A hagyományosan augusztus huszadika körül megrendezésre kerülő Mesterségek Ünnepe az évek során a legfelkapottabb nyárvégi ünnepi programmá vált. A hagyományos népművészet “szakágainak” művelőit felvonultató összejövetelre a cyberpress is kilátogatott.

A budavári sikló végállomásai között kígyózó vásár Sándor Palota melletti főbejáratát, a porig bombázott egykori hadügyminisztérium felől megközelítve, egyfajta előzetes fogad. Az egykoron megkezdett ásatástorzót szemérmesen eltakaró transzparensek előtt kiállított portékákban belépőmentesen gyönyörködhetünk. A divatossá vált bőrnaplók, tollszárak és hegyek, fafaragványok, valamint anno a jurták alapanyagául szolgáló nemezből formázott sapkák ára borsos, ám egyedi voltukat figyelembe véve, mégis megfizethetőek. A meglepően rövid sorban állás után megváltott, felnőtteknek dukáló 600 forintos jegy – a gyermekjegy 300 forintba kerül – apró betűkkel tudatja: az árban benne foglaltatik a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum, és a Ludwig Múzeum kiállításainak ingyenes megtekintése is. Belépve a vásárra rátekintést nyújtó kapun, a pavlovi reflexekre építve a “fáradt vándort” egy hatalmas sátor alatt, illatosan sistergő kolbászok, flekkenek, trendi saláták, és az elmaradhatatlan háromszáz forintos sör csábítják. Persze a fél literes ásványvíz kettőszázért, és a kisebb kürtőskalács négyszázért talán túlzásnak hat, ám ha hozzávesszük, hogy egy turistaközpontban vagyunk, valamint a közelben sehol egy ábécé nem érdemes meglepődni.

Fentről nézve szívmelengető az érdeklődők hömpölygő tömege - lám-lám a hiedelmekkel ellentétben mily’ sokan tartják nagyra a népművészetet a kommersz gumikultúrával szemben – a küzdőtéren viszont már árnyalja a képet, hogy mindig a szembejövők vannak többen. A gyermekbetegségeit rég’ kinövő rendezvényen a kiállítók száma hatalmasra duzzadt, ezzel is növelve a hazavihető élmények számát. A pénztárcák is egyre gyakrabban nyílnak meg, jelezve: már nem sajnáljuk a pénzt az újra felfedezett, lélekkel bíró kézműves tárgyakra. Az igazi “pénztárca nyitogatók” a gyermekek, akiknek a szülők egy-egy papírból és fonott vesszőből készített, óvatos duhajkodásra alkalmas léggömböt, vagy éppen egy tölcsérbabát ajándékoznak. Persze a durvább, férfiasabb játékokhoz szokott fiúk fakarddal parádéznak, amelyhez a gondosabb apák pajzsot is beszereznek. Ám harcias lelküket megérintik a vesszőből font várak is, a vétel akadálya azonban azok árában keresendő. A felnőttek főleg a kerámiákat, valamint a fatányéros ételek legfőbb hozzávalóját, a fatányért részesítik előnyben. Van, aki egy komplett míves ebédlőberendezéssel távozik, amelyért mélyen kell benyúlni a pénztárcába. A gyermeki lelkület jegyében az apák komplett nyílkészlettel a kezükben büszkén lépdelnek, míg a családok hölgytagjai a kendők, csipkék, és a konyhában, valamint a lakásban hasznos kellékek iránt mutatnak fokozott érdeklődést. Mindenkinek eszébe jut az intelem, vásárfia nélkül tilos távozni!

Sörrel a kézben stílusos nézelődés, vásárolgatás alatt kellemes hátteret nyújt a színpad, ahol skót lányok adják elő hagyományos, balettos mozdulatokkal felvizezet táncukat. Őket előzte meg, majd követte – az ízléses programfüzet tanúsága szerint - egy holland, egy chilei, valamint egy osztrák, egy szlovák, és a világ minden tájáról érkezett néptánccsoport.

A vásár talán legszórakoztatóbb jellegzetessége: végignézhetjük, ahogy elkészül a ridegnek tetsző kovácsoltvas rózsa, vagy a drágának nem nevezhető, ám a mai lábbeliknél lehet, hogy tartósabb bőrcsizma. Ha sámlit veszünk érdemes annál a mesternél tenni, aki székely rovásírással a kiválasztott nevet, saját elmondása szerint a kiállítók közül egyedüliként, belefaragja művébe. Az igazi sztár viszont a hagyományos, semmi csicsa játékokból felállított játszótér, amelynek csodájára már-már több felnőtt jár, mint a megcélzott korosztály.

Ideges ember sehol – igen, ekkora tömegben sem -, mindenki pihenten, hol már jóllakottan, hol éppen egy büfésátrat megcélozva, az egyszerű délutáni kikapcsolódásnak indult családi program zsákmányaival a kézben nézelődve arra gondol, jövőre is kilátogat, persze szigorúan csak kíváncsiságból.

Budapest, 2004. augusztus 21.

StD