Lk 21.5-19 Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ezt mondta: Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?” Így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! - Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Kitartástokkal megmentitek lelketeket.

Az apokalipszist, a végképet mindig a félelem érzése is övezi. Az egész világot érintő változás, a minden megszokottnak a vége, mint kép, megdöbbentő jelenetekkel teli. Az ember helye, állapota, megfigyelőként, nem változik, miközben körülötte minden átalakul, hogy az új körülmények között ő is újjáalakuljon.
Az úgynevezett szabad információáramlásnak "köszönhetően" máris sok ilyen képet vetítettek elénk konkrét időponttal vagy anélkül. Megtanultuk: az ember szeret rettegni, szereti, ha adrenalinszintje a magasabb régiókba hág, s ezért a szintért cserébe maga is sok őrültéget képes elkövetni. Az apokalipszis ilyen adrenalinszint növelő "esemény", s "ingyen" van.
Milyen furcsa, hogy amint az élettanban azonos pathomechanizmussal párosítjuk az eseményeket, mégis milyen különböző okok váltják azt ki! Megjegyzem, ez nem egyedi dolog, s akik az élettani analógiák valódi különbözőségét meglátják, azok tudnak eredményesen szellemiekben is harcolni azokkal szemben, akik életünk leglényegesebb eseményeit szeretnék a biológiai válasz látszólag közös szintjén vulgarizálni, az okozat azonossága alapján felfedezni az álanalógiát az okok, az isteni és emberi között.
Az eszközszint alapján a valóság hamis megközelítésére hajlamosít mindannyiunkat az a tény, hogy a társadalom nyilvánosságában egyre többen "pályáznak" arra, hogy azonosíthatóan az apokalipszis negatív hírnökei legyenek. Elszabadult indulatok, a végletekig, sőt azon túl nyúló tettlegességek, a közömbösségig terjedő mechanikus kapcsolatok, talán annyira divergáló, forszírozott esendő emberi hajlamok kultiválása, melyek ha a kiművelt emberfőkben - mert nem kerülhetnek a helyükre - már valóban csak a kozmikum, a végső megoldás szintjén találkozhatnak.
A jézusi kép eseményei többségének már most is meg tudnánk feleltetni történelmünk egyes eseményeit, mintha már valóban csak az égi jelek, a teljes kozmikum erőinek megrendülése lenne hátra.
- S ha nem, akkor, Uram, még mi következhet?
Mindeközben pedig egyenként és sorsonként, mint augusztusi hullócsillagok, pillanatnyi felizzás után túlhajlunk pályánk delelőjén, s kötelező mini apokalipszisünkben már előre megéljük a végidő képe utáni állapotot. A hamisan feltett apokaliptikus kérdés mellett ugyanis egy nagyon "életszerű" kérdésre kell válaszolnunk akkor is, ha nem olvassuk a Lk 21.5-19-et: most hogyan kell élnünk, mit kezdjünk nap mint nap felhorgadó adrenalinszintünkkel, hogy akkor majd ne csak félelemben észleljük azt, