Az 1956 évi forradalom és szabadságharc évfordulójára emlékezve október 22-én délelőtt a Sopronkőhida-Jánostelepi 56-os emlékhelyen a soproni Polgármesteri Hivatal tisztségviselői csendes főhajtással tisztelegtek a forradalom mártírjai előtt.
18.00 órakor a Hűségzászlónál városi ünnepséget tartottak, ahol a ködszitálásos koraestén Prof. Dr. Mészáros Károly, a a Nyugat-Magyarországi Egyetem dékánja
mondott ünnepi beszédet. Közreműködött Szilágyi Tibor, Jászai-díjas kiváló- és érdemes művész
A városi megemlékezés az Elit moziban a A temetetlen halott című filmnovellának vetítésével folytatódott. A nyilvános vetítésen jelen volt a film rendezője, Mészáros Márta Kossuth-díjas művész, Csáky Attila, producer, Pataki Éva forgatókönyvíró és Jancsó Nyika operatőr.

A film előtt Kránitz László, országgyűlési képviselő (MSZP) mondta el ünnepi gondolatait:

,,Ünnep ez a mai nap, és mi ünnepelni jöttünk ide. A magyar történelem egy nagyszerű pillanatát ünnepeljük. Azt a pillanatot, amelyben a magyar emberek - sokadszor a történelem folyamán - kinyilvánították szabadságszeretetüket.

1956. október 23-án Magyarország azt üzente a világnak, azt üzente a diktatúrának, hogy elég volt. A magyar nép a törvények uralmát követelte a törvénytelenségekkel szemben, demokráciát akart az egypártrendszerrel szemben, jólétet akart a nyomor helyett.

Az '56-os forradalom nagyszerű napjaiban egy nagyszerű ember, egy igazi államférfi állt az ország élén. Nagy Imre. Egy baloldali politikus, egy baloldali demokrata. Egy olyan ember, aki hitt egy igazságosabb világban.

Egy olyan világban, egy olyan Magyarországban, ahol a szegények, a kisemmizettek, a megalázottak támogatást, segítséget kapnak egy szolidáris társadalomtól. Egy olyan Magyarországban hitt, ahol senki sem marad magára nyomorában, ahol a munkások, a parasztok nem számkivetettek, hanem emberek. Emberek, akiknek vannak jogaik, és akiknek esélyük van a méltóságteljes életre, a felemelkedésre. A forradalom napjaiban mindenki hitte, hogy Magyarország igazságosabbá tehető. Hitt abban, hogy ha ez az ország összefog, akkor nagy dolgokat tud cselekedni.

Képzeljük el, hogy Nagy Imre visszatért hozzánk, és az elmúlt tíz évet névtelenül Magyarországon töltötte, figyelte, hogy a forradalmárok kései utódai miként követik az ő történelmi, államférfiúi példáját. Mit látna Nagy Imre? Azt látná, hogy Magyarország szabad.

Van politikai szabadság, van szólásszabadság, van sajtószabadság. De azt is látná, hogy Magyarországon még mindig túl sok az igazságtalanság. Túl sok a szegény, túl sok a kirekesztett, túl sok a kilátástalanságban élő ember. És látná azt, hogy - amiként 50 éve - mai is sok a tehetség, sok a tenniakaró, sok a sikerre vágyó és sikert elérő magyar. Nagy Imre csak részben lehetne elégedett, hiszen '56 céljai, Nagy Imre politikai öröksége csak részben valósult meg.

Nekünk, utódoknak, az a feladatunk, hogy mindent megtegyünk egy igazságosabb Magyarországért, a nyomor megszüntetéséért, és azért, hogy minden ember azzá válhasson, amivé tehetsége és szorgalma feljogosítja. Úgy élhessen, ahogy szeretne, függetlenül attól, milyen családba született, az ország mely részén lakik, idős-e vagy fiatal, munkás-e vagy értelmiségi.

És még mindig az a feladatunk, mi itt Sopronban ezt az elmúlt napokban megtapasztalhattuk, hogy megvédjük a demokráciát, megvédjük a törvényességet, megvédjük a Köztársaság értékeit. Erre kötelez bennünket egy baloldali államférfi, egy baloldali politikus öröksége. Nagy Imre öröksége." - mondta Kránitz László.

(cyberpress)