|
Fertőzöd a gépet, lopod a munkaidőt... Hát szabad ezt?
Netforgalom-, nettartalom-ellenőrzés profi szinten
Mindannyian szeretnénk, ha otthon is gyors internetérés állna rendelkezésünkre: kevés pénzért, s nem utolsósorban
vírusoktól, férgektől, kéretlen behatolóktól védetten.
A vállalatok, vállalkozások már élvezik az internet előnyeit, húzzák hasznát - azután persze, tapasztalják hátrányait is.
Hátránya például, hogy a dolgozók nem csupán munkával töltik idejüket, hanem csámborognak a neten. Hozzáteszem, nagyon érdekes
összefüggés, és mindenképpen a női munkavállalóknál jó pont: a nők - legyenek azok fiatalabbak vagy idősebbek - nem a
jellemzően netfüggő dolgozói csoport. A férfi kollégáknál sokkal intenzívebb az interneten bóklászás, illetve: a chat, a
játék. Természetesen nagyon sok nő is chatel, árucikkeket néz, üdülőhelyeket csodál meg satöbbi, de őnáluk a nem munkával
töltött, a munkaadó szempontjából nézve haszontalan percek, órák számát még mindig sokkal inkább a személyes beszélgetések
rovására kell írnunk. Ez pedig abból a nézőpontból pozitív (azaz: még mindig jobb...), hogy nem teszik ki a vállalat
hálózatát - potenciálisan a teljes számítógépparkot - vírusfertőzésnek, férgek behatolásának. Korántsincs részükről annyi
letöltés, annyi csatolmány-küldözgetés satöbbi.
Természetesen azon vállalatokról beszéltem itt, ahol minden PC-n ott van az internet, nincs se órához, se tartalomhoz, se
személyhez kötötten korlátozva. Ha fentieket újból átfutjuk, azt mondhatjuk: az adminisztratív munkavállalók szeretnek olyan
helyen dolgozni, ahol ott a gépükön a netelérés - és korántsem fognak kivétel nélkül mindannyian ezzel visszaélni, és csak és
csak netezni, dolgozni meg csak akkor, ha közelít a főnök.
A vállalatnak azonban nem jótékonysági, hogy ne mondjam, szociális jelleggel van teljes netelérése minden gépre, hanem
azért, hogy üzleti életében az adatátvitel könnyű és hatékony legyen, nagy sávszélességgel, tehát nagy sebességgel. Igen-igen
bosszantó üzleti gát, közvetve üzleti kár az, ha valamely, vagy néhány munkatárs például filmletöltéssel lassítja a
netelérést. Beszélni kell velük! ("Természetes szokás" ilyen helyeken, hogy a fineszesebb dolgozók a letöltést éjjel
bonyolítják - már ahol nincs éjszakai műszak. Ám adminisztratív munkakörökben - hacsak nem más földrész kiszolgálásával
foglalkoznak, s az időeltolódás miatt elvárás az éjjeli elérhetőség, az éjjel aktívvá tétele - nem jellemző az éjszakai
műszak...)
Lehet szépen kör-e-mailben, team-enként, netán nagyobb összejövetelen ismertetni a munkatársakkal a merre meddig-et, de
nem biztos, hogy ez igazán hatékony megoldás nagyszámú munkavállaló esetén. Az e-mailt talán még elolvassák, de a
foganatja... eléggé bizonytalan.
Az IT-team vért izzadva se tudja kordában tartani, jószerivel még átlátni sem a hatalmas adatforgalom összetételét,
pillanatról pillanatra mutatott állapotát - nagyon elégedettek saját munkájukkal már akkor is, ha a belső hálózat, illetve a
külső csatlakozások zavarmentességét szépen, rendesen biztosítani tudják.
Ahol igény van - ott megoldás is születik. Az igény potenciális pénz a megoldást szolgáltatónak - a megoldás szintén
potenciális pénzmegtartás, spórolás, költséghatékony eljárás az igénylőnek. Az igénylő a cégvezető, aki tudni szeretné már
végre, mi is folyik PC-szinten, desktop-szinten a cégénél, és igen-igen értékelné, ha a kifizetett munkabér nagy része
valóban hasznos munkával lefedett munkaórákért járna. Az IT azért van, hogy megküzdjön a támadásokkal, a vírus- és
féreginvázióval, illetve folyamatosan működtesse a belső hálózatot. De mi van azért, mi szolgálja azt, hogy a cégvezető
ne a nyári szabadságát a vállalati netelérés segítségével munkaidőben szervező munkatárs magánéleti ügybuzgalmát
fizesse munkaórákként, ne azt honorálja, hogy a cégtől jobb pozíció reményében elfelé pályázó dolgozó munkaidőben, a
vállalati netelérés segítségével, a hálón keressen magának új állást, ne az ismerkedőcsatornák cseverészését finanszírozza,
és ne pornóoldalak bámulásáért adja a fizetési borítékot? Kicsit is ismerve a mai világot, azon belül annak szóbanforgó
szegmensét, az internetet, az információtechnológiát - adódik a válasz: ezért egy jó informatikai megoldás van - ha van! Meg
egy jó cég, mely felismerve az igényt e megoldást kifejlesztette, naprakészen tartja és árusítja, vagy kooperáló partnerek
segítségével: árusíttatja.
