Kezdetben vala az egyetem. Ez nem igaz, kezdetben vala az Katonai Akadémia, de minket ez nem érdekel. Voltak itt erdészek, meg kohászok, azután, mert a fa az mindenhez kell ugye, jöttek a faipari mérnökök.
Jól érezték magukat, tényleg, járták az erdőket, vágták a fát, aztán elfogyni látszott az, tehát ültettek. Reggel felkeltek, azután este lementek az ő szívüknek kedves kocsmájokba, és ittak. Reggel felkeltek, és este lementek. De éltük bizony unalmas volt és sivár, hiányolták belőle az fehérnépek társaságát.

Életre hívták tehát az ovónőket. Azokat pedig bizony valahol képezni kell, mert az nélkül ugyanolyan buták lennének, mint amilyenek, és erőfeszítéseket pedig a cél érdekében tenni kell. Az beste nőszemélyeken nem fogott az tanítás, legalább nem láthani azt.

A cél nem ez volt, ezt mindenki tudja, hanem az erdészek és fások és kohászok szivének melengetése, és ez célban az nőszemélyek kiválló szolgátukra valának. Boldogan mulatták idejüket együtt, teljes vala az hallgatók szívöknek öröme, mikorin idejöket egymás társaságában töltötték, avagy az férfiak kollektíve tárták lelkiket nekik egy kiadós este után, ablakjaik alatt nótákat danolászva.

És eljött az az év is, mikor az egyetem úgy érezte, hogy autonómiáját kizárólag egy úton tudja biztosítani, újabb képzések indításával, és jöttek is közgazdásznak a népek százával. Ez volt az a pont, mior az idilli és virágzó  OKI-EFE kapcsolat megfeneklet.
Minek menni ki az ovónők épületéig, mikor a közgaszdász lányok-mert főképp lányok voltak kik ezt a kart benépesítették- sokkal közelebb és sokkal többen vannak?- szólt a kérdés költői persze. Akadtak, és mai napig is akadnak olyanok akik-talán nosztalgiából, avagy csak mert firmáiktól így tanulták, és így is fogják továbbadni- továbbra is és rendíthetelenül az OKI hallgatókat preferálják. Ennek más okai is lehetnek, melyekre inkább nem térnék ki, egyrészről, mert hiányosak ismereteim e tárgyban, másrészt pedig talán sértő lenne szegényeknek.

De legyen a teljes igazság akármi is, a tény, hogy az okis leányzók, mert így hívják őket, a konfliktus után bezártak ajtót ablakot, és a tradicionális kapcsolatok megszűnését arcukba dobott kesztyű gyanánt értékelték. Mellesleg, ezt zárójelbe csak, nem ok nélkül. Azóta intézetüket az SE hallgatók előtt maró gúnnyal, és gyilkos pillantások közepette csak EKI-nek nevezik, amely név egyébként az egyetemi hallgatók szexuális kielégülésükkel kapcsolatos, de ezt talán hagyjuk most. Azóta kell az egyetemista ifjúnak  egy szimpatikus- egyébként OKI-s - lánynál órákon át bizonygatni ítéletét eme hiedelem fölött, mielőtt még érdemi kapcsolatba lépnének.

És most, bár ez eddig nem derült ki, ti. a cél, a fenti soroknak, már hogy létezik ilyen, következzék az, ami miatt az egész, nevezzük bevezetőnek, elkészült.

Volt ugyanis egy divatbemutató, azt hiszem a fentiek után nem is kell ismertetnem a helyszínt, szóval volt. Egy többnapos Benedek Elek Ovónőképző Főiskolai Napok keretében. Amiről senki nem tudott, nem nagyon, legalábbis egyetemi berkekben, ami az említettek után nem csoda. Ami rossz viszont, és amin én személy szerint meglepődtem, hogy ezek a beste nőszemélyek nemhogy elszenvedték az arcukba dobott kesztyűt, de ezúttal fel is vették, és mondták bizony, úgy tanítónősen, hogy amilyen a mosdó, olyan a törölköző. És ha nincsen az a szép sajtóigazolvány, amit odanyomhattam az orruk elibe, akkor nincs az az isten, aki engem oda, erre a rangos és fontos eseményre egyetemi hallgató létemre bevisz. Megdöbbentő.

És akkor most a lényeg; a divatbemutató; semmi figyelemreméltó, jobbára egy belvárosi üzlet PR fogása, elviselhető látvány, semmi félelem, semmi izgalom, izzadó tenyér, akármi. Az egyetlen, amit maximális bizonyossággal le tudtam vonni a következő nyár divatjára vonatkozóan, hogy az a nyakravaló, amely távolról nagyon jól, és tetoválásnak látszik, na abból tuti, hogy sok lesz.

SOL