Az első nyertesnek 1994-ben ítélték oda a díjat: egy amerikai férfi kapta, aki egy pohár ingyen szóda reményében addig rángatta a Coca-Cola automatát, míg az végül ráborult, és agyonütötte.

Halottakról jót?

   Az iromány szerzőjét homály fedi, azt hiszem nem is fontos. Tettünk egy kétségbeesett próbálkozást, hogy megkeressük, sikertelenül. Nem is baj. Ez a levél egyszer csak beesett, és én úgy érzem, hogy van annyira tanulságos, vicces és abszurd, hogy szélesebb érdeklődésre tartson igényt. Nagyjából kiszemezgettem a helyesírási hibákat, felékesítettem az ékezetes karaktereket. És felraktam.
 

Date: Tue, 4 Jun 1999 14:08:04 +0200 (CEST)
From: Kotany Viktor
To: Kalman Jozsef
Cc: Balogh Zsolt , Halasz Tibor ,
     Nemeth Laszlo , Held Gabor ,
     Major Zoltan , Gludovatz Gabor
Subject: _Darwin_díjasok (fwd)

   Néhány pihent agyú fickó három éve megalapította a Charles Darwin
díjat. Ezt kizárólag posztumusz ítélik oda azoknak a legkülönbözobb
módon elhalálozott nyomorultaknak, akik utolsó cselekedetükkel
igazolták Darwin evolúciós elméletét, amely szerint az ember igenis a
majomtól származik, ugyanakkor nagy jót cselekedtek, hogy halálukkal
megszűnt génállományuk terjedésének lehetősége.
   Az első nyertesnek 1994-ben ítélték oda a díjat:
egy amerikai férfi kapta, aki egy pohár ingyen szóda reményében addig
rángatta a Coca-Cola automatát, míg az végül ráborult, és agyonütötte.
   És ez még a jobbik eset, mert itt ő lett saját hülyesége áldozata.
Nálunk az ólomgyűjtők Porbolyon addig rángatták a fénysorompót
működtető akkumulátort, míg vonatszerencsétlenség lett belőle.
   Az 1995-ös győztes viszont igazán vállalkozó kedvű férfiú lehetett,
nyugodjék békében. A sebesség volt a mániája, ezért beszerzett egy
gyorsítórakétát, ami a Jumbo Jetek felszállását segíti, ráerősítette
az autójára, és a nevadai sivatagban kipróbálta. A halála előtti
pillanatokban valószínűleg ráébredt, hogy a rakétát csak bekapcsolni
lehet, ki már nem, emiatt aztán körülbelül 480 kilométeres sebességgel
szétkenődött a Sziklás hegység oldalán...
   Az 1996-os Darwin díjra tíz-egynéhányan pályázhattak, s a nemzetközi
Net-zsűri döntött végül a győztesről. ám érdemes megemlítenünk
valamennyi jelöltet, hátha mégiscsak elgondolkoznak a
természettudósok, akik a majommal közös ősről beszélnek csak, de
tagadják a közvetlen rokonságot.
   Eséllyel indulhatott a versenyen az a férfi, aki exbarátnője
kocsijának ablakát be akarta törni pisztolyával, ám közben elsült a
fegyver és agyonlőtte magát.
   Honfitársa viszont úgy kívánta megszerelni furcsa hangokat adó
mezőgazdasági munkagépét, hogy befeküdt alá és megkérte a barátját,
induljon el vele. Holttestét igen nehéz volt azonosítani.
Az a torontoi férfi pedig aki 23. emeleti lakásának erkélyen akarta a
kihelyezett madáretetőt megtisztítani, könnyen felismerhető volt a
kezében szorongatott madáreledelről. Más kérdés, hogy a fejéből nem
sok maradt, de talán nem kerekes székre kellett volna felállnia az
erkélyen.
   Hasonló módon járt az az ügyvéd, aki egy irodaház 24. emeletén a hozzá
beosztott joghallgatóknak kívánta demonstrálni a panoráma üvegablak
törésbiztonságát - amiért a készítok garanciát vállalnak -, s ezért
teljes lendülettel nekirohant. Zuhanás közben valószínűleg megfogadta
magában, hogy soha többet nem hisz egyetlen mesterembernek sem.
Ilyen eset Magyarországon valószínuleg nem fordulhatna elő. Nem csak
azért, mert nincsenek ennyire magas épületek, hanem mert aki egyszer
is építkezett, az biztos, hogy a kőművest küldi fel először a lépcsőn,
a gázossal gyújtatja be a kazánt, az asztalost fekteti a galériára,
vagy az üvegest kéri fel a demonstrációra.
   Egy kis egyiptomi faluban egyszerre hatan pályázhattak a megtisztelő
nyereményre. Az ebédre szánt csirke bemenekült a kútba, ezért a 18 éves fiú utána
mászott. Csakhogy nem tudott úszni, ezért előbb egymás után három
testvére, majd két szomszéd indult segítségére. A mentők később csak
nagy nehézségek árán emelték ki a hat holttestet és a csirkét, amely
azonban túlélte a viszontagságokat.
   Diétázni veszélyes dolog, könnyen végzetessé válhat. Erről leginkább
kétmillió, a kormány által diétára fogott honfitársunk is mesélhetne.
De a Darwin-díjra jelölt bloomburgi férfi önként fogta magát diétára:
módszere szerint csak babot, és káposztát fogyasztott. Ez még nem lett
volna baj, de egy kétszer két méteres helyiségben aludt, és éjszakára
magára csukta az ablakot. Reggelre gázmérgezésben meghalt.
   Két gyilkos is jelöltként szerepel a listán. Mindkettőjüket
villamosszékbe küldték, ám végül kegyelembol életfogytiglant kaptak.
Hiába, végzetük utolérte őket: az egyik a tévét próbálta megjavítani a
cellában a fém vécécsészén ülve, a másik házilag barkácsolt
fejhallgatót, de mindketten halálos áramütést szenvedtek.
   Ugyancsak így járt az a horgász, aki egy drót segítségével áramot vezetett a
horgásztóba, hogy halakat fogjon, ám megcsúszott a parton és beleesett
a vízbe. A többi pecás alaposan meglepődött, mikor a holtteste
fennakadt a horgukon.
  Komoly esélyes a Darwin-díjra az a St. Louise-i bolti tolvaj, aki úgy
akart kolbászt lopni egy boltból, hogy egy darabban lenyelte a
torkába. Kihúznia azonban már nem sikerült, és mire a mentosöknek
sikerült eltávolítaniuk a csaknem húsz centis kolbászt a torkából, már
késő volt.
   Az állatvédők bizonyára kárörvendően hallják annak a kaliforniai
vadásznak az esetét, aki lelőtte a felette lévo sziklán álló szarvast.
Az pedig pont ráesett és agyonütötte, bosszút állva "gyilkosán".
   És egy eset Texasból: helyi hajléktalanok rézkábeleket akartak lopni,
ami úgy tűnik, odakint is bevett szokás. Ám ezúttal a feszültség alatt
lévő vezetéket szemelték ki maguknak, s ennek végzetes következményei
lettek.
   Nos, mint azt láthatjuk, jelöltek vannak bőven.
A Darwin-díjat végül is egy petárdás férfi nyerte meg, aki úgy
szerette volna megtréfálni barátait egy házibulin, hogy a szájába
vette a petárdát. Ami annak rendje és módja szerint fel is robbant,
nem sokat hagyva a szerencsétlen fickó fejéből.