Délután 3 óra körül molyolok a számítógépem előtt. Csöng a telefon, felveszem, bemutatkozom, ahogy szoktam:

- ... Bt., Bonyolult István, jó napot kívánok.

A túloldalon egy - a hangjából ítélve - komoly, érett férfihang:

- Jó napot kívánok, én XY vagyok a ... Kft-től. Ma reggel küldtünk Önöknek egy árajánlat-kérést. Érdeklődnék, hogy megkapták-e, mert még nem jött visszaigazolás.

- Uram, mindjárt megnézem! - mondtam, és lekérdeztem a postafiókomat. Az említett üzenet még nem jött meg. Ezt közlöm a túloldallal is.

- Akkor elküldenénk még egyszer, és kérném, hogy mielőbb válaszoljon rá, mert sürgős lenne a munka.

Elbúcsúzás mindkét oldalról. Eltelik fél óra, megnézem a mailboxot, semmi. Egy negyed óra múlva megint megnézem, még mindig semmi. Telefon csöng, megint ő az. Megállapítjuk, hogy a levél még mindig nem jött meg. Majd hallom a telefonban:

- De hát itt van a sikertelen küldések között, nem csoda, hogy nem ment el - majd a telefontól eltávolodva kiabál: - Andika! Húzza már ki egy pillanatra a ROUTER-nek a tápját! Halkan hallom Andikát:

- Melyik az, főnök?

- Az a kis fekete doboz, a számítógépasztal mellett, a földön. Az van ráírva, hogy: R-O-U-T-E-R.

- Ezt a fekete konnektort, amin piros szalag van, azt húzzam ki?

- NEEEEM!!! AZ A SZERVER!!! Mondom, hogy egy kis fekete doboz, abba megy egy fekete zsinór, azt tessék kihúzni, majd 10 másodperc múlva visszadugni!

- Na de főnök, nekem nincsen stopperórám, elég, ha mobilomon nézem?

- Elég ha lassan elszámol 10-ig, de húzza már ki, hogy végre rendbe jöjjön a hálózat. Reggel óta kb. 40-50 e-mailünk nem ment el.

- Főnök, találtam egy szürke dobozt a falon, ezt most kikapcsoljam?

- NEEEEM!!!!! AZ A RIASZTÓÓÓ!!!! HOZZÁ NE NYÚLJON!!!! Mondom, hogy egy kis fekete doboz, a számítógépasztal mellett, a földön.

- Ja, főnök! Most jut eszembe, hogy arra ma véletlenül ráöntöttem a müzlis joghurtomat, és elmosogattam. Ott van a szárítórácson. Egy csendes, lakonikusan beletörődő hang a túloldalról:

- Jézusom...