Rovat: Lapszemle
2004. július 29., csütörtök 22:29
Lapszemle 2004. július 29.
Hétfõtõl uniós jogosítvány
Az Energia Klub a paksi 2 ellen NOL Az Energia Klub információi szerint augusztus 2-án, azaz jövõ hétfõn kezdõdik a paksi kettes blokk újraindítása, ezt a zöldek ellenzik. A klub az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében úgy fogalmaz: a kockázatos folyamatot pusztán presztízs- és gazdasági érdekek indokolják. Szerintük a régiót a paksi menedzsment egy újabb kísérletnek teszi ki, hiszen ilyen körülmények között reaktorindításra még nem volt példa. Ezzel arra utalnak, hogy még nem fejezõdött be a múlt év áprilisi üzemzavar felszámolása a 2-es blokknál. Mittel István, a Paksi Atomerõmû Rt. szóvivõje az MTI érdeklõdésére
cáfolta az augusztus 2-i indítást. Elmondta: korábbi ígéretüknek megfelelõen,
mielõtt megkezdõdik a 2-es blokkban a villamosenergia-termelés
tájékoztatják a közvéleményt. Az indítás pontos idõpontját nem tudta megmondani,
az tájékoztatása szerint a nyár során várható. (MTI)
Dalok és perek Felébred-e a zeneipar?
A múlt szerdai termés az internet és a popcsillagok háborúja frontján: az Apple megünnepelhette az iTunes elsõ születésnapját (az iTunes a legnagyobb olyan internetes üzlet, ahonnan térítés ellenében legálisan lehet letölteni zenei anyagokat). A Recording Industry Association of America (Amerikai Lemezcégek Egyesülete) ugyanakkor újabb 477 személyt perelt be a szerzõi jogok megsértéséért, ezúttal az egyetemi hallgatókat véve célba – jelenti a Newsweek tudósítója. A pereskedés még az RIAA szerint is csak rövidtávú megoldást jelenthet abban a harcban, melyet azon, amúgy törvénytisztelõ állampolgárok ellen folytatnak, akik a Kazaa-n néhány millió másik, nem kevésbé törvénytisztelõ állampolgárral zenei anyagokat cserélgetnek. Hosszú távon az lenne a megoldás, ha a lemezcégek hajlandóak lennének nyitni az internet felé, és valamilyen legális formába terelni a dalok letöltését. A zeneipar azonban a mai napig nem hajlandó elfogadni azt, hogyha az internet nem a jövõje, akkor a végzete lesz. Az iTunes az elsõ évében 70 millió dalt adott el. Az iTunes kombinációja egy rendkívül népszerû Apple termékkel, az iPod mp3 lejátszóval, az Apple kezére jutatta a „letöltés- ipar” több mint felét. A cég tovább szeretné fejleszteni az iTunes rendszert, többek között egy 700 000 dalt tartalmazó adatbázissal. Eddig a pozitívumok. A történethez azonban az is hozzátartozik, hogy a legális letöltések az eladásoknak alig két százalékát teszik ki, ami ugyan szép eredmény egy gyermekcipõben járó ágazattól, de eltörpül a milliárdnyi illegális letöltéssel szemben. Az illegális letöltés népszerûsége jelenti az igazi konkurenciát az olyan cégeknek, mint az iTunes, a WalMart, vagy a Real Networks (a Sony erre a hónapra tervezi csatlakozását). A cégek megpróbálják felvenni a versenyt az „ingyenzenével”, és szórakoztató online programokat, tisztességes árakat, kiváló minõségû file-okat kínálnak. Amíg azonban a lemezgyártók nem sorakoznak fel mögéjük, ez a küzdelem esélytelennek