Sokak munkája látszik beérni egy-egy olyan pillanatban, mint amilyen a Szüreti Napok rendezvénye. Azoké, akik a soproni bor ügyében több mint egy évtizede folyamatosan fáradoznak, azért, hogy a Fertő tó körüli lankákon elterlő 1200 hektáros borvidék nedűje az őt megillető helyre kerüljön a bortermelők piacán.
Mert ugyan még az 1277.évi városalapító oklevél is említi a soproni bort, majd az ezernyolcszázas években Richard Bright, angol utazó azt írja: ,,a város hírneve nagy, borainak révén székhelye a megyének", mégis új korszakot jelent az elmúlt évtized, amióta a soproni borosgazdák tudatosan fordultak a minőségi bor felé.
A szakértelem, a legjobb technológiai eljárások a nemzetközi versenyeken is meghozták azokat az eredmények, amelyek azt bizonyítják, hogy a vidék évezredes szőlőtermesztési hagyománya hírnevében továbbéltethető a gazdag ízvilágú, szép borokkal, amelyek közül is a leginkább soproninak a Kékfrankos számít. Bár a különböző fajta borok hangulattól, helyzettől, alkalomtól függően egyenként is más-más módon hatnak a kóstolóra.

A Szüreti Napok pedig idegenforgalmi rendezvénnyé vált. A hagyományosan szeptember első hétvégéjén megrendezett, tömegeket csalogató eseményen idén három napon át portékáikat kínáló vásározók, a legfinomabb boraikat ajánló borosgazdák faházaikkal népesült be a Fő tér.

A napsütéses délutánokon, baráti társaságok, családok ültek a faasztalok köré. Sült a lángos, a kolbász, készült a zsíroskenyér, fogyott a pogácsa és természetesen a finom soproni bor.
A finom borról egyébként is fölösleges írni, azt kóstolni kell. A szüreti napok hangulatát pedig átélni. Reméljük ebben segíti olvasóinkat képriportunk.

T.É.

Fotó:T.Zs.