Lk 14.25-33 Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt: „Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom. Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom. Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse? Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni. Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér. Így hát aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom."

Mindig is voltak, akik úgy gondolták, hogy az emberek által képviselt Ország nem (teljesen) azonos azzal, ami Jézus elképzeléseiben él, s ennek hangot is adtak. A hang és a szándék különböző volt ugyan, de az kétségtelen, hogy a hovatartozás szabályai egyenlők és nagyon szigorúak. Elsődleges feltétele mindenféle szándéknak, hogy tisztázza, milyen értéksorrendet állít fel tulajdonosa, mit tart fontosnak? Képes-e egy egész életet annak alárendelni, hogy elnyerje az örökkévelóságot? S ebben nemcsak a számtalan rossz és kisértés az, ami akadályozza, hanem az is, amit esetleg hamisan maga elé, mint örökkévalóság-analógiát állít.
Jézus a világból vett példákkal szemlélteti azt, hogy igenis következetes és kívánatos az a magatartás, ami maga elé célokat tűz ki, de mielőtt nekikezdene, tisztázza, mi az, amivel a cél elérésére rendelkezik, és milyen feltételek hiánya, ami kétségessé teheti a cél elérését. Gondoljunk csak eladósodott családjainkra, akik a reklámok és a környezeti magatartás nyomására, hogy "szinten tartsák magukat", hogy "megfeleljenek a státuszuk megfogalmazta társadalmi elvárásoknak" kölcsönbe verték magukat. Vajon a már most olvasható tűnődések után milyen felháborodott hangú riport lesz a végkövetkezménye az adósságok behajthatatlanságának?
De vajon milyen műfelháborodás és valódi megdöbbenés lesz a következménye a meg nem tervezett életnek, az ismeretek alapján elvárható értéksorrend hiányának akkor, amikor azt számonkérik? Miközben itt, ahol készülünk, a kiszámíthatóság alapján működnek a gyarapodó és csökkenő vagyonok, emelkednek fel, élősködnek, majd ismét az ismeretlenségbe hullnak dinasztiák, hogy tanulságos módon megmutassák, mi az, ami állandó és mi az, ami változik. Az ember pedig rohan és nem ül le, nincs ideje és nyugalma, hogy megtervezze, mit szeretne elérni, mi a reális és mi a kívánatos.
Mindenkinek vannak vágyai. Teljesen természetesnek vesszük, sőt örülünk annak, ha az iskolába lépő kisdiák az első látogatáskor felnéz az ismeretlen táblára és megkérdezi: "Anyu, mi ez?" És anyukája megmagyarázza, hogy az iskola büszkeségei, a kiváló eredményt elért (és rendes?) diákjai néznek ránk arról a dicsőségtábláról. Nagyon jó, ha ekkor minden teketóriázás nélkül így hangzik a válasz:"Én is ott leszek, én is oda kerülök!"
Hogy megvalósul-e a szándék, az persze nem ettől a kijelentéstől függ, hanem attól, hogy az első nagyfokú "lazítás", a kötelesség alól kibújni szándékozás alkalmával, amikor elhangzik a kérdés: "És így hogyan akarsz oda kerülni?" a felelet az "irányzék" kiigazítása vagy egy vállmegvonás.
"Mindenről" lemondani nem könnyű. Aki megéri, azt többnyire az élet neveli rá arra, hogy kevés dolog van, amihez érdemes, amihez ragaszkodni kell! Az idő, ami elhozza a dolgok megértését, nem mindenkinek úgy, természetesen, nem biztos, hogy nagyobb zökkenő nélkül adatik.(" amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak, amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; Préd 12.3-4")
Tervezni mégis minden nap tervezünk: a mai evangélium ennek irányához ad segítséget.
- DI -