Lk 16.1-13 Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal - felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. - Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”

Vajon Jézus 2004-ben, Magyarországon, Kulcsár Attiláról beszélt volna?
Íme, az evangéliumi részletben ismét egy emberre vonatkoztatás, ami istenkáromlás is lehetne, ha nem maga Jézus mondta volna el. Példaképül hozni fel egy világi hűtlen pénzintézőt, aki bebiztosította magát!
Két dolgot, mielőtt Jézust kisstílűséggel vádolnánk, mindenképpen észre kell venni. Az egyik, hogy nem a csalást állította például elénk a Megváltó. A másik pedig az, hogy a biztosíték arra szól, amire tervezték. Hamis Mammon, hamis, nem az örökkévalóságra való biztosíték.
Ha ezt a két dolgot elfogadjuk, már nyugodtabban "nyúlhatunk a példához", hogy Jézus eredeti szándékát, az előrelátóságot, a következetességet és a kitartást, mintelőremutató, jó tulajdonságot, mint a véletlen, az emberi "kalkulációs hiba" csökkentése igazi lehetőségét felismerjük. Aligha volt édesanyján kívül más Jézus környezetében, és aligha akadtak számosan az elmúlt 2000 évben, akik ne próbálták volna "bebiztosítani" magukat "elkárhozás ellen". Elkárhozni annyit jelent, hogy magunk zárjuk ki magunkat Isten kegyelméből.
Összefoglalásként erről beszél Jézus, amikor a hűségről, az egy úrnak (értsük ezalatt Istenen kívül a hamis isteneket, közöttük magunkat is) történő következetes szolgálatról beszél.
Minden magatartás alapgondolatai egyszerűek és következetesek (axiómákról, apriori dolgokról szoktak a tudományok kedvelői beszélni ilyenkor). Akkor is, ha jó, akkor is, ha rossz az elképzelés. Ezek az elvek magatartásunkban már számos "réteggel" fedetten, álcázva, soszor számunkra a felismerhetetlenségig torzítva, álruhában, maszkkal jelennek meg. A hétköznapi gyakorlatban erre gondol a mondás, amikor azt állítja: "A saját szülőanyja sem ismerne rá!".
A hétköznapi gyakorlatban el-eltűnnek az igazi szándékok, s nem sok értelme lenne a becsületünknek (lehetnénk humanizmusunkkal együtt bármilyenek), ha valaki lépésről lépésre, eseményről eseményre számon nem tartaná, ha az alapgondolatot nem ismerné bennünk és aki megtéveszthetetlenül tudja, hogy valójában kinek is szolgáltunk.
- DI -