"Mit tehet a tehetetlen szülő, főként ha ő is pedagógus..."

Minap egy ismerősömmel beszélgettem. Megtörténik máskor is, ebből még nem kell nagy ügyet csinálni.Szó szót követett, és látszott rajta, hogy valami nagyon fúrja az oldalát. Mondja - ne mondja?

Aztán csak elpanaszolta mi bántja. A testneveléssel volt a gond, pontasabban nem is a testneveléssel, hanem a testnevelő tanárral. Sőt még ez sem teljesen igaz, az osztályfőnökkel voltak gondok. A lánya 4 éve, felső tagozatban kapta jelenlegi tesnevelő tanárát, aki egyben osztályfőnöke is lett. Általában a tesneveléssel nem szokott probléma lenni, és mégis ... Csak úgy jöttek a szemrehányások. Az órák jelentős része elmaradt, mert a testnevelő a saját vállalkozásával foglalkozott inkább mint a tanítással. Az osztályfőnökséget is hanyagolta, szóval mint(h)a "pedagógus" volt. A pohár most tellt be csurig, amikor a 8. osztályosok a felvételi , továbbtanulási papírokat kezdték el kitölteni. Mindenki saját maga gyűjtötte az információkat, aztán ezek a gyerekek között terjedtek. Az osztályfőnök közben jól élt a vállalkozásból. Mit tehet a tehetetlen szülő, főként ha ő is pedagógus. Elmegy az igazgatóhoz. Igen, az ismerősöm is elment, bár ne tette volna -kívánkozik ide az újságokból, meg a népdalból jól ismert szlogen. Az igazgató végre helyre tette a dolgokat. Először is mélységesen fel volt háborodva, hogy pont egy kolléga mer ilyen dolgok miatt szót emelni. Aztán kifejtette, hogy milyen nehéz férfi munkaerőt találni, és azt nagyon meg kell becsülni, és különben is , egyáltalán és a többi , és a többi.

Ide jutottunk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan sikerul, de majd ötven év kitartó munkája árán csak megvalósult. Meg lehet élni a "pedagógus" szakmából, csak jól kell csinálni.

Szeretném megjegyezni, hogy ez szerencsére nem tipikus jelenség. "Sajnos" még nem minden pedagógus képes arra, hogy a munkájából megfelelő életszínvonalat biztosítson a családjának. Jóval többen vannak azok, akik lelkiismereti kérdést csinálnak abból, hogy minden órán magukból, és a tanulókból is a maximumot hozzák ki. Gyermekeim is ezekkel a tanárokkal találkoztak az elmúlt 7-8 évben, és mint tanár amíg a szakmámat gyakoroltam én is erre törekedtem. De a fenti példa ha máshol is támogatókra talál,és ilyen magas szinten, lehet, hogy ragadós lesz. Mi lesz akkor a gyermekeinkkel. Ki érez felelősséget mindezekért. Annak idején az átkosban voltak szakfelügyelők, akik azért járták az iskolákat, hogy szakmai felügyeletet gyakoroljanak, és e fenti példához hasonlók ne fordulhassanak elő...

Panaszkodnak az iskolák, hogy a felső tagozatok kiürülnek, a jobb tanulók 8 osztályos gimnáziumokba jelentkeznek. Talán jobban bíznak ezekben a nagyobb hagyományokkal rendelkező iskolákban, vagy ...

A szomorú csak az, hogy a fent említett tanárt négy éven keresztül kiváló tesnevelőtanárok tanították - csak tudom, ugyanazok akik engemet is....