|
Fesztiválgájd |
|
Kicsiben
a nagy
avagy
az 5. Budapest Parádén járt a Loveparade
"Szia anyu, küldjél pénzt!" -
integetek a kamerába, mint mindig. Ez szokássá vált, nem tehetek róla.
Csakhogy most nem akármilyen kamera vesz! Az idén film készül a
Budapest Parádéról és jónéhány stáb dolgozik az események rögzítésen.
Elkezdek gondolkozni, hogy "oké, hogy
filmeznek, de miért engem?" Aztán rájövök, hogy kivételes helyszínen
vagyok: a Loveparade kamionon!!!
És hogy hogyan is kerültem ide?...
Pár órával korábban ülök a Deák téren "Az óra" alatt és unalmamban
elkezdek rajzolgatni... Túl hamar ideértem, de azt hittem, hogy nem
fogom hamar megtalálni majd a Sajtóirodát a Hősök terén. Nem így
történt, s bár korábban meghirdetett ellenében csak délben nyitott - a
11 óra helyett - a "konténer", így is már fél egykor a Deák téren
napoztam. És elkezdtem rajzolgatni: a Loveparade-motívumot.
Dél előtt nagyon fura volt a Hősök tere: az árusok pakolták már ki a
vizeket, pereceket, de amúgy nem voltak sokan. Mégis egy érdekes érzés
kerített hatalmába: megint eltelt egy év, újra itt vagyunk, ráadásul
idén nem volt Loveparade sem--> itt ma valami fantasztikusan nagy
buli lesz. (megjegyzem: nem is tévedtem...)
Előző nap olvastam, hogy idén lesz külön Loveparade kamion. A
Loveparade talán még az ilyen zenében nem annyira jártasaknak is
ismerősen cseng: a világ legnagyobb technofesztiválja, Berlinben. Idén
sajnos pénz hiányában elmaradt. Szóval rajzolgatom a szívecskét
meg a köröket, közben hallgatok egy beszélgetést: a lányka (valszeg
most elsős) teljesen be van parázva az egyetemtől, a
NEPTUN-rendszertől, meg úgy általában az egésztől, a srác meg
sajnáltatja magát, hogy neki most meteoroznia kell "ezen a Parádén vagy
min." A leányzó okos kérdésére, hogy "Akkor minek vállaltad el?", már
nem tud mit felelni...
Fél 2: meglátom Pedrot: Loveparade-os pólóban van - én is,
Loveparade-os síp - rajtam is, smile - nálam is, szőlőcukor és
müzliszelet - dettó. :) Mikor meglátja a kezemen a Loveparade-logot,
megjegyzi, hogyogy teljesen kész vagyok és elvonási tüneteim vannak. :)
Befutnak a többiek is: Zsolti azzal a lendülettel, amivel érkeztek
menne tovább, mikor megtudja, hogy idán külön lesz Loveparade-os kamion
is.
Elindulunk az Andrássy úton.. Rengeteg ember van kinn, a borzasztó
meleg ellenére. Előző nap még meg lehetett fagyni, olyan hideg volt
Pesten.
A három srác külön figyelemmel vigyáz rám, nehogy elvesszek. Hiába,
tavaly nekem volt olyan mázlim, hogy "összefutottam" Dr. Motte-val (a
Loveparade alapítója), azóta sem bocsátották meg nekem azt a fényképet.
Tehát most nem akarnak kockáztatni, különben is, megint csak
nálam van fényképezőgép.:)
Előre mentünk, egészen az Opera épületéig. Úgy döntöttünk, hogy
itt bevárjuk a kamionokat.
Jöttek is szép sorjában. Közel 50 járműről szóló zene szórakoztatta a
tömeget. Rádió-, TV- és mobiltelefon-társaságok, újságok,
szórakozóhelyek indítottak kamiont, de köztük bemutatkozotak pl. a
pesti színházak és társulatok is. Az @RC, amelyet leginkább
óriásplakát-kiállításairól ismer az ország, "Adj 1 percet az életedbol"
címmel indított kamiont, mellyel az AIDS veszélyére akarta felhívni a
figyelmet.
49 kamion, több 100 DJ, sok ember, hatalmas buli: kb. ez volt az
"előírt" program az összes kilátogatónak. Kicsiknek és nagyoknak
egyaránt.(Utólag kiderült, hogy 600ezeren voltunk.)
Sohasem
lehet elég korán kezdeni
Türelmesen álltunk és buliztunk, vártuk a számunkra nagyon fontos
37-es, azaz a Loveparade Berlin 2005- Back to the Track kamiont.
