A határon túli magyaroknak erőt és reménységet ad az anyaországi kapcsolat

A felvidéki Réte, Boldogfalva és Szenc reformátusait látta vendégül a soproni református gyülekezet.
Egy autóbusznyi vendég érkezett vasárnap a soproni református gyülekezethez.

Dr. Molnár János lelkipásztor, a Komáromi Kálvin János Teológiai Akadémia dékánja a gyülekezet bemutatásakor elmondta: református magyar keresztyénként fontosnak tartják a hit- és nemzettestvérek közötti kapcsolatot.

Dr. Molnár János felvidéki és Dr. Vladár Gábor soproni lelkipásztorok Sopronban

A lelkész utalt az 1921. évi népszavazásra, amely Sopronnak megadta a választás lehetőségét, azokban az időkben, amikor a felvidékieket kegyetlen igazságtalansággal országhatárral választották el az a nemzettől. Ha az elszakított területeken mindenhol népszavazás lehetett volna, mind Sopronhoz hasonlóan szavaztak volna - mondta Molnár János, hiszen Réte, Boldogfalva és Szenc valamikor színtiszta magyar vidék volt, református vidékként partikuláris körzet. A kitelepítésekor 31 családnak kellett elhagynia a falut, ma már az asszimiláció fenyegeti az ottani magyarságot.

A három településen összesen 260 református él, vasárnapi iskolába 23 gyerek jár.
A Réte-Boldogfalvi Gyülekezete testvérgyülekezeti kapcsolatot szeretne kialakítani a soproni református gyülekezettel.
A reformátusság valamikori nyugati bástyája környékén ma már több a temetés, mint a keresztelő, amely folyamatot meg kellene állítani.
Ezért is keresik és építik anyaországi kapcsolataikat a nagy hagyományokkal rendelkező gyülekezetek a magyarság megmaradásának reményével.

A soproni református gyülekezet a közelmúltban Erdélyben járt, a szászrégeni gyülekezetnél, azelőtt egy kárpátaljai gyülekezet tagjait fogadta Sopronban, és szeptember 26-án pedig a felvidékieknek ,,adják vissza a vizitet".

- Ez a ,,jövés-menés" a református gyülekezeti élet ,,normális folyama" - mondja dr. Vladár Gábor lelkipásztor. Az, hogy a református gyülekezetek, jelen esetben a történelmi okok miatt éppen határon túli tagjai egymást időközönként meglátogatják a hívő ember közösségi életének természetes velejárója. Már a 16. században is keresték, ismerték és segítették egymást a református közösségek. Az akkori utazási körülményekhez képest a 21. században, amikor minden feltétel és eszköz adott a kapcsolatteremtésre ezt a hagyományt folytatnunk kell, hogy a hitet, reménységet vigyük a szeretet által egymás közösségeibe - mondta Vladár Gábor.

T.É.