REFORMÁTUSOK SOPRONBAN

75 ÉVES A TEMPLOMUNK

Sopronban, nem utolsó sorban történelmi és nyelvi kapcsolódások alapján a reformációnak a Luther Mártonhoz fűződő ága vált uralkodóvá. Ennek ellenére a XIX. század vége előtt, amikor már több református élt Sopronban, a kötelező egyház- és várostörténeti szempontból jelentős református személyek éltek és működtek városunkban: 1574-ben Beythe István, a későbbi püspök, mint magyar lelkész. 1681-ben Csúzi Cseh Jakab korábbi gályarab, aki az akkor itt ülésező országgyűlés református tagjainak volt a lelki gondozója, és Bátky János kereskedő, aki 1805-től volt külső tanácsos. Már a XX. század elején működött itt a svájci református családból származó Bünker Rajnárd a neves néprajzkutató, a soproni múzeum egyik alapítója.

Az 1910-es népszámlálás adatai szerint már 400 református élt Sopronban. 1913-ban Végh Kálmánné jelentős kiterjedésű ingatlanokat adományozott egy leendő református templom építésére az ekkor már presbitériuma! rendelkező gyülekezetnek. Az adományozó emlékét templomunkban emléktábla őrzi.

A trianoni béke után bekövetkezett kényszerszerű áttelepülések következtében jelentősen megnőtt lélekszámú gyülekezet lelki gondozását Pál Dénes a Rákóczi Ferenc Katonai Nevelőintézet tábori lelkésze látta el. Az istentisztelteket a törvényszék nagytermében tartották A presbitérium 1925-ben hozott határozatot a templom építéséről.

A Templom és a hozzá csatlakozó bérház tervét Hárs György építész készítette el. A kivitelezésre a soproni Schneider és Straner cég kapott megbízást. Az alapkőletételre Antal Géza dunántúli püspök jelenlétében 1927 január 16-án került sor. A templom felszentelése előtt 1929 nyarán a gyülekezet lelkészévé választotta Maller Kálmán győri segédlelkészt, aki az 1929-es iskolaév kezdetétől a hitoktatást is elvégezte.

A templom felépítésével, amelyet 1929. december 2-án szenteltek fel, új lendületet kapott a gyülekezeti élet. Ennek motorja az új fiatal lelkész Maller Kálmán volt. Működése legjobban a beiktatási prédikációjából vett következő idézettel jellemezhető: „Azt szeretném, ha engem mint egyént a gyülekezet nem is látna. Legyek ablak, melynek láthatatlan üvegén az isteni szeretet melege sugározzék rátok!” A templom harangját, amely a Seltenhofer neves soproni harangöntő cégnél készült, csak 1938-ban, a Rieger cég által gyártott orgonát pedig 1940-ben szentelték fel.

Öt bibliakör alakul, közülük kiemelkedő a főiskolások részére szervezett, amelynek emlékét egykori tagjai életük végéig őrizték. A középiskolások és a főiskolások között megalakult a Soli Deo Gloria szövetség, amelynek tagjai a nyári balatonszárszói táborozások rendszeres résztvevői voltak lelkipásztorukkal együtt, aki ezeken az alkalmakon több ízben előadóként is szerepelt.

Az 1944. december 6-i bombatámadás során a templom -és a lelkészlakás is megsérült, de Maller Kálmán az istentiszteleteket a károsodott templomban is megtartotta.

A kommunista hatalomátvétel után az egyház és állam viszonyát megszabó egyezmény új helyzetet teremtett az egyház számára. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált az állami akarat elsőbbségének érvényesülése az egyházban.

Maller Kálmán 1954 májusában Pápára távozott lelkipásztornak. Távozása után nem sokkal súlyos betegség támadta meg, amelyből nem volt gyógyulás.

