Statisztikailag kimutatott tény, hogy a diákszállást igénylő hallgatók kilencvenegy százalékának van papíron helye. Hogyan lehet mégis, hogy mindenki helyszűkéről panaszkodik?
>>Soproni Sufni

Egyetemista romantika vagy egészségtelen nyomortanya?

avagy, Mi a helyzet a hazai kollégiumokkal?

   Ma Magyarországon előfordul, hogy egy börtönbüntetését töltő elítélt jobb elhelyezést kap, mint a tanulmányait végző egyetemista, főiskolai hallgató. Persze az előbbi eset kivételnek számít, de a helyzet sehol sem megoldott. Csupán egy pár kérdés a sok közül: statisztikailag kimutatott tény, hogy a diákszállást igénylő hallgatók kilencvenegy százalékának van papíron helye. Hogyan lehet mégis, hogy mindenki helyszűkéről panaszkodik? Hogyan lehetséges, hogy míg egy kollégiumi férőhely havi fenntartása több, mint tizenegyezer forint, addig a szállóból kiszorult hallgató ennek a töredékét kapja lakhatási támogatásként? Miként lehetséges, hogy míg sokan a kollégiumi díjat sem képesek megfizetni, társaik hotelben készülnek az élet megpróbáltatásaira.........
   Szegeden csaknem harmincezer hallgatót számlálnak az ottani felsőoktatási intézmények, a József Attila Tudományegyetem viszont csak ezerhétszáz kollégiumi férőhellyel rendelkezik. A városnak komoly bevételei származnak az ott tartózkodó diákseregből, az oktatás komoly gazdasági húzóágazattá nőtte ki magát. Az ugyanott található Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen viszont üres helyekkel rendelkezik: a jobb módú családok többsége kifizeti az albérletet a csemetéknek. Debrecenben komoly hagyományai vannak a diákszállásoknak, sokféle is található belőlük. Elgondolkodtató, hogy a Benczúr utcai kollégiumban mindössze 2700 forint a havi koleszdíj, igaz, vannak nyolcágyas szobák is. Szerintem nálunk vállból találni lehetne nyolc olyan diákot, aki ennyiért együtt lakna. A felvételi arány a KLTE (Debrecen) kollégiumaiba ötven százalékos. Ez az arány átlagosnak mondható, igaz, vannak helyek, pl. Pesten, ahol inkább a szociális helyzet a mérvadó, mégis a legtöbb egyetemista kap kollégiumot.
    Magyarországon 544 diákotthonban 78 548 tanuló kap ellátást. A közoktatásban minden ötödik jelentkező nem jut kollégiumi férőhelyhez, ugyanakkor kihasználatlan szobák is vannak. Ennek az az oka, hogy egyenlőtlen az intézmények területi eloszlása. Az egy főre jutó normatív támogatás idén 157 ezer forint. Ebből azért tudnának egyet s mást csinálni a hallgatók. Az Oktatási Minisztérium vezetőinek értékelése szerint terveikhez képest lassabban haladnak a kollégiumi hálózat anyagi és pedagógiai helyzetének javításával. Ezért idén felgyorsítják a leromlott kollégiumok anyagi és szakmai helyzetének rendezését. Nemcsak szakmailag, hanem társadalompolitikailag is fontos a megfelelő színvonalú szálláshelyek kialakítása. A kollégiumok segíthetik elő az esélyteremtést, a földrajzi, családi és szociális hátrányok leküzdését. Eddig az elmélet. A gyakorlat az - akár itt Sopronban, akár máshol -, hogy a szakma és a kollégium kifejezésnek köze sincs egymáshoz. Eltekintve egynéhány - valódi - szakkollégiumtól, az ilyen helyeket értelmesebb lenne simán diákszállónak hívni, ahol az egyetlen összetartó erő a bentlakók között az esetleges "kulturális" programok jelenléte. Sokan nincsenek tisztában a felsőoktatási kollégium valódi rendeltetésével: a diákok egyfajta szórakozási központnak tekintik, ahol az éjféli nótázás a lépcsőfordulóban teljesen normális; a kollégiumi vezetés pedig egyfajta pénzforrásnak, ahová állami támogatás, fejpénz, pályázatok és egyéni díjak folynak be. A lényeg - jó példa erre az angol kollégiumi rendszer - az lenne, hogy a kollégium egy többé-kevésbé zárt rendszert alkosson, mint társadalmilag, mint szakmailag.
   Az ideális kollégiumban az önkormányzat valódi érdekképviselet, színvonalas szakmai, kulturális programokat szervez, és nem csak egy pénzbehajtó szerv. Az igazgatóság nem a gazdasági, hanem a hallgatóság érdekeit tartja szem előtt. És a hallgatóság mindent megtesz azért, hogy kialakuljon egy működő, hatékony közösségi szellem, ami aztán érezteti majd a hatását később az életben is. Angliában (megint ott, nincs mit tenni), állások, kinevezések függnek attól, hogy ki melyik kollégiumban lakott, egyedi kézfogási, köszönési technikák teszik még bonyolultabbá a szokásjogok szövevényes hálóját. A hazai kollégiumok a hetvenes években lezajlott összevonások után váltak egy-egy oktatási intézmény "hátsó udvarává", amely nem kedvezett sem az anyagi, sem a szakmai helyzet javulásának. Annak ellenére, hogy a központi költségvetésből normatívát kap a kollégiumi vezetés, tehát minél több diák lakja az intézményt, annál nagyobb a támogatás, a fizikai körülmények nem változnak. Elméletileg a nevelőtanárok végzettségét, pedagógusi rátermettségét is rendelet szabályozza, sok kollégiumban viszont ez is sokadrangú kérdés.
    A minisztérium tervei között szerepel egy olyan szervezet létrehozása is, amely a kollégiumi rendszer átalakításával foglalkozna. A szállások felszereltségének javítása érdekében a tárca pontosítani szeretné az úgynevezett eszköz és felszerelés jegyzéket. Rögzíteni kívánják a szálláshelyekre vonatkozó szabványokat, hogy a kollégiumi kihasználtságot pontosan meg lehessen határozni. A kollégiumok felújítására állítólag a pénzek már el vannak különítve, ennek jelentős hányadát képezik a hallgatói tevékenységeket, kulturális programokat támogató összegek. Sajnos így helyből elég nehéz elképzelni, hogy odamegy a hallgató programszervezési szándékkal, és majd adnak is neki ebből a pénzből. Inkább örüljünk, hogy maximalizálták a kollégiumi díjat. Persze lehetőség van rá, hogy kiegészítő díjakat szedjenek, ami persze burkolt díjemelés. Igaz, hogy a nagy részét a hallgatókra meg eszközbeszerzésre költik a kollégiumok, de gondolom sokan elcserélnék a vadiúj WC ülőkét egy kellemes klubhelységre. A diákszervezetek már évek óta sürgetik a a kollégiumok jogi szabályozásának és finanszírozásának megoldását. Jelenleg is az egyetemek vezetőitől függ, hogy mennyi pénzt juttatnak kollégiumaiknak.
    Akik jelenleg egyetemisták, nem nagyon reménykedhetnek abban, hogy amíg itt vannak, megoldódnak a szállásproblémák. A Magyar Nemzet véleménye azért elgondolkodtató: "...ma az ország börtöneiben nagyobb hely jut egy ottlakónak, mint egy átlagos magyarországi kollégiumban egy-egy diáknak.

Haulik Áron