|
Mi1más |
|
Egy lopás margójára
Az egyik ismerősömnek ellopták a szörf-felszerelését. Él-hal a
szörfözésért, így különösen érzékenyen érintette az dolog. Évek hosszú
során gyűjtötte össze a pénzt, amin végre megvehette a deszkát,
vitorlát, és a felszerelés többi részét. Ha elolvadt a Fertő tavon a
jég, már csak a szeles napokat várta, hogy végre szörfözhessen.
Az egyik ilyen szeles napon csak az üres szörftároló fogadta. Telefon
a rendőrségre, helyszínelők, jegyzőkönyv, feljelentés, mérgelődés,
nyári tervek felejtése.
A nyomozás előrehaladtával egyre szűkült a gyanúsítottak köre. Egy
véletlen folytán előkerült a bumm.
…és két napra rá hajnali egykor megszólalt a telefon.
- Hello, XY. vagyok. Én loptam el a felszerelésedet, és szeretném
visszaadni. Egy kérésem lenne. Rendőr ne legyen ott, amikor átadom a
cuccot.
Ismerősöm majdnem elejtette a kagylót meglepetésében. Megbeszélték a
helyet, az időpontot, amikor visszakapja a felszerelést. A dolog
pikantériája, hogy XY. telefonáló régről ismert volt szörfös
körökben.
Az átadás természetesen az üggyel foglalkozó nyomozó jelenlétében
zajlott le. Az utolsó trapézkötélig hiánytalanul visszakerült minden
az eredeti tulajdonosához.
Eddig ez még csak egy „szimpla” rendőrségi ügy. A történet
"csattanóját" a Btk. adja: mivel a lopott holmi megkerült, a károsult
kárt nem szenvedett, így a bírói ítélet maximum egy „szóbeli dorgálás”
lesz.
Elgondolkodtam ezen. Lehet, hogy érdemes lenne szakmát váltanom.
Jobban jövedelmezne, ha lopásokból tartanám el családomat. Ha szorul a
hurok, legfeljebb visszaadom én is a lopott holmit jogos
tulajdonosának. Ha meg nem találnak meg, akkor én leszek Marci
Hevesen.
Lehet, hogy feltaláltam a spanyolviaszt?
ZaZa
| | |
