|
Orbán Fülöp Irma textilművész kiállítása
Orbán Fülöp Irma Marosvásárhelyről érkezett Sopronba.
 Ezt fontos elmondani, hiszen az indulás környezte, az eszmélés környezete, látványa, és közege kétségtelenül hat a későbbi művészi látásmód kialakítására. Azon a vidéken a népművészet – főleg a falvakban – megőrizte még azt az erejét, amely, a közösségnek, (mint bonyolult esztétikai jelenségben is megjelenő) alkotóerejének, közös élményeken alapuló és élménytadó eredője. Közben itt, Sopronban nem egy alkalommal a textiles műfaj teljes keresztmetszetében, skálájában és pompájában felvonult már a Festőteremben. A szombathelyi textilbiennálék nyerteseinek tárlataira gondolok. A textilhez tehát, mint megismert művészeti ághoz, ki-ki habitusa, és ízlése szerint, saját tapasztalati szerint viszonyulhatott. De egyben biztosan mindenki egyetért. Abban, amit az Erdélyi Házbeli tárlat is bizonyít: hogy azon a fejlődési pályán, amelyet a textilművészet évtizedek alatt bejárt, önálló gondolathordozóvá vált, esztétikai továbbgondolásra késztet, bizony autonóm önálló képzőművészeti műfajjá és egyben egyetemessé vált. Mit hozott Sopronba Orbán Fülöp Irma Marosvásárhelyről? Egyrészt figurális megfogalmazású textilképeket, festményszerű alkotásokat, vagy pedig elvontabb megfogalmazású, hatásukban és formanyelvükben grafikával rokonítató, annak képi kifejezési eszköztárát mesterien használó kompozíciókat.   A szövedék szabályos rendjét tiszteletben tartani kényszerülő alkotó, a gobelinek klasszikus technikája által adott, alap-vonalvezetéséhez képest gyakoriak a felületet betöltő alakok átlós síkbeli megjelenítései. Ezáltal nemcsak a képszerűség nyer, de dinamikus, elbeszélő jelleget kap a textilkép. Egyébként a mozgás, a változás, azok energiái, feszültségei, a folyamatok időbeli ábrázolása, azaz maga az idő, mint a az élet része és mérője, és mint filozófiai kategória egyaránt megjelenik; több formájában is.  De ennél másmilyen minőségű idő is megjelenik a textilképek által. A műveknek az az ,,ideje", ameddig a szemlélő annak befogadójává válik, mi több esztétikai újraalkotójává. Ez az idő egyénenként és képenként változó, és ennek része az is, hogy egy-egy műhöz többször visszatérünk, hogy annak minél több rétegét felfedezhessük. S az előbbi két idő közül sejtjük, hogy az elkészültének ideje és annak befogadására szükséges idő közül ez utóbbi van összefüggésben azzal az idővel, vagy időtlenséggel, amelyben akár örök érvényűvé, örökké érvényessé – örökkévalóvá? – válik egy-egy alkotás, ami tulajdonképpen a műalkotás igazi mivoltának ismérve, és amelynek titka ritkán fedtetik fel a kortársak előtt. De az emberi életben mérhető időt mutatja pl. a Nemzedékek alkotás, vagy az átlós köríves vonalvezetéssel, különböző színtónusokban megfogalmazott, nem csak méretei, és komplex szerkesztettsége, és hangulati elemei miatt monumentális Alkonyat.  A technika jellegéből adódóan a szó legszorosabb értelmében is, (hiszen ad abszurdum egy olajképhez képest), a megtörténtnek a merev és rögzített formái meg nem változtathatók, át nem festhetők, legfeljebb visszafejthetők, elbonthatók, ami a mű tönkretételét is jelentené egyben.  A Páva című monumentális és szimbólumrendszerében is többrétegű falitextil körívre komponált elemei, a ritmus és idő viszonylatában a mértékelés statikusságával üzen, míg több képen a hullámzás határtalansága, akár annak organikus szabályozatlansága teszi a szemlélőt egy-egy folyamat részévé. Orbán Fülöp Irma kárpitjai az tapasztalatokat, élményeket ötöző, és azokat újrafogalmazó alkotó szellem termékei. Az Erdélyi Háznak megtiszteltetés, hogy a művész első önálló magyarországi kiállításának helyszíne lehet. (Orbán Fülöp Irma textilművész kiállítása augusztus első hetéig látogatható az Erdélyi Házban, Sopron, Fövényverem u. 15., munkanapokon 10-15 óra között.) |