tûnik. A kulcskérdés természetesen az ár. Az Apple 99 centért kínál egy dalt, a teljes albumok átlagos ára 9,99 dollár körül van. Egyes népszerû albumok ára ugyanakkor megmagyarázhatatlanul magas. Egy példa: Sheryl Crow 2003-as legnagyobb sikerei 15,84 dollárt kóstálnak az iTunes katalógusában, ráadásul egy dal hiányzik is az albumról. Ugyanez a gyûjtemény (természetesen a hiányzó számmal együtt) CD-n 9,99 dollárért megvehetõ az Amazontól. A dolog iróniája, hogy Sheryl Crow az egyik élharcosa az internetes dalletöltés legalizálásának. Ez természetesen így nem mûködik, az online áraknak sokkal alacsonyabbnak kell(ene) lenniük, mint a CD-k esetében, ahol az árak magukban foglalják az elõállítás, szállítás költségeit is. Az alacsony árért kompenzál a nagy forgalom. Szupersztárok albumai esetében nem az a cél, hogy százezer embert megpróbáljunk rávenni, hogy töltse le õket és fizessen 13 dollárt, hanem egymilliót kell meggyõzni róla, hogy megéri nekik letölteni egy albumot mondjuk öt dollárért. Egy másik problémakört képvisel a digitális jogvédelem. A legálisan letöltött anyagokba egy védelmi rendszer kerül, mely megelõzi a szabálytalan használatot – igen ám, de gyakran elõfordul, hogy bizonyos védelmi rendszerrel ellátott dalokat csak bizonyos lejátszókkal lehet megnyitni. A vevõnek nem érdeke olyan dalokat letölteni – pénzért! – melyeket például csak a nagyszobájában hallgathat meg, de a kocsijában már nem. Az iTunesról letöltött dalokat például csak az iPoddal lehet lejátszani, mert az Apple nem hajlandó eladni vetélytársainak a védelmi rendszerét. Bármennyire is furcsa, ezt a kompatibilitás problémát a gyártóknak és forgalmazóknak eszük ágában nincs kiküszöbölni. Nyilvánvaló, hogy a zeneipar olyan irányban fog elmozdulni, ahol tucatnyi
új módszer kínálkozik a pénzcsinálásra. Ezt az irányt jelölik ki az iTuneshoz
hasonló online áruházak, vagy az elõfizetéses szolgáltatások, mint a Rhapsody.
A fejlõdés útja ez, és nem az egyetemi hallgatók beperelése. A jövõ zenéjére
azonban a lemezgyártók egyelõre nem tudnak táncolni. (Forrás: Newsweek)
Wass Albert nem háborús bûnös - Gyõzött az igazság? MNO A román Legfelsõbb Bíróság vizsgálata megállapította, hogy az erdélyi írófejedelem Wass Albert nem háborús bûnös. A megállapításra felháborodva reagált a hõsöket védõ román egyesület, akik név szerint is felsorolták, hogy szerintük kiket végeztetett ki Wass Albert. Több román lap beszámolója szerint Adrian Moisoiu, a Nagy-Románia Párt parlamenti képviselõje értesítést kapott a Legfelsõbb Bíróságtól, amelybõl kiderült: a bíróság által lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy Wass Albert nem tekinthetõ háborús bûnösnek. A közleményre reagálva a marosvásárhelyi Hõsök Kultusza Egyesület nyilatkozatában
név szerint felsorolja azokat a román, zsidó és magyar áldozatokat, akik
kivégzésére szerintük Wass Albert adott parancsot a magyar katonáknak.
Az egyesület egyben felszólította a Legfelsõbb Bíróságot, hogy vizsgálja
felül közleményét, és másítsa meg véleményét a Wass Albert-üggyel kapcsolatban.
