|
KultúrVáros |
|
Debreczeny Zoltán a Pannonia Galériában
A szerző hathatós közreműködésével rendkívül közvetlen módon nyitotta meg Bayer Ilona újságíró Debreczeny Zoltán festőművész 30-ig látható kiállítását a Pannonia Galériában (Várkerület 75.).
A kiállítás látogatóját legalább két dolog érinti meg visszavonhatatlanul, amikor végighalad a kiállított fotó, rajz és színes munkák előtt.
Az első mindenképpen a tárlat személyes volta, annak bizonyítása (bizonygatása?), hogy a festő maga sem kivétel az alól az alanyiság alól, amivel témájához Debreczeny Zoltán közelít. Ugyanazzal a kritikus, kicsit irónikus, szarkasztikus megfogalmazásban kerül ki keze alól a családi portré, mint a társadalom és művész-ítészet. Bizonyíthatóan nem tesz fel külön szemüveget akkor, amikor a közvetlen környezetéről beszél, mint amikor széles érdeklődésre igényt tartó témákat jelenít meg a képeken. Ha az irodalomban Cyrano-t említem, akkor járok talán a legközelebb az ismert típusok közül az általa képviselthez.
A másik dolog feltétlenül a színek intenzivitása. Talán a kor, talán a később felvetett műfaj jellege az, ami magyarázza a rikító, mellbeverő, felhívó jellegű színhasználatot. Nyilván a klasszikus emlőkön nevelkedett nézőnek ez, ha annak folytatásaként próbálja értékelni a Pannónia-beli tárlatot, túlzás. Ilyenkor fordulhat elő az a helyzet, amikor klasszikus értelemben a virtuóz rajzok lesznek azok a művek, amelyek közelebb fognak állni a látogató szívéhez.
Úgy gondolom, hogy amennyiben nem kicsinyes bírálatként, lesújtó minősítésként használjuk a kifejezést, s erre itt semmi okunk, akkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy a Pannónia Galéria falain színes karikatúrák függenek. S ebben a műfajban nagyon-nagyon jók - szellemileg és technikailag is - a képek, a Lúdas Matyi legjobb éveire emlékeztetnek, s gondolom a szerző sem lepődik meg túlságosan attól, ha a művek stílusához, a karakterekhez, a technikához nagyon sokan a Sajdik nevet alliterálják: az ő alakjait látjuk itt viszont, telítenek el vidámsággal, ismertetik fel velünk a dolgok fonákságait.
Meg vagyok győződve arról, hogy nagyon jó dolog egy ilyen derűs, vidám képpel együtt élni. Egy-egy alkotás megadhatja az egész napi önkímélő életmód alaphangját. Sokan gondolunk hasonlókat, de Debreczeny Zoltán fogalmazza meg képben, felhívó, talán még plakát-jellegűnek is mondható karikatúrában ezt úgy, hogy ki lehessen állítani, hogy sokaknak el lehessen mondani. Úgy, ahogyan a modern világ ezt be tudja fogadni, meg tudja emészteni.
- DI -
2004. szeptember 05., vasárnap 19:17
|
|
|