A világ lassan összeér - nem mondhatjuk azt: kelet felé haladva egyre elmaradottabb viszonyokat találunk, hiszen az
indiai, kínai programozók már "nagyon ott vannak a szeren", ahogy azt fiataloktól "jók valamiben, értenek hozzá" értelemben
manapság hallani szoktuk. Azaz: kelet felé is, nyugat felé is lehet tekintgetni kutató szándékkal - vajon hol árulják (ha
árulják ugyan) azt az összkomfortos, univerzális, hét nyelven beszélő hogyhíjjákot, ami erre a nem kis költségvonzattal járó
igen összetett problémára megoldást nyújthat?!
Az a fajta megoldás nem hét nyelven, hanem már ötvenötön "beszél", beleértve a magyar nyelvet is. Mostantól
Magyarországon is forgalmazzák. A cég neve Websense ( részletesebben például itt ), a "gyógyír" neve pedig: Client Policy Manager (CPM). Igen elhűltem,
micsoda információlemaradásban is vagyok, mivel sejtelmem sem volt róla, mennyire aprólékosan lebontott, egyedi igények
szintjén képes már ellenőrizni és blokkolni nettartalom-forgalmat az okos technika.
Óriási, folyamatosan frissülő adatbázisuk van azon webhelyekről, melyek vírusokat, férgeket terjesztenek, melyek
pornótartalmakat hordoznak, melyek satöbbi. A satöbbi azért satöbbi, mert cégfüggő. Amely cégvezető azt mondja:
tikettrendszert akarok - a dolgozóm napi iksz percet netezhet, tetszőleges darabolásban a perckeretet, sem többet, sem
kevesebbet -, a belső netfelügyeletért kezeskedő cég azt mondja, rendben.
Ha a cégvezetés azt mondja: le akarom követni a netforgalmamat PC-re, személyre és látogatott-oldaltémákra fókuszálva, a
CPM bólint, és már csinálja is. A tények ismeretében azután már lehet egyénre szabottan odaülni a munkatárs mellé az
asztalához, és személyi ráhatás céljából úgymond elbeszélgetni vele, vagy becitálni a főnöki íróasztal elé, és felfedni
előtte lehetőségeit: vagy neten kószálással lopja a cég idejét - vagy "szárnyakat kap" záros határidőn belül...
A nyereségesség a munkavállalónak is érdeke: így van cég, mely hosszú távon foglalkoztatja. Igen, a munkavállalónak -
mivel még nem az a helyzet, amit az első mondatban mondtam, hogy mindenkinek van otthon gyors, olcsó, biztonságos netelérése
- az is érdeke, hogy a munkahelyen háborítatlanul internetezhessen... de azért, valljuk be, értelmesen gondolkodni
képes, felnőtt ember képes eme érdekeket józanul rangsorolni, és úgy végezni napi munkáját, hogy a cég se károsodjon, az ő
munkája is megmaradjon. Ha azonban nem megy szép szóval: mindenképpen igen meggyőző tud lenni egy ilyen sokoldalú ellenőrző,
blokkoló, a vállalati internetbiztonságot a sokszorosára emelő megoldás, mint amit ez az ötvenöt nyelven beszélő holmi adhat.
És... igen-igen kiemelkedő nemzetközi sikerekkel adhat!! Az, hogy én nem hallottam róluk, az, hogy esetleg Ön sem, kedves
olvasóm, még korántsem jelenti azt, hogy nem piacvezető a maga nemében. Nálunk eddig a vállalatok örültek, ha magukat a munkahelyi
hardvereket, szoftvereket tudták finanszírozni, üzemben tartani, és megteremtették a gyors internethálózatukat - a hatékony
kihasználásra majd csak most mutatkozik igény! Ahol viszont igény van - ott azonnal feláll egy megoldás is! Megoldás, mely
huszonöt fős cégtől felfelé évi, emberenkénti 10.000 forintos körülbelüli bekerülési költségtől leeshet egészen az ezer-iksz
forintos ráfordításig is, minél nagyobb az igénylő vállalat számítógépes munkát végző alkalmazotti létszáma.
Sebők Lili
2004. november 11., csütörtök 15:20
|