(Forrás: Romániai Magyar Szó; erdely.ma)
Négybõl kettõ, a kettõbõl egy - Az Arany János Speciális Szakiskola
két új épülete Csornán
De tényleg van-e egység? Mert a kissé talán talányos cím számmisztikájába konkrét tények és némi patetikus túlzás is keveredik. De tényleg van-e egység? Mert a kissé talán talányos cím számmisztikájába konkrét tények és némi patetikus túlzás is keveredik: a kisegítõ iskola a város négy különbözõ pontjáról költözhetett össze végre a két új iskolaépületbe, de ezekben elsõ látásra nem sok közös tûnik fel. Egymástól viszonylag távol, egy kertváros-utcányira állnak, külsõre még csak nem is hasonlítanak, ami nem csoda, hiszen mindegyik más, ráadásul más logika szerint is tervezték õket. A nagyobb, a Karácsony Tamás és a Minusplus fiataljai (Alexa Zsolt, Rabb Donát és Schreck Ákos) által tervezett központi iskolaépület lett kisebb, a foglalkoztató tantermeket magában foglaló egység átalakítása (tervezõ a 3H Építésziroda, azaz Csillag Katalin és Gunther Zsolt) után készült el. Elõbbi a széles Erzsébet királyné utcában alkalmazkodik szerényen, de külön állva a keskeny, fésûfogszerûen hátranyúló telkek rendjéhez, egy utcával hátrébb a másik éppenséggel zárt sort alkotva, a szomszéd házhoz tapadva és kissé fölé is nõve mutat markáns utcai homlokzatot. A speciális szakiskola egyébként különbözõ fogyatékokkal élõ, az aktuális törvényszöveg gondosan kimért korrektségével "sajátos nevelési igényû" gyerekeket jelent - például kisebb tanulócsoportoknak szánt kisebb alapterületû, de jóval több és jóval többfajta osztály- és szaktanteremmel. Karácsonyék téglaépülete az utca felé alig mutat többet, mint egy méretesebb családi ház, igazi tekintélyét befelé húzódva bontja ki egyre látványosabban, miközben ez a telek szélén végighúzott közlekedõ útvonal a hátsó kertek övezetén is átvágva, szinte észrevétlenül köt össze a szomszéd utcával. Onnan pár száz méterre a Csillag- Gunther-féle átalakítás látványosabban írja felül közvetlen környezetét. A vastagított és kiugratott keretükkel hangsúlyozott utcai ablaksorok az átellenben, a túlsó sarkon álló emeletes kockatársasházakra látszanak reagálni, befelé viszont a bõvítés meglehetõsen prózai kényszerét fordították elõnyükre: az egymással párhuzamos utcai és udvari szárnyat, továbbá az összekötõ nyaktagot úgy növelték meg, hogy közben egy teljesen egységes U alak jött létre, középen védett és hangulatos belsõ udvarral. Az iskolának ezen a nyitott végén az új nyeregtetõk túlnyúlnak az épületen, és a két szinten elöl, hátul egy félig furcsán nyitott, illetve fedett terasz, betonlebegés alakult ki. Az utcai homlokzaton ugyan mindez kissé erõszakosan ül rá a barokksárga szomszédságra, ugyanakkor az udvar arra forduló, nyitott oldalába elegáns közvetlenséggel komponálták bele az ottani gyönyörû deszkapajta hátoldalát. Ilyen magabiztos kreativitás mellett szinte természetesnek tûnik az iskolabelsõ világos közlekedõrendszere vagy a derûs narancsszínben és okkerben világító folyosók - nem is szólva a remekbe szabott apró részletekrõl, mint a bejárattal szemben opálosan derengõ üvegfal mögé rejtett lépcsõ vagy az ezt megvilágító tetõablak, amin keresztül szinte az épületbe hajlik egy diófaág. A látható különbségek mögött tehát hol az a bizonyos egység? Úgy tûnik, mindkét kollektíva kivételes érzékenységgel, ugyanakkor lenyûgözõ természetességgel lépett át azokon a provinciális nyûgökön, amelyek ilyenkor legtöbbször szinte észrevétlenül is záros szavatosságú kompromisszumokra kényszerítik az építtetõket. Ezek az épületek úgy alkalmazkodnak a vidéki itt és most környezetéhez, hogy közben nem telepítenek ide hamis leereszkedéssel örökös ünnepélyességet, európai értelemben is korszerûek, de mindenféle gyarmatosító erõszak nélkül. Erõs kontrasztok, redukált, már-már hûvös egyszerûség, de legelsõsorban mégis valami funkcióelvû nyugalom: nem kell parázni, lehet ezt így is. Az egyszerûség kedvéért mondhatnám ezt radikálisan modernnek is, de inkább nem mondom, mert ez még ma is túlságosan felforgatónak tûnik - pedig a maguk idejében a családi kockaházak vagy késõbb a néhány emeletes lakótömbök minimalista telepei ugyanilyen radikálisan forgatták fel a vidéki utcák tradicionális képét. Az a gyönyörû, nyersvörös téglaarchitektúra viszont, amely például Karácsony Tamásék épületén vonul végig a vízszintes megnyugtató biztonságával, ugyanakkor kihagyásokkal, rácsozatszerû ritmusváltásokkal és kisebb-nagyobb feszültségeket teremtõ, függõleges hangsúlyokkal is, aligha marad hatás nélkül a jövõ nyitottabb, errefelé építkezõire - a lehetõ legegyszerûbben szép. Miként azok az erõs kontrasztok is, amelyek a tömör téglafal és a nagy üvegfelületek, a belesimuló és élénkszínû falsíkok ellentétébõl születtek. Ez a modernizmus csak annyira felforgató, amennyiben nemcsak visszafelé, a múltba akar figyelni, de új erõterével örökösen a jövõ felé fordít, hogy vegyük észre a gazdagodás, a kiaknázásra váró lehetõségek végtelen tárházát is. És marad még további hasonlóság is, bár ez már nem annyira szívderítõ. A tervezõk felkészültsége nem mindig találkozik az építõkével is, a mindkét épületben hangsúlyos látszóbeton felülete majdnem botrányos színvonalon készült el. A deszkazsaluzat erezetének finom lenyomata helyett kavicskitüremkedések és légbuborékgödrök, az utólag korrigálni próbáló fugázások esetlen foltjai - a hatás pedig ellentétébe fordul, mintha tényleg azoknak lenne igaza, akik szerint a modernizmus csak erõszakos nyomulás a felszínen, ennyi, semmi más, és mégis a mûstukkós gipszkarton álmennyezet a jobb, mert az legalább mindig kitakarja a lényeget. A szerzõ az OCTOGON Építészetkritikai Mûhely tagja
Elhunyt Illyés Kinga elõadómûvész http://www.kronika.dntcj.ro/ Hosszan tartó, türelemmel és méltósággal viselt betegség után elhunyt
marosvásárhelyi otthonában Illyés Kinga Széchenyi-díjas elõadómûvész, Marosvásárhely
díszpolgára. Pályafutása meghatározó részében a marosvásárhelyi színházhoz
kötõdött, késõbb tanított a színmûvészeti egyetemen is. Önálló estjeivel
évtizedek óta járta Erdélyt, az anyaországot és a világ magyarságát. Számosan
emlékeznek például Fagyöngy címû önálló lemezére, Saint-Exupèry A kis hercegének
elõadására vagy az egy-két hónapja még itthon nálunk is több helyen bemutatott
Márai San Gennaro vére vagy a Szent Erzsébet legendája estjeire. Néhány
éve Kecskeméten jelent meg az erdélyi magyar költészet gyöngyszemeibõl
válogatott Útravaló címû albuma. Személyében az egyetemes magyar elõadómûvészet
egyik, már életében klasszikus csillagát veszítettük el, aki mûvészetét
a magyar nyelv és kultúra ápolásának szentelte. Temetésérõl késõbb intézkednek.
Válási bonyodalmak az EU-ban Magyar Hírlap A házassággal és a válással kapcsolatos kérdések eldöntése a tagállamok
hatáskörébe tartozik, még akkor is, ha két tagország állampolgárai lépnek
frigyre. Ám a válásuk utáni jogviták megoldásában már a közösségi jog is
irányadó lehet.
A lakhelytõl függ Az egyik tagállam bírósága által hozott, a házasság felbontásáról, érvénytelenné
nyilvánításáról szóló határozatot a másik tagállamban minden külön eljárás
nélkül, automatikusan el kell ismerni – szól a rendelet. Ez sok olyan EU-tagállamban
megkönynyebbülést hozott, amelyeknek jogrendszere hosszadalmas elismerési
eljárást írt elõ. S ennek megfelelõen az anyakönyvbe minden külön eljárás
nélkül bejegyzik a verdiktet – természetesen csak azt követõen, hogy a
határozat jogerõre emelkedik.
Kinél lesz a gyerek? A rendelet a közös gyermekre vonatkozó joghatósági szabályokat is meghatározza.
A szülõi felelõsség kérdésében, vagyis a gyermek feletti szülõi felügyelettel
kapcsolatban is, a joghatóság a gyermek szokásos tartózkodási helyéhez
igazodik, így magyar bíróság csak itt élõ gyermek ügyében járhat el. Az
egyik EU-tagállamban hozott határozatot ebben az esetben is elismerik és
végrehajtják a többi tagállamban, ezt csak kivételes esetekben lehet megtagadni.
Szerzõdéssel egyszerûbb A házasság utáni vagyonmegosztással kapcsolatban még nincs közösségi szabályozás. Talán éppen ezért az utóbbi idõben egyre elterjedtebb szokás, hogy a vegyes házasságot kötõ párok (is) házassági szerzõdést kötnek. Sehol nem kötelezõ ilyen megállapodást bemutatni, ám minden ország elismeri az ilyen szerzõdést. A válással végzõdõ házasságoknál a szerzõdés egyszerûbbé teszi a vagyonmegosztást. A magyar félnek egyébként meglepetést okozhat, hogy határainkon túl sok helyen nem tekintik automatikusan közös vagyonnak azt a gyarapodást, amelyet a házaspár közös élete során szerzett. Amíg a beígért EU-szabályozás megszületik, mindenképpen hasznos a házassági szerzõdés: segítségével a felek világosabban látják, mi vár rájuk a kapcsolat felbontásakor. Automatikus jogok a családtagoknak is Automatikusan jogosultak a letelepedésre az európai uniós állampolgárok
bármely uniós tagországban, amennyiben öt évet éltek ott. A tagországokban
2006-ig életbe lépõ irányelv azokat az adminisztrációs buktatókat hivatott
kikerülni, amelyekkel egy másik tagországban dolgozni, illetve tanulni
kívánó uniós állampolgárok találkozhatnak. A letelepedési jogok egyúttal
a munkavállalók és a diákok családtagjaira is vonatkoznak. Ezekben az esetekben
a hozzátartozó is saját jogán vállalhat munkát, illetve tanulhat.
Az uniós csatlakozás mindennapos hatásait bemutató sorozatunkban jövô
csütörtökön (augusztus 5-én) arról írunk, milyen hatása volt öt év alatt
a valutauniónak és az euró használatának a közösségi piacokra, árakra,
a befektetôi környezetre. E héten is várjuk a tervezett témával kapcsolatos
kérdéseiket.
Mozart a klastromromnál Magyar Hírlap Félidejéhez érkezett a Mûvészetek Völgye összmûvészeti fesztivál. Kapolcson és környékén idén nem lépnek egymás lábára az emberek, egyelõre nem elviselhetetlen a tömeg, de a napijegy most sem jelent garanciát arra, hogy bármelyik produkcióra be lehet jutni vele. A Völgyben minden talpalatnyi teret kihasználnak: udvarokon, buszmegállókban rendeznek kiállításokat - fotó: Heged?s Márta Kevesebben vannak a Völgyben, mint tavaly, de éppen elegen. Így is van sorban állás italért, lángosért, kürtõskalácsért, de nem kell órákkal elõbb odamenni a kapolcsi Gástya-árokba, hogy helyet lehessen kapni egy színházi elõadásra. Az eddigiektõl eltérõen a szúnyogok is igencsak megkedvelték a Völgyet: elõszeretettel részt vesznek a kulturális programokon is. Jelen voltak például a taliándörögdi klastromromnál is, amikor a Szegedi Szimfonikusok a Varázsfuvola nyitányát és Dvorák Újvilág szimfóniáját adták. A festõi romnál máskor tumultuózus jelenetek játszódtak le, de ezúttal bizony elég kevesen kezdték hallgatni a pokoli szélben Mozartot. Márta István "völgyigazgató" be is mondta, hogy a közönség eredjen nyomába az elrepülõ kottáknak, és hozza vissza õket a zenészeknek. Elõször azt gondolom, kár ezen a helyszínen szimfonikusokkal kísérletezni, s nyilván azért tették, mert idén Szeged kiemelt vendég a Mûvészetek Völgyében. De aztán kezdünk mind többen lenni, jönnek és jönnek az emberek, vagy csak arra sétafikálva ott ragadnak. Gyönyörû a festõi rom, az égen nyargalásznak a felhõk, az emberek széksorokban vagy földön ülve, heverészve hallgatják a zenét, már-már giccsesen idillikus a kép. Nem ennyire békés a helyzet Pulán, a Bárka Színház Mulatság címû produkciója elõtt, ahol a meghirdetett kezdési idõpontban még az ajtón kívül áll a tömeg. Majd közlik, hogy tízesével engedik be a nézõtérre az embereket, mint a dedóban. Meg hogy csak az jöjjön, akinek sorszáma van, mint mondjuk a fogorvosnál. Nem tudom, hol kellett volna sorszámot kérni, de a dühös ácsorgók közül többen felvilágosítanak, hogy kis cetli hirdeti Pulán a sorszám-kötelezettséget. De aki más faluból jött át, ezt nem tudja, mint ahogy a mûsorfüzetben sem szerepel ez az igény. Meglehetõsen sokan kívül rekednek. A Bérczes László által rendezett elõadás – Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Szikszai Rémusz remek játékával – nagy sikert arat a levegõtlen teremben, ahol azért hajnali fél egy tájban már többen el-elbóbiskolnak, de amikor vége a produkciónak, nagyot tapsolnak, majd örülnek, hogy a falvakat összekötõ Csigabuszt látják a megállóban. Tele is lesz a busz íziben. Aztán azok a stoposok, akiket felveszünk, mesélik: a busz csak két óra múlva indul a végállomásként is használatos Puláról. Szegény fesztiválozók pedig örültek, hogy felfértek. Mondja is másnap valaki a monostorapáti megállóban, hogy jövõre meg kellene végre szervezni fesztivál idején a közlekedést, ez még jó üzlet is lenne. Üzlet persze most is van a Völgyben, szépszámú vendéglátós települt ide. Ami leginkább ide való, az Ófalu nevû intézmény, mely régi parasztételeket hoz vissza a feledésbõl. Van például dödölle, serpenyõben és héjában sült hagymás-paprikás krumpli, de puliszka is. Mindehhez jóféle zenekar játszik Kárpátaljáról. Kihasználnak a völgyben minden talpalatnyi teret. Debreczeny Zoltán például hangulatos képeket festett a kapolcsi nyüzsgésrõl, ezeket a falu fõterén, a buszmegállóban állították ki. Szemközt kézzel merített papírból készült alkotások láthatók és vásárolhatók. Kicsit odébb, a tûzoltószertárban Hajdu András rendhagyó cigányfotói láthatók. A Gástya-árokban a beregszászi színház játszik naponta más-más produkciókat. A Sólyompecsenye címû Boccaccio-adaptáció telivéren erotikus móka, Vidnyányszky Attila rendezésében, a remek együttes erõteljes játékával és a közönség fergeteges nevetésével. A Völgyben szerdán kemény focibajnokság is zajlott, nyolc csapat részvételével. Szoros küzdelemben, hosszabbítás után az alternatív színészek csapata gyõzött; a Magyar Hírlap gárdája második lett. Nem rossz a hangulat, de alaposan át kellene gondolni Kapolcs jövõjét. Régóta kérdés, hogy ez a nívós kultúrát adó fesztivál meg tudja-e õrizni a meghittségét, vagy tömegessé válása már a minõséget, az élvezhetõséget veszélyezteti. Bóta Gábor |