Maller Kálmán helyébe Balogh Gábor mosonszentjánosi lelkészt hívta meg a gyülekezet. Balogh Gábor 1982-ig, nyugdíjba vonulásáig volt a gyülekezet lelkésze. Szolgálatát a nehéz időkben való állhatatos kitartás jellemezte. Az egyházra nehezedő pártállami nyomás sokakat a látszólag könnyebb megoldás választására késztetett, csökkent a gyülekezeti tagok száma. Különösen fájó volt, hogy a hatalom a gyermekeket fosztotta meg a hit szépségei megismerésének lehetőségétől. Az 1956-os forradalom eltiprása után sokan távoztak a gyülekezetből külföldre, többen közvetlenül a november 4-i istentiszteletet követően, amelyen Balogh Gábor az úrvacsorát is kiszolgáltatva kérte Isten segítségét újra a, sötétség hatalmába került hazánk, egyházunk és benne gyülekezetünk számára.

Balogh Gábor 1982-ben történt nyugdíjba vonulása után a gyülekezet Vladár Gábor Takácsi község lelkipásztorát választotta meg utódjául, aki máig tartó nagy buzgalommal kezdte meg a rábízott gyülekezet gondozását.

A következőkben a terjedelmi korlátok miatt csak a legjelentősebbekre kitérve témakörönként igyekszem felvázolni az 1982 óta eltelt évek történéseit.

Egyházunk és benne gyülekezetünk jövőjének záloga a hitet megismerő és azt megtartó ifjúság. A hitoktatás megszervezésének munkája mellett lelkészünk a Református Egyházban elfogadott több hittankönyv szerzője is. Jelenleg a hitoktatásban részesülők száma 147. Gyülekezetünkben a bibliakör mellett egy, a lepramissziót támogató kézimunka közösség is működik.

Énekkarunk az utóbbi években az evangélikus testvérek énekkarával együtt énekel. A református középiskolákba járó és teológiai tanulmányokat végző soproni fiatalok támogatására, valamint templomunk karbantartásának segítése a célja a Gyülekezet lelkes tagjai által 1989-ben létesített Maller Kálmán Templom és Iskola alapítványunk.

A gyülekezeti élet színesebbé tételét, a református közösségi tudat erősítését szolgálják a kirándulások, közös üdülési alkalmak. Ebből a célból is alakult meg Gyülekezetünkben 1995-ben és teszi elevenebbé és sokoldalúbbá a gyülekezeti életet azóta is a Kálvin Kör. A különleges gyülekezeti alkalmak között meg kell említeni az 1989 óta rendszeresen ismétlődő kerkafalvi ifjúsági tábort és a pünkösd hétfői sarródi istentiszteletet, amely alkalmat szolgáltat az anyagyülekezet és a környékbeli, szórványban élő reformátusok találkozására.

Városunk határszéli fekvése, lelkészünk nemzetközi kapcsolatai miatt számos külföldi vendég látogatását fogadtuk. A vendégek ellátását legtöbbször gyülekezetünk tagjai vállalták, akiknek ezúton is köszönetet mondunk.

Beszámolónk nem lehetne teljes, ha nem tudósítanánk a templomban, a parókián és a státusházban szinte szünet nélkül folyó építkezésekről, bővítésekről, javításokról. Sok más mellett meg kell említeni a háborús károk rendbetételét, a templomfűtés és a világítás felújítását, egy új tanácsterem építését és a jelenleg folyó felújítási munkálatokat a parókia tetőterében.

Lelkészünk külföldi tanulmányútja idején Zsoldos Tibor látta el a segédlelkészi szolgálatot 1992-ben, 1998-tól 2004-ig Jakab Katalin volt a segédlelkész. Jelenleg Nagy Attila szolgál.

Küzdelmes évek vannak mögöttünk, de meggyőződéssel tudtuk és tudjuk énekelni azt, hogy „Isten itt van köztünk" és hittel bízunk abban, hogy velünk és utódainkkal fog maradni a jövőben is.