Azért ez egy kicsikét durva,csúszott meg a sarkam a kollégium lépcsőjét borító jégpáncélon, és nekifeküdtünk a szélviharnak.
Péntek éjjel, szombat hajnal
Azért ez egy kicsikét durva,csúszott meg a
sarkam
a kollégium lépcsőjét borító
jégpáncélon, és nekifeküdtünk
a
jeges szélviharnak. A West End Pub igazán lehetne egy
kicsivel közelebb. Nem sokkal, csak egy cseppet,
mindegy, az este hevesnek igérkezett; a dolog megéri, Dj. Titusz bazi
jó,
menni
kell.
A Cave. Úgyis iszonyú hangos, mondotta valaki, akinek
szava van ilyesmikben, be is záratták egyből,
ahogyan
azt jó helyekkel szokás. Majdnem. Este tízig
minden
mehet. Osszák be.
Dühöngtünk ilyesmiken egy darabig, már
majdnem
láttuk a sörgyár víztornyát. Ez az
este
nem a Caveről szól. A Cave megszűnt, hagyjuk. A
West
Endre kell gondolni, meg Tituszra, Katora. Pörgésre,
hedonizmusra, és bármi másra, ha annak
eredménye
borzasztó fárdatság, és alvás
délután
négyig.
OK, a kocsma bevéve, eddig minden úgy halad, ahogyan
kell, az időpont este 11, a
lemezjátszóknál
Ákos, a tömeg sehol. Remek. Levetjük magunkat a
bárhoz,
sör az arcba. Kortyolás. Ákos baromi jól
kever.
Még valamikor egy kocsma mélyén egyszer azt mondta, hogy ő nem
dj.
Hogy miért, nem sikerült kiszedni.
Valamikor éjfél körül dj. Kato elkezdi a
hivatalos
programot, ami nem olyan jó ötlet. A
visszatérő
Fatboy Slim szigeteken kívül a produkció
kissé
lapos. Sebaj, a kilátás, hogy már csak
órák,
és lesz valami igazán használható is, egy
pici
drum'n'bass, elég a
derűlátáshoz.
További sörökhöz,
üvöltözéshez,
a hangorkánban, torokszakadtunkig.
Addig, míg a kérdés, hogy mikor? nem kezdett
égetővé
válni. Hááát. Kettő körül
illene, mondom én, pillantás az órára,
meglepetés,
három múlt. A harminc fős tömeg nyugodtnak
tűnt.
Azért mégiscsak. Kato egyébként nem
olyan
nagyon rossz, csak arra nem képes, hogy az egész
estét
kitöltse. A Fatboy Slim pedig tényleg jó.
Négyig el lehetett húzni az időt,
tovább
nem. Titusz sehol, rossz nyelvek szerint a dolog
esélytelen.
Ötven órányi nemalvás után a
lelkesedés
megadta magát, és meghalt csendben, torok berekedt, nem
volt
kiút. Csak hazafelé.
sol
1999. február 01., hétfő 00:00
|