CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. november 22., pĂ©ntek, Cecília napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Mi1más  

Frekvencia

Frequency


Időnként persze én is utálom az embereket, a pokolba kívánom őket, kiváltképp, ha úgy tűnik, hogy ők sem kedvelnek. Persze, ez nem igaz. Ilyenkor aztán rendre különböző roppant és felette gonosz terveket eszelek ki, hogyan is szabadulhatnék meg ettől a gyűlölt hadtól. Időnként fantáziadúsnak érzem ötleteimet. Időnként nem.

Aztán most az utóbbi van soron. Nem lehet, nem lehet, vagyis, más szavakkal, ezeket a filmrendezőket képtelenség überelni emberek ellen elkövetett tetteik ötletességében. A filmek rendezése ugyan kevésbé megy. Sebaj.

Merthogy, van ugye a trendi menet, hogy kell valami áltudományos maszat, amivel nyakon önthető az egész, és akkor az időszerű. Megvannak az időtlen formák, hogy legyen benne rendőr, meg kutya, meg olyan is, hogy "Szeretlek, apu!", és akkor már szüret. De ez a film! Szóval, ahogyan tiporja a sárba ezt a dolgot, amit érdekességnek, az elme szárnyalásának, meg a fantáziának, a meglepetésnek és egyéb a mozgóképgyártásban hasznos apróságnak nevezünk, és amit, hozzáteszem, annyira szeretünk, érzünk fontosnak, na, ezeknek a teljes nihile, ez valami szemkápráztató, komolyan mondom.

Hogy mi ez a film? Van egy nagy naptevékenység, meg tudósok, akik a háttérben értekeznek a tévében, mintegy, hogy mennyire furcsa dolog az északi fény, na meg a dimenziók, ugye. Tizenegy. Meg több. A főhősünk meg, mit nem hoznak azok a büfti északi fények a poros amatőr rádión, hát nem elkezd beszélgetni a harminc éve halott apucival? Csak nem azt gondolja a kedves olvasó, hogy esetleg az apa halála előtti nap történik mindez? Csak nem csodával határos módon, az utolsó előti pillanatban sejlik fel az apuka fülében az előző esti rádióamatőr-betyár szava, eléggé elítélhető módon, aki a fiának adta ki magát, és nem kevésbé hihetetlennek tűnő módon jósolta meg az aznapi baseball-meccs eredményét.

Az összes kérdésre a válasz igen. Aztán meg beindul a jelennek, illetve, a főhős által megélt, és általa jónak, sőt lehető legjobbnak megítélt jelennek a visszarendezése, ám, miután mindannyian képzettek vagyunk a "Vissza a jövőbe" c. triológia ismerete folytán, pontosan tudjuk, hogy mennyire nehéz ez a dolog. Ez az, amit hősünk nem tudott, ám, miután megmentette aput a tűzhaláltól, majd a ráktól is, egy időnkeresztüli együttműködés keretében még lefüleltek egy brutális sorozatgyilkost is. Ilyenek vannak benne.

Állítólag. Ezt már csak a barátaim hazudták, a mozi előtt sírdogáltunk kettesben társnémmel, és megsimogatták a fejünket a vetítésről távozók.
quickshower



2000. október 13., péntek 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület