Mágel Ágost kifejtette: azért kívánt szólni, – mint ahogy azt a közgyűlésen már megtette –, mert Walter Mihályt személyesen ismerte, ugyanabban az iskolában kezdte az okatatást, ahol Walter Mihály befejezte, ahol ,,egy élet munkáját végezte."

Mágel Ágost tisztelte és tiszteli a valamikori pedagógust, de hangsúlyozta: ,,Nem szerencsés, hogy a működő polgármester az édesapjáról készült szoborral kezdi a szoborpark létesítését."
A politikus szerint az is érthetetlen, hogy a tanácsadók hada és a koalíciós képviselők közül a közgyűlési döntés előtt senki sem próbálta a városvezető elhatározását megváltoztatni.
A képviselő aggodalmát fejezte ki, hogy egyéb ügyekben is hasonló lehet a döntési gyakorlat.
Egy köztéri szobor elhelyezésekor a személy kiválasztását egy megfelelő grémiumnak kell elvégezni - véli a képviselő, aki a nehezményezte azt is, hogy a Városszépítő Egyesület és a Vas és Villamosipari Gimnázium és Szakképző Iskola ,,különféle levelek megírásával" próbálták szalonképesssé tenni a szoborpark létesítésének és a szobor elhelyezésének módját .

A képviselő kijelentette: a közgyűlési szavazáson az egyhangú koalíciós döntés mellett, egyedüli ellenzékiként a Walter Mihály iránti tiszteletből támogatta a szoborpark létesítését, ugyanakkor kifogásolta, hogy az előterjesztés tárgyalása előtt a polgármester elhagyta az üléstermet.

Mi lesz a többiekkel? - tette fel a kérdést a képviselő - azzal a 20-30 pedagógussal, akik hosszú évtizedekig álltak soproni katedrákon, akár igazgatóként, akár tanárként, és egész életüket az ifjúság nevelésével töltötték, és akiknek családja nem tudja vállalni egy szobor készíttetésével járó, több millió forintos anyagi terhet - utalt a képviselő arra, hogy a szobor a Walter család finanszírozásában jött létre.

Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy a városnak kell biztosítania a szobor állításának a költségeit, abban az esetben, ha a szobrot érdemlő személy családja nem tudja azt biztosítani.