Begyűjtöttünk több palack üdítőt, pólókat, sípot, ördögszarvakat,
bumerángot, egyszóval mindenfélét, amit osztogattak a kamionokról.
Amikor a 35-s kamiont láttuk, már nem bírtuk tovább, és előre mentünk a
37-es-hez. Mire észbe kaptam, Pedro és Zsolti már fenn vigyorgott a
kamionon Dr. Motte mellett. (kaptak tőle "kamion-jegyet").
Felmentem én is (a Press pass praktikus dolog:)) és megkezdődött egy
őrült nagy pörgés. Motte és barátai fergeteges bulit csináltak. Mijk
van Dijk nyitotta a sort, őt követte Dr. Motte, majd Shee-la és Kai
Tracid lépett a DJ-pult mögé. Este 8-tól DJ Budai keverte a zenét, majd
az esti 10 órás tűzijáték előtt ismét Dr. Motte késztette tombolásra a
kamion köré gyűlt tömeget.
Ő
Dr. Motte, a Loveparade alapítója
Rengetegen voltak. Ahogyan kiálltam a kamion végébe és kinéztem,
mindenhol csak embereket láttam. Ellepte az Andrássy utat a bulizó
tömeg. Különleges érzés: ott állsz fenn, alattad bulizik sok-sok ember.
Ha csinálsz valami figurát, utánad csinálják. Pörögnek, táncolnak,
tombolnak. Belül, a kamionon is oké a helyzet: senki sem idegen,
összetartó erőként működik a zene, a tudat (már akinek sikerült
felfogni), hogy itt vagyunk, itt van mellettünk egy csomó híres DJ és
ők is velünk partyznak.
 A tömeg az
Andrássy úton
Este fél 11: alig bírunk állni a lábunkon, de megkísérlünk elmászni a
Népstadion kertbe, az ott megrendezett hivatalos afterpartyra, a
Paradé Bónuszra . A szervezők által kiadványban az szerepel, h 5 percre
van gyalog a Hősök terétől. Az előző évek tapasztalatai alapján tudjuk,
hogy az az 5 perc van vagy 15 is, de most eltelt 30 perc is, mire
odaértünk. A pénztáraknál hihetetlenül hosszú sorok kígyóztak (régen
nem látott fogadott bátyómmal is itt futottunk össze), rengetegen
próbáltak bejutni a rendezvényre. Volt, akinek akadtak problémái: egy
lányt nem engedtek be, elvették a jegyét a biztonságiak, bár az már
számunkra nem derült ki, hogy miért. (Remélhetőleg megoldódott a
probléma és ő is bejutott később).
Az afterparty 4 helyszínen zajlott. A legtöbben a Syma-csarnokban
voltak. (asszem itt fogadták 2 nappal később az Athénből hazatérő
olimpikonokat). Itt annyi ember zsúfolódott össze, hogy az ajtón
belépve olyan érzésünk támadt, mintha egy őserdőben lennénk: borzasztó
meleg, magas páratartalom. Persze nem hiszem, hogy őserőben olyan bulit
lehetett volna csinálni, mint amilyet itt produkált Monika Kruse (D),
Thomas Schumacher (D), Anthony Rother (D), HOT X, DJ Rush (USA), DR.
Motte és a többiek.
A VOLTfólió bulijára mi el sem jutottunk, csak unokatesómék adták
tudtunkra, hogy ne oda menjünk bulizni, hanem a "narancssárgába". Azt
hiszem a Körcsarnokra gondolhattak, ahol Sterbinszky, Monkz, Kühl
mellett Mijk van Dijk is zenélt.
Mondjuk mi ekkora már olyan fáradtak voltunk (10 órányi bulizás után),
hogy csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. Pedroval repülőset
játszottunk a délután begyűjtött bumerángokkal. Amikor véletlenül
összeütköztek a repülőink egymásra néztünk, s elkezdtünk annyira
nevetni, hogy mindenki hülyének nézett minket.
5ig bírtuk, akkor indultunk el. Pedro a koliba, Zsolti a buszhoz, mi
meg az állomásra. A vonaton alig tudtam aludni: villogtak a szememben a
fények, ha becsuktam a szemeim, láttam magam előtt a tömeget, az
embereket, akik azt akarták, hogy pörögjek. Még a zenét is hallottam.
Aztán egyre nehezebbek lettek a szemeim..... fájt mindenem.... leraktam
a fejem.... és győzött a fáradtság.... elaludtam.... de álmomban sem
álltam meg: buliztam tovább...
-v-
2004. szeptember 03., péntek 18:35
|
|
|
