Európanap: a Páneurópai piknik 15 éves
évfordulója
Kiállítás
- Sopron és Debrecen ereje, lelkesedése, hazafiassága eredményezte
a nagy napot, 1989. augusztus 19-ét, amelyben az egész nemzet
összekapcsolódott
- mondta Dr. Habsburg Ottó, a Páneurópai Piknik akkori védnöke, a
Magyar
Turizmus Rt. Németországban bemutatott, Magyarországot és a Pikniket
népszerűsítő
vándorkiállítása megnyitóján a B.W. Pannonia Med Hotelben.
Megnyitójában
azt is hangsúlyozta, hogy kiállítás azért is fontos, mert az utódokat
is
emlékezteti az Európa számára gyalázatos vasfüggönyre, ami egyben a
szabadság
felé vezető úttá is vált az 1989-es eseményt követően;
,,Magyarországnak
köszönhető a hidegháborúban aratott győzelem" - jelentette ki a
politikus.
A Páneurópai Piknik és annak utóélete Most vagy soha!- A soproni
határáttörők: Filmek bemutatója
A Páneurópai piknik évfordulós megemlékezése két, az eseményhez
kapcsolódó
film bemutatásával folytatódott.
A Páneurópai Piknik és annak utóélete (Rendező: S. Kárpáti György ,
Videográf Stúdió Sopron) és a Most vagy soha!- A soproni határáttörők
(Rendező:
Konrad Herrmann & Hans-Peter Gaul Konrad Herrmann Film- &
Fernsehproduktion Berlin) a ZDF megbízásából készült filmet nézték
végig
az érdeklődők.
Sopronpuszta: kopjafa és Európa-kapu
Palkovits János fertőrákosi polgármester köszöntőjét követően a
Páneurópai
piknik helyszínén, Sopronpusztán a kopjafánál Mészáros Ferenc a piknik
ötlegazdája szólt a szép számmal egybegyűltekhez, akik között jelen
volt
Japán magyarországi nagykövete.
Mészáros Ferenc elmondott ,,megemlékezése" az általában megszokott,
a piknik jelentőségét méltató emlékező beszédekkel ellentétben a
helyszínen
májusban avatott obeliszkkel kapcsolatos lesújtó véleményének
kifejezése
volt.
- Nem kell esztétának vagy tájépítésznek lenni, hogy eldöntsük:
borzalmas
látvány. (..) A kőtömb esetében megvalósult a forma és a tartalom
egysége.
Ezen a helyen, ahol bátor hős német embere csodát tettek, áttörték a
hazugság
falát, megvalósul egy másik csoda: itt emelkedik a hazugág
emlékműve"
- fogalmazott a szónok, aki szerint erről nem szabad hallgatni, sem azt
iróniával szemlélni.
- Minden hazugságot, amint kidugja a földből a fejét, le kell leplezni.
(...). Nekem itt az a kötelességem, hogy felhívjam a figyelmet egy
hazugságra.
teszem ezt a 15 évvel ezelőtti önmagamért, álmaimért, azokért az
emberekért,
akik itt a hazugság ellen demonstráltak az áttöréssel, és egy kicsit
teszem
magyarként azért, mert minden nagy nemzeti sorscsapásunk azért
következhetett
be, mert hagytuk, hogy a hazugság planktona elhatalmaskodjék rajtunk.
Gondoljunk
Trianonra, a Benes-dekrétumokra, vagy Aradra.(..) Mindenhol a hazugság
sűrű planktonja sző be bennünket." - mondta a szónok.
A kissé szomorúra sikerült köszöntője végén Mészáros Ferenc Adyt
idézve
biztatta ,,vidámulásra" a résztvevőket, majd szimbolikusan a kopjafa
tövénél
– koszorúzás helyett – ,,új élet magjaként", egy maréknyi búzát szórt
szét
azon a területen, ahova elásott egy üveg bort is (,,ami az ég és a föld
nászából sarjad"), ,,abban a reményben, hogy amiért 15 évvel ezelőtt a
piknik szervezői küzdöttek, ahhoz egyszer majd nem tapad hazugság", s
akkor
majd a bort is közösen fogja minden jelenlévő között szétosztani -
mondta
Mészáros Ferenc, a Páneurópai piknik debreceni származású ötletadója.
S bár ő maga nem koszorúzott, azért a jelenlévők elhelyezték a
megemlékezés
koszorúit a kopjafánál, amelyet követően a helyszínen felavatták a
Fertőrákoson
történelmi kőfejtőből származó anyag felhasználásával készült
Európa-kaput,
amit a nyári kőfaragó táborban készítettek, és, amelyet Fertőrákos
Önkormányzatának
adott át a Kőfaragók Ipartestülete két jelenlévő képviselője.
Fertőrákos: Európa-koncert
A Páneurópai piknik jubileumi megemlékezésének mindig is ünnepi
eseménye
volt a szintén hagyományossá vált. Európa-koncert. Idén a fertőrákosi
Barlangszínházban
Kodály Zoltán: Galántai táncok, és Beethoven: IX. szimfóniája csendül
fel.
Vezényelt: Shungo Moriyama (Japán); Gerda Maria Knauer (Németország),
Tokody
Ilona (Magyarország), Molnár András (Magyarország); Tsuyoshi Mihara
(Japán).
Közreműködtek: a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar és az
Egyesített
Kórus: Japán kórusok- Veszprém Város Vegyes Kara- Soproni Pedagógus
Kórus
tagjai.
Az eseményen Kóczán Zoltán, egykori szervező, önkormányzati
képviselő
emlékezett a Páneurópai Piknikről, Pozsgay Imre, egykori védnökként az
esemény fontosságát méltatta.
Pozsgay Imre szólt arról, hogy joggal nevezhető világtörténelminek
a 15 évvel ezelőtti esemény, amelynek előkészítésében védnökként
résztvállalt.
Először adódott arra alkalom, hogy társadalmi kezdeményezésre
kérdejeleződjön
meg az a rendszert, amit kívülről az országra rákényszerítettek. Ami
1989-ben
történt, az 1956 méltó folytatása volt - mondta.
A Varsói Szerződés egy Dzsingisz-kán típusú despotikus hatalom
meghosszabítását
jelentette, amely elleni tiltakozás volt 56 a maga következményeivel,
majd
1989-ben itt szétverték azt a parancsuralmi rendszert, amelyet a Varsói
Szerződés magyarországra kényszerített. A Páneurópai piknik nem
egyszerű
népünnepély volt, hanem alkalom arra, hogy a menekülni vágyó németek
számára
megnyissák az utat. A Páneurópai piknik Debrecen-Sopron révén az
országot
átívelő akaratot testesítette meg, egy esemény, amelyre az egész világ
előtt büszkék lehetünk - mondta a politikus, aki államalapításunk
ünnepét
is megemlítette: a 25 tagú Európai Unióban legalább 10 olyan ország
van,
amelynek államisága, alkotmányisága későbbi, mint a magyarságé.
,,Öntudattal, megbecsülve magunkat, félretéve az önsajnálatot, termőre
fordítva erőinket és az országot Európa fontos tényezői lehetünk". -
mondta
Pozsgay Imre.
Kóczán Zoltán önkormányzati képviselő ünnepi beszéde
Tisztelt Hölgyeim és Uraim , Exellenciás Urak, kedves
Vendégek, kedves
Barátaim!
Jó estét kívánok!..
És.... még valakit kell köszöntenem ma este! Valakit,
akivel május
óta teljesen más viszonyban vagyunk valakit, aki mindig is itt volt, de
azt csak ritkán érzékeltük.
Szervusz kedves Európa!
Szervusz, mondom tegezve, hiszen nem tegnap óta ismerjük
egymást,
együtt élünk több mint ezer éve. Nem tagadhatod, mindig volt közöttünk
valami: kalandozás, ismerkedés, házasság. Zárótűz, aknazár, vasfüggöny.
Volt amikor szerettük egymást, volt amikor tudni sem akartunk egymásról.
Tudod, kedves Európa, ki kell beszélnünk magunkból a
tüskéket, a
fájdalmakat. A jó viszonyhoz ez nagyon fontos.
Sokszor megcsaltál. Felfeküdtél a görög bikára, becsaptál a
római
légiókkal, hazudtál a keresztes hadakkal, áltattál Napóleon katonáival.
Ígértél Rákóczinak, Kossuthnak, Nagy Imrének. Megtapostál a
német
harckocsikkal, és az orosz csizmákkal, pedig a testünkkel védtünk a
tatártól,
a töröktől.
Kedves Európa!
Hol voltál, amikor égett muhi szekértábor?
Hol voltál, amikor 150 éven át rabszolgaszíjra fűztek férfit,
nőt,
gyereket?
Nem segítettél szabadságharcainkban pedig minden évszázadra
jutott
belőlük.
Ellenség voltál a lövészárkokban, elfordultál tőlünk a
Trianoni
kastély kertjében.
