CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2023. február 7., kedd, Tódor, Rómeó napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Mi1más  

Az ilyen fesztiválokon úgy tűnik mindig van legalább egy csőrepedés-ezt a bátyám mondta valamikor péntek este, amikor lhaladtunk a női szakasz mellett, illetve átverekedtük magunkat a rajta.

Két nap, két éjjel




Az eredeti koncepció az lett volna, hogy pénteken délután, szombat délelőtt és vasárnap délután leülök szépen a klaviatúra elé, és begépelem a tudósításomat, mint a kisangyal. Persze. Nem sikerült; az évad első fesztiválja pedig elég jól.
Az eső meg esett, miért is ne tette volna, az elmúlt másfél évben még mindig ez volt, lassan kezdek hinni az esőistenekben, így magamban is. De az eső nem számít, így kicsit ronggyá áztunk a bejárt előtt néhány méterrel, odase neki. Még a leges-legelején kisétáltam a Sportcenrumba, gondoltam megnézem hol fogom a következő negyvennyolc órát tölteni, hmm, fesztiválnyitónak a Blackout zenekar kiválló döntés, este hétkor még alig lézengtek ugyan, a hangulat viszont egészen biztosan volt.

A következő találkozás az épülettel valamivel kilenc után, ami azt jelenti, hogy a Hellhole teljesen kiesett, a Pál Utcai Fiúk pedig alig-alig jutottak el tudatomig, pedig jó kis zenekar volt még valamikor régen, emlékszem, na mindegy.

Az épület zsúfolásig tele, a népek hihetelen sokasága, sőt, sokszinűsége nagyon megkapó tudott lenni. Megkiséreltem valamiféle általánosan unalmas trendet összeszedni, direkt, nehogy már csupa jót írjak, de hát nem sikerült, meg is jegyeztem valakinek hogy milyen sokfélék errefelé az emberek, de az csak bámult bele bután üveges szemembe, aztán otthagyott. Későbbb kísérlet tettem arra hogy visszaszerezzem megbecsülését, visszautaltam a körülöttünk tébláboló egyszemélyes univerzumokra, hogy milyen érdekes, ezek az emberek ugyanúgy bizonyos elég jól definálható pályákon mozognak itt benn az épületben, sőt odakinn is, de akkora sületlenséget válaszolt, hogy nose.
-Persze, de nagyon sokmindent meghatároz a szociális helyzet, meg hogy az ember mit hoz magával, meg a neveltetés is.-Valami ilyet. Aauuurghhhhh.
Szóval vidáman tellt az idő.

Az ilyen fesztiválokon úgy tűnik mindig van legalább egy csőrepedés-ezt a bátyám mondta valamikor péntek este, amikor elhaladtunk a női szakasz mellett, illetve átverekedtük magunkat rajta, észbontóan sok nő várakozott, akkor és ott egyszerűen nem értettem hogy a pacákok miért nem itt próbálkoznak háremük felújításával. A férfi WC kifogástalan, relatíve, bár nők itt is vannak, biztos látták azt a kiválló reklámot, amikor. Vagy csak már nem bírtak magukkal. Meglehet.

A Publo Hunny fel se tűnt, csak egy kicsit, Ganxsta Zoliékről inkább egy szót se, Tankcsapdáék pedig egész egyszerűen szarok voltak, a hangosítás pocsék, de legalább jó sokat játszottak. Anima... Ők azok akik miatt érdemes volt pénteken kinn lenni, bár a kisteremben a Méhek biztosan jók voltak, de az még túl korán volt. Akkortályt még javában hadakoztam a sofőrrel, hogy mégse dobjon már le akkor a buszról.

Szombat este, kezdés hétkor, érkezés kilenckor, Hooligans, Freshfabrik, Heaven Street Seven, Tímár Péter mintha sosem lett volna, mérsékelt sorbanállás az ajtónál, a helyzet sokat normalizálódott az előző naphoz képest. Fábryn teltház, sőt, még annál is több, még állóhely sem, annyira azért nem jó ez az arc, derül ki kettő perc szorongás, meg egy viszonylag lapos történet után, ami egyébként a vietnami balzsamról szólt.

Kispálról már tényleg nem éri meg beszélni, ők már csak a múltban léteznek, szinte nincsenek is, csak úgy látszik.Azt hiszem kezd kellemetlenné válni a tömegeknek ez az egész hajcihő a koncertjeikkel. ÚÚÚÚ, kispál, hűűűű, ááááá-mondják mellettem tinilányok és elsöpörnek amerre a nagyja tömeg. Kinek kell ez?

A szombat egyébként is unalmasabb és fáradtabb, valamint öregesebb volt a péntekinél. Kicsit sziget-utolsó napokat idézett, sok ücsörgés, lassú sörözgetés, viszonylag jó zenék. A Quimby és a VHK egy kissé megborzolták a kedélyeket, ők az este hősei, aztán az UP! megkisérel tovaszörfözni az előzők keltette hangulathullámokon, hiába, menthetetlenül beég, arccal hárítja a murvát, satöbbi. Nem hiszem hogy rá tudnék szokni, erőtlen és kelletlen, sőt kellemetlen, a színpad előtt vagy ötven ember rángassa magát, ennyi. A fesztivál napjának utolsó csillanása a negyed hatkor kezdődő PESTIEST + SOPRONIEST PARTY, túlélő tipusoknak, egészen reggel hatig, amikor megragadjuk kabátunkat, utolsó fröccsünket. Itt megtörnek az utolsó rezgések is, tényleg vége mindennek, az év leges-legelső fesztiváljának.

sol.



1999. április 20., kedd 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület