Egy hónap leforgása alatt kétszer is Nagycenkre összpontosult a figyelem.
Augusztusban a VI. Nagycenki Művészeti Napok „Fiatal nemzedék a történelmi emlékhelyen”, szeptemberben a Kulturális Örökség Napjai- „Lélegző Örökségünk” vonzották a lelki-szellemi feltöltődésra vágyókat a patinás helyre.

Nagycenk, mint helyszín meghatározó erővel formálja mindazokat, akik az ,,örökséget" a legnagyobb magyar szellemiségét idéző helyen keresik. A művészekre ihlető erővel hat, a hallgatóságban pedig tudatosítja: a kultúra, az örökség megismerése, ápolása és továbbörökítése megmaradásunk zálogai.

A nagycenki művészeti életet figyelemmel követőknek alighanem természtesnek tűnt, hogy az idei Nagycenki Művészeti Napok és a Kulturális Örökség Napjai programok szervezője az a Sonare Ifjúsági Kamarazenei Alapítvány, amely áldozatos munkával és a művészet iránti alázattal hosszú évek óta igyekszik bemutatkozási lehetőséget teremteni a fiatal tehetségek számára, és Nagycenk tiszteletében ápolja a Széchenyi szellemiségét.

VI. Nagycenki Művészeti Napok (2004. augusztus 6 - 15.)

Ezért is illő szólni – így utólag is – a Nagycenki Művészeti Napok nemzetközi hírnevéről és rangjáról, hiszen a Nagycenkre zarándokolók, az évről évre ezrével érkezők a rendezvénynek nem csak a számszerű statisztikai adatokban mérhető sikerét mutatják, hanem azt is, hogy a művészek tehetsége, a közönség igényes művészetszerete harmonikus egésszé formálódik Nagycenk különleges kisugárzásában.

Különleges érzékenységgel fedezte mindezt fel a Sonare Alapítvány vezetője Meizl Valéria, amikor hat évvel ezelőtt elhatározta a művészeti rendezvénysorozat Nagycenken való megszervezését.
S bár az országos kulturális események sorában a nagycenki művészeti Napok gerincét mindig is a kamaramuzsika alkotta, azért a helyi színek – a soproni Pendelyes és a „Czenki” Hársfa Néptáncegyütes, valamint a Sopronkövesdi Kövirózsa Kulturális Egyesület – továbbá a vizuális élményeket gazdagító, nagycenki Horváth & Lukács Galéria, – Aknay János, Bereznai Péter Munkácsy-díjas festők, valamint Somogyi György, Puha Ferenc és Varga Amár László műveiből nyílt – tárlata szervesen egészítették ki az igényes programot.

Az idei fellépők között a Magyar Akadémia Vonósnégyese, az EWALD Rézfúvósötös, Deák Margit Gyöngy (szoprán), Petrován Mária (zongora) ária és dalestje, Varga Gábor klarinétművész, a GuitArt Duó hangversenye és a rendezvényről elmaradhatatlan és hiányozhatatlan Jandó Jenő zongorajátéka, az előző évekhez hasonlóan külön élmény volt.
Meizl Valéria elmondta: idén anyagiak hiányában nem volt arra lehetőség, hogy a helyszínre szállítsák Jandó Jenő zongoráját, ezért a helyi zongorát hangoltatták fel, amely így kiválóan alkalmassá vált Mozart-muzsika játszásra. Ezért is hallhatott a közönség mindjárt két Mozart-darabot is.
És a művészet, de akár a szellemi-lelki környezet mai általános megbecsültségének mértékét is jelezheti az a helyzet, amelyben a Szent István templom orgonája immár koncertezésre alkalmatlanná vált, ezért idén ,,mobil" orgonával folyt a koncert. De a muzsika mindenek ellenére felcsendült, mintegy – a nehézségek ellenére is – hangsúlyosabbá téve a két Széchenyi dédunoka, Széchényi Ferenc intelmeiből vett, idei „üzentét”: „Önérzeted emeljen fel, légy tudatában értékeidnek. Tekints büszkén az irigyek és az ifjak gúnyára.”
A rendezvény fővédnöke Dr. Mádl Ferenc köztárssági elnök, védnökök: báró Wredené Széchenyi Alexandra, grófnő Széchenyi-Schönburg Beatrix, gróf Széchenyi Géza.

A "Fiatal nemzedék a történelmi emlékhelyen" így a bemutatkozási lehetőségen túl (a mai állapotokra általánosan jellemző), az alúlfinanszírozottságában több megbecsülést érdemlő kultúra mindenképpen és mindenek ellenére vállalt missziós szerepének beteljesítőjeként jut arra az edzettségi fokra, amely a mai társadalmunkban a művészi lét velejárója, mi több lassan természetes közege.

