|
RAIFFEISEN TENISZ GRAND PRIX
Marco & Marco
Hiányérzetem, ha úgy tetszik elvonási tüneteim lesznek az elkövetkező napokban. Több mint egy hete nap mint nap, hol többedmagammal, hol szűk baráti körben, de létszámtól függetle-nül meghánytuk vetettük - időnként meg is akartuk váltani - a tenisz éppen aktuális hazai problématikáját - mindezen közben persze és nem utolsó sorban parádés tenisznek is szemta-núi lehettünk! Minderre az adott alkalmat, hogy a Hunguest Hotel Szieszta teniszpályái ott-hont adtak a Raiffeisen Grand Prix 2004 tenisztornának. No ez ért véget szombaton, a kora délutáni órákban…
És hogyan ért véget! - mondhatni dramaturgiailag tökéletesen fölépített, a megoldást az utol-só pillanatra hagyó szingli döntő szemtanúi lehettek a szombat délelőttöt erre szánó teniszra-jongók. Némi áthallással Erich Kästner híres gyermekregénye, a Két Lotti motoszkált a fe-jemben, hisz a döntőt két fiatalember, két Marco játszotta. Az esélyesebbnek talán Neunteibl látszott,
Marco Neunteibl csak közelébe került a győztes trófeának…
egyrészt azért, mert ő már nyert tornát ezen a pályán, éppen egy évvel ezelőtt a mi Bardóczky Kornélunk ellen, másrészt világranglista helyezése lényegesen jobb, mint Mirneggnek, a másik Marconak. A teniszben némiképp járatosak persze tudják, hogy ebben a sportban hányszor borul a papírforma, pláne a háromszáz fölött rangsorolt játékosok esetében. A kavargó szél nem kedvezett a játéknak, ennek ellenére Mirnegg hatalmas adogatásai,
Marco Mirnegg
majd az ezt követő return-ök csettintésre késztették még az ínyencebbeket is. Kétségtelen: fineszeket, apró finomságokat, látványos hálójátékot (érdekes állatfajta a teniszszurkoló, valamit mindig hiányol: ha sok röpte, zúg az atomtenisz, mindjárt kész a verdikt - nincs játék, ez nem tenisz) keveset láthattunk, bár volt ez is. Éppen másfél órája gyötörte egymást a két Marco, amikor még semmi nem dőlt el, totális ikszre állt a parti - azaz következett a döntő játszma az időközben nyilván a díjátadásra kiérkező polgármester (talán ő sem bánta, hogy csúszik az aktus, egyrészt mert szomszédja a lelátón nem más, mint Taróczy Balázs, Wimledon 1985-ös páros bajnoka volt, másrészt a nap is szépen sütött…) jelenlétében.
Ekkor következett az a bizonyos dramaturgiai effekt: Neunteiblnek úgy volt három breaklabdája, hogy azok egyúttal mérkőzéslabdák is voltak! Negyven semmiről elveszteni egy gémet… - repült is az ütő! Talán nem is csoda, hogy ebből a gödörből már nem tudott kikapaszkodni, két és fél órás adok-kapok után maradt a gratuláció.
Neunteibl és Mirnegg
Az eredményhirdetés már-már Athént idézte, (a 75 ml-es minimálkövetelmény nem volt része a kupaátvételnek) népviseletbe öltözött lányok, kétnyelvű eredményközlés, decens taps a nézőtérről…
decens taps a nézőtérről
Ezt követően a közönség nagy része elment haza ebédelni, Mirnegg a kasszánál felvette a győzelemért járó 1300 dollárt, mi pedig elkezdünk visszaszámolni: JÖVŐRE, VELETEK, UGYANITT!
(pluzsik)
2004. szeptember 12., vasárnap 19:44
|
