Nem is olyan régen, még a tavalyi szemeszterben - fene tudja hogyan - mindig a kabátzsebembe került egy példány, az inkább vagy kevésbé aktuális "Iró-deák" c. soproni Meló-Diák kiadványból.
A momentum cseppet sem zavart, sőt, a bizonyosság, hogy nem kerülhetek olyan helyzetbe, aminél rosszab már nem jöhet, hát előrántottam az említett kiadványt, és böngészgetni kezdtem; amely érzés nagyon megnyugtató volt. Ennek úgy tűnik, egyszer és - talán - mindenkorra vége.
Még a szeptemberi szám is úgy-ahogy tartotta a régi minőséget (...), az érdektelenebbnél érdektelenebb írásokkal megszórt mániákus öntömjénezést, amely ugyan hitelesnek egyáltalán nem mondható, viszont: észbontóan unalmas. Ahogy anno lapozgattam a zsurnalisztika eme mélypontját, az egész egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedt, keresztül a szánandóan rossz PR cikkeken, míg el nem érte az utolsó oldal szánalmasan poénmentes övezetét, a "Viccek" rovatot. A horoszkóp ettől már csak egy kicsivel volt rosszabb. Mindennek - mondom - befellegzett.
   Huszonkettedikén is hasonló hangulatban tartottam a fejem fölé a kiadványt, míg az eső zivatarzott. Féltem is, nehogy belémmosson valamit, amitől majd rosszul fogom érezni magam. Aztán csak száradozott a cetli, míg olyan rossz nem lett, aminél már csak egy szétázott papírdarab tapintása lehet lehangolóbb. Amikor beleolvastam, meglepetésem elsöprő volt. Iró-Deákommal nem tudom mi történhetett? Csak a régi írói lelték
meg magukat, vagy egész pályás cserére került sor -
ám a változás tagadhatatlan! A régi kiadványszerkezetből csupán a szórványos "KERESS HOGY KERESHESS!" cikkek maradtak fenn, ami végül is érthető, és feltehetőleg szükségszerű is, valamint a horoszkóp, amiben ugyanolyan bődületes ostobaságok vannak mint eddig. Romlani egy cseppet sem romlott a lap, viszont az összes többi rovat metamorfózison esett át. Akármilyen meglepően is hangzik, a diáklap zsurnalisztái véleményalkotásra adták fejüket. Nem is csak úgy ímmel-ámmal, s teszem azt: olyan témákban, ahol a vélemény hivatalból volt adva, hanem szabad, önálló (!) gondolatokkal rendelkező emberek módjára.
Impresszumra sehol nem leltem, úgyhogy a változás életre hívóinak sora homályban maradt, pedig a - steve - kölök kinéz egy ígéretnek.

1998. október 01., csütörtök 00:00