|
"A következő látványos esemény a nagy-nagy zabálás volt, mindenki elképzelheti, több ezer ember nekilát enni..." Halhalál minden mennyiségben
A legfatálisabb hiba, amit stoppos elkövethet, hogy szombat délelőtt kialvatlanul, másnaposan és zuhanyozatlanul indul el Délkelet-Magyarországra. Ennél már csak egy kicsit durvább, ha nem képes tanulni az előző nap tapasztalataiból, és a következő reggelen hasonló állapotban, zuhogó esőben próbál eljutni a Balatonra. A különbség csupán annyi, hogy az utóbbi legkevésbé sem sikerült, az előző igen, de milyen áron; Mezőtúr-Baja távolság (202 km) nyolc óra alatt. Az egyetlen enyhítő körülmény, hogy aki még sosem járt Baján - Halászlé-ünnepélyen - az nem láthatta a földkerekség legvidámabb poklát.  Az említett esemény szombaton este hat órakor kezdődött azzal a momentummal, hogy a Szentháromság téren közel kilencszáz apró tüzet gyújtottak meg, közel kilencszáz kondér alatt a minden bizonnyal mazochista hajlamú szakácsok. A hatás szinte leírhatatlan, a teret percek alatt elborította a vágnivaló füst, a látótávolság jelentősen lecsökkent, a hőmérséklet több fokot ugrott. Ez a jelenlevőket szemlátomást nem zavarta, kis társaságunk ellenben több ízben sírva fakadt, mire sikerült egy viszonylag füstvédett sörözőbe menekülni. Nemdohányzó helyiségbe. A rákövetkező másfél órát itt böjtöltük ki, csak kisebb, lélegzetvisszafojtott portyákat megengedve, azzal az egyetlen céllal, hogy betetkintést nyerhessünk a halászléfőzés titkaiba. A halászléfőzés kulcsa a füst, ennyi biztosnak tűnik, ez pedig túladagolásban volt jelen.
 
Ezen túl semmi sem, ugyanis a
helyszínen kizárólag a felforralást hajtották végre, az összes többi
mozzanat titok.
Innentől káosz és zűrzavar.
Ami biztos, hogy a reggel a Sugovica partján lelt,
nejlonzacskóba rejtett halászlé-maradékkal, csepegő esővel, észbontó
fejfájással.
 |