A muszáj nagy úr, és egyre többen próbálnak szerencsét valahol, ahol - remélik - képesek gyökeret verni.

Új közegbe kerülnek, új szokások és más hagyományok közé, és nem mindig fogadják õket megértéssel. Európa mindig is célpont volt, de a XXI. században egyre többen próbálkoznak a távoli földrészekrõl is, hogy itt keressenek megélhetést. Érkezésük a közvetlen hatáson kívül komoly gondokat okoz a belpolitikában, a külpolitikában és meg kell küzdeniük az elõítéletekkel is.

Van egy változó világhelyzet, a világháború vége óta a globalizációnak nevezett folyamat köszöntött be. Ez azt jelenti, hogy a határok átjárhatóvá váltak, és a határokon átnyúló interakciók száma robbanásszerûen nõ. Innentõl kezdve már nincs arra szükség, hogy a félperifériáról vagy a szegényebb térségekbõl a központokba, például Németországba vagy Franciaországba áramoljon a munkaerõ, most már nyugodtan ki lehet helyezni a munkaerõt, a termelést akár Kínába vagy más országokba, amire eddig nem volt lehetõség – mondta Kiszelly Zoltán, politikai elemzõ. Egy másik fontos szempont, hogy a hidegháború, a rendszerellentét megszûntével Nyugat-Európában sincs már szükség arra, hogy a nyugat-európai lakosságnak az életszínvonalát magasan tartsák. Van három világgazdasági központ, Európa, Észak-Amerika, és a délkelet-ázsiai térség, Japán központtal. Ezekben a térségekben a lakosság öregszik, illetve fogy. Európában évente kétmillióval fogy a lakosság száma, míg más területeken, fõként az elmaradottabb területeken a lakosságszám robban. Tehát a gazdag világgazdasági centrumokra egy migrációs nyomás nehezedik, egyfelõl a jobb megélhetés vágya hajtja ide az embereket, másfelõl a politikai üldöztetés elõl is jönnek. Tehát ameddig az Európai Unió a politikai üldöztetéstõl szenvedõ emberek számára próbál menedéket, biztonságos helyet nyújtani, addig az illegális bevándorlókat, akikre pont a globalizáció miatt nincs szükség, megpróbálja kiszorítani. Nagyon sok európai országban - és az Egyesült Államokban is - olyan törvényeket hoztak, hogy a magasan képzett bevándorlókat várják – magyarázta Kiszelly Zoltán.

Rózsa Erzsébet, politikai elemzõ szerint népességrobbanás zajlott le az arab országokban, abban az értelemben, hogy ugyanazok a tendenciák kezdenek hatni, mint Európában. Vagyis terjed az urbanizáció, az iskoláztatás, ezzel összefüggésben egyre inkább kitolódik a házasságkötések idõpontja, és a családokban kevesebb gyerek születik. Ugyanez állami szinten is megjelenik, egyre több muszlim országban a kormányzat családtervezési programokat is beindított, amelyeknek az a célja, hogy megpróbálják valamilyen módon ezt a demográfiai robbanást kezelni. A robbanás nagy része már lezajlott, mostanra beindult egy tudatosodás, viszont a hatásai most jönnek – mondta Rózsa Erzsébet.

Az Európai Unió még a tíz új tagország csatlakozása elõtt az idén, április végén Luxemburgban elfogadott egy egységes menekültügyi és vándorlási egyezményt. Ennek valóban az a lényege, hogy egységesíteni kell a politikai menekültek elbírálásának a kérdését. Külön kell választanunk a politikai menekülteket és a gazdasági menekülteket – vélekedett Kiszelly Zoltán. Az európai integráció humanitárius gyökerei alapján úgy gondolták, hogy a politikai menekülteket be kell fogadni, tanulva a múlt tévedéseibõl. Gazdaságilag azonban nincs szükség már az olcsó munkaerõre.

Most Nyugat-Európában egy olyan tendenciát látunk, amely Magyarországon is kopogtat már az ajtón, hogy a segélyek összegét csökkentik, és a munkával elérhetõ jövedelmet megpróbálják a segélyek összege fölé vinni. Tehát már nem éri meg otthon maradni, nem éri meg a segélyt igénybe venni, és mellette feketén dolgozni, mert egyfelõl az ellenõrzés szigorodott, másfelõl viszont a segélyek összege is olyan alacsony, hogy már nem tudnak megélni abból az emberek. Tehát ilyen szempontból a nyugat-európai centrum országokban élõ embereket is, akik eddig nem akarták elfogadni ezeket az alacsony státusú, vagy rosszul fizetett munkákat, arra próbálják szorítani, hogy fogadják el, az angolok menjenek el epret szedni, a németek menjenek el spárgát vágni, amit eddig nem tettek meg.

A Közel-Kelet leggazdagabb országaiban, Kuvaitban és Szaúd-Arábiában is nagyon szeretik bevándorlókkal vagy ideiglenes munkavállalókkal végeztetni az „aljamunkát”. Immár Szaúd-Arábia központi kormányzata is igyekszik egyre jobban támogatni a saját lakosságot, az állampolgárokat abban, hogy õk is vállaljanak el feladatokat, ne csak bankhivatalnok akarjon valaki lenni vagy számítógépes vállalatvezetõ – tette hozzá Rózsa Erzsébet.

Kõszegi Gábor

A választási célokat szolgáló június 16-iszalagátvágást követõen az amerikai Bechtel cég csak most lát hozzá a Kolozs megyei Járarákos melletti építõtelep elõkészületeihez. A munkálatok elkezdéséhez a nyomvonal menti százméteres szélességben fekvõ földeket az államnak kell felvásárolnia, csak azután kezdheti meg a munkálatokat a Bechtel és partnercége, a török Enka Insaat. Ha a tulajdonosokkal nem sikerül megegyezni a területeket kisajátítják, az ellenértéket törvény szabályozza majd. Sztranyicki Szilárd a Kolozs Megyei Kataszteri Hivatal igazgatója elmondta: az érintett területek 95%-t sikerült eddig birtokba helyezni, elkészíteni a kataszteri dokumentációt. -Más megyékben nem ilyen rózsás a helyzet. Kb 100 ilyen dokumentum készült el, illetve a tulajdonba helyezések sem történetek meg törvényszerûen. Kolozs megyében a tulajdonba helyezések kizárólag mérések alapján történtek.viszont máshol hasból történtek. Ebbõl kifolyólag sok törvényszéki per fog keletkezni máshol. Valamennyi községben helyi bizottságok intézik majd a kisajátítást. Ennek tagja lesz a polgármester, a kataszteri hivatal és a prefektúra egy egy képviselõje, valamint a kisajátítást intézõügyvédi iroda két tagja. A tulajdonosok a megállapodást követõ két hónapon belül megkapják pénzüket.

A párizsi Louvre-ban járva senki sem mulasztja el, hogy megtekintse, megcsodálja a Mona Lisát, amelyet immár jó néhány esztendeje afféle üvegketrec, s benne légkondicionált levegõ véd az esetleges káros behatásoktól. Évente nem kevesebb, mint 5 millió látogató áll meg rövidebb vagy hosszabb idõre minden idõk egyik legnagyszerûbb remekmûve elõtt.

Leonardónak egyébként mindössze három olyan festménye van, amelynek eredetiségéhez, ahhoz, hogy maga festette, nem fér kétség. Ezek egyike a Mona Lisa, ez a csodálatos asszonyportré, amelyet a reneszánsz mester 1503 és 1506 között készített, és amely Bartolomeo del Gioconda hitvesét, Lisa Gerardinit ábrázolja. Ámbár ezt már egyesek kétségbe vonják. Van olyan fantáziadús feltételezés, hogy a Mona Lisa tulajdonképpen Leonardo da Vinci önarcképe, egy másik - szintén merésznek nevezhetõ - állítás szerint a portrét ugyan a mester nem saját magáról, de egy másik férfirõl festette. Ezekhez a teóriákhoz képest nem is túlságosan merész az a koncepció, amely a hölgy sejtelmes mosolyából azt véli kiolvasni, hogy magzatot visel a szíve alatt.

Így vagy amúgy, a közelmúltban a szakértõk mindenesetre úgy foglaltak állást, hogy a világhírû mosoly elhalványulását megakadályozandó, a Mona Lisa restaurálásra szorul. Ezt persze nem sietik el. Mindenekelõtt azzal akarnak megközelítõleg százszázalékos biztonsággal tisztába jönni, hogy megfestésekor milyen anyagokat használt Leonardo, és hogy milyen változásokat idézett elõ a festményen az idõ. Azt eleve kimondták, hogy a restauráláshoz nem használnak majd vegyszereket.

Az óriási felelõsséggel járó munkálatokat azonban inkább elõbb, mint utóbb, de el kell végezni. Elvégre a halhatatlan Mona Lisa éppen ötszáz esztendõs, miközben sok halandó hölgy már ötvenéves korában ráncainak eltüntetésén fáradozik.

Kulcsár István