Kulturális Örökség Napjai (szeptember 18 - 19.)

És ha van valami felemelő a kultúrában, akkor az éppen annak az életerőnek a megmutatkozása, amely mindenek ellenére megújít és megerősít, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a Kulturális Örökség Napjai eseménysorozatában lám, viszontláthatta a közönség szervezőként a Sonare nevet, mondhatjuk: védjegyet.

Ebben az évben 420 helyszín és 101 sétaútvonal várta szeptember elmúlt hétvégéjén országszerte az érdeklődőket a Kulturális Örökség Napjai eseménysorozatában.
Húsz éve született meg a gondolat, hogy minden év meghatározott napjain nyíljanak meg olyan épületek kapui az érdeklődők előtt, amelyek egyébként egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan látogathatók. Az Európa Tanács támogatásával mára már Európa 48 országában rendezik meg az ingyenes épületlátogató hétvégéket. Magyarország több mint egy évtizede csatlakozott a kezdeményezéshez, s így lett minden év szeptemberének harmadik hétvégéje az örökségvédelem ünnepe.
A rendezvénysorozat ez évi magyarországi mottója: ,,a Lélegző örökség" arra utalt, hogy az épített kulturális kincs elválaszthatatlan a környezetétől.
A környezet pedig a természetin és az építetten kívül abban a lelki-szellemi dimenzióban is megnyilvánul, amelyben a művészetek hatnak az emberre.
Évről évre gyarapodnak a kaput nyitó épületek, nő a sétaútvonalak száma, és remélhetően a művészeti élményben részesülők lelke is nemesül.

Három fiatalokból álló vonósnégyes, – a magyar Akadémia Vonósnégyes, a szlovákiai Albreht Vonósnégyes és a csehországi Penguin Vonósnégyes – játszott Ligeti György, Iris Szeghy és Dvořak -darabokat, stílusosan, mindenki a maga hazájának zenéjéhez nyúlva.
Nagycenken természetes, hogy ezeken a jeles napokon a séták a Hársfasorra indultak. Taschner Tamás a Világörökség Egyesület titkára a világörökségről és a határon átnyúló kapcsolatokról, a kulturális együttműködést lehetőségeiről, és lehetséges jövőjéről. tartott előadást; a Világörökség székhelyén, Fertőszéplakon pedig ezen a két napon nyitott ajtókkal várta az “Elődeink a világörökségben” című kiállítás a látogatókat. A Czenki Hársfa Néptáncegyüttes hagyományosan jó hangulatú műsorral lépett fel.
Az idei programot, – a határok által elválasztott szomszédok egymásratalálásának is szentelten – a Nemzetközi Visegrádi Alap is támogatta, így lépte át a nagycenki rendezvény is a határokat.
Meizl Valéria a Sonare Alapítvány nevében elmondta: A kulturális találkozó egyik célja a nemzeti sajátosságaink megőrzésének támogatása, illetve „kulturális tudásunk” átadásának szolgálata, ezáltal is erősítve a ,,visegrádi négyek" meglévő együttműködését.
- A további célok között szerepelnek az ifjúsági művészeti találkozók, csereprogramok, valamint a népi kultúrához kapcsolódó rendezvények megvalósítása – a hosszú távú együttműködést megalapozó projektek – az eseti rendezvényekkel szemben. Mindehhez szükség van a kulturális intézmények közötti munkakapcsolatok kialakítására, amelyek további közös rendezvényeket és továbbképzéseket eredményeznek, azaz végső soron: több kulturális élményt a közönségnek.
A szervező azt is elmondta: Ebben az évben még csak magyar néptáncegyüttes vett részt a rendezvényen, de a jövőbeli tervek szerint szlovákiai és a csehországi népi együttesek is bemutatkozási lehetőséget kapnak majd.

Nagycenk: a szellem és a művészet helye. Nagycenk nem zajos fesztivált kínál és vásári forgatagot sem. Nagycenken nem a hangos szórakoztatást keresik: az a hely, ahol a vonósnégyes párbeszédet folytathat a természetben és a természettel. Ez az egyedi hangulata remélhetően a jövőben is megmarad. Meg kell maradnia.

Amint azt az idei művészeti napokra gróf Széchenyi Géza is üzente: ,,Aki útra kelt azért, hogy kellő tisztelettel meglátogassa a legnagyobb magyar emlékhelyét, azt még nem tompították el a kirívó, hangos és üzleti szemléletű kínálatok, amelyek megpróbálják befolyásolni mindennapi életünket. Szerény barátunkat, aki tudatosan szakított időt arra, hogy ide eljöjjön, a nyugalom és a belső béke jellemzi."

T. É.

Kapcsolódó cikkek:
http://www.cyberpress.hu/article_plain.php?id=7587
http://www.cyberpress.hu/article.php?id=10212