Magunkra hagytál a Don-kanyarban, Auschwitzban és Recsken.
Elárultál bennünket Jaltán. Eladtál bennünket Jaltán!
Kitagadtál
bennünket Jaltán!
Magunkra hagytál legutóbb is, amikor a pesti srácok vére
folyt a
Körúton, a Kiliánnál, a Körtéren.
Sokszáz éven át fertőztél: inkvizícióval, vallásháborúkkal,
sovinizmussal,
fasizmussal, kommunizmussal.
Természetesen nem lennék igazságos, ha nem mondanám el,
hogy jót
is kaptunk tőled.
Neked köszönhetjük kedves Európa a Kárpát-medencét, ami
ugyan kicsit
huzatos, de a hazánk lett.
Köszönjük a kereszténységet, hisz ez volt megmaradásunk
feltétele.
Köszönjük a betűt, az írást, a könyvet.
A rómaijogot. A gótikát, a reneszánszt. Neked köszönhetjük a
humanizmust,
a felvilágosodást, a demokráciát.
Kapcsolatunk termékeny volt, hiszen mi is tudtunk adni
olyat, ami
a részeddé vált, amivel több, színesebb lettél.
Gondolj az Árpádházi szentekre, a humanista költőkre, a
Bolyaiakra,
Lisztre, Bartókra, Kodályra, Nobel-díjasainkra, Vasarelyre, Amerigo
Tothra,
vagy Kertész Imrére.
Kedves Európa!
Azt hiszem kvittek vagyunk. Adtunk is, kaptunk is.
A részed voltunk akkor is, amikor elzártak tőled, és
szerettünk,
vágytunk utánad, amikor gyűlölni parancsolták. Titkos álmunk voltál, de
az álmainkra is vigyáztak. Nem bíztunk már benned, pedig csak Te
segíthettél.
Nem fegyver kellett, nem katona. Nem ígéret, nem hitegetés,
hanem
jó példa, jó szó.
Minta a szabadságból, a nyugalomból, a jólétből.
A 89'es változások az arcodat változtatták meg. Idősödő
hölgyből,
fiatal dáma lettél.A vasfüggöny szántotta ráncok kisimultak.
Kedves, szép Európa!
Az egyik első ráncot a barátaim simították el arcodon, akik
egy békés,
barátságos szalonnasütést, igazi pikniket akartak csinálni. Egy jó
bulit,
a vasfüggöny, az egykori aknamező helyén. Meghúzni egy kicsit az
oroszlán
bajuszát, bosszantani a hatalmat.
A buli, világtörténelmet változtató eseménnyé vált.
Nem vagyunk, nem voltunk hősök, csak egyszerű, élni akaró
emberek,
akik egy kicsit talán bátrabbak voltak, és jókor voltak jó helyen.
Kedves Európa, engedd meg kérlek, hogy név szerint
bemutassam Őket:
Az ötletgazdák, a debreceni MDF-es barátaink, Filep Mária
barátom,
Mészáros Ferenc barátom.
Az akkori soproni ellenzék:
Abdai Géza barátom, Balogh Sándor barátom, Bánóczy Géza
barátom,
Csóka Pál barátom, Erdélyi Géza barátom, Gazdag Imre barátom, Györe
Róbert
barátom, Gazdag Imre barátom, Horváth Jenő és Horváth Jenőné barátaim,
Horváth Zoltán barátom, Ivanics Ferenc, barátom, Kocsi Tibor barátom,
Néhai
Komlós Andor barátom, Kováts Attila barátom, Kótai Péter barátom,
Kőműves
Géza barátom, Lőrincz Gábor barátom, Magas László barátom, Magas
Lászlóné
barátom, Nagy László barátom, Néhai Örs Félix barátom, Rumpf János és
Rumpf
Jánosné barátaim, Szentkirályi Zsolt barátom, Várkuti János barátom,
Vecsera
Ferenc barátom, Vigh Szabolcs barátom és jómagam Kóczán Zoltán.
Kérlek kedves
Európa, ne felejtsd el nevüket!
Tisztelt hölgyeim és uraim, köszönöm, hogy meghallgatták
szavaimat.
|
Kapcsolódó cikkek (ahol még a témához kapcsolódóan további anyagokat
találnak:
Befejezte
sopronpusztai forgatását a Hermannfilm Studio stábja
Most
vagy soha - film készül a Páneurópai Piknikről - képriport a forgatásról
2004. augusztus 20., péntek 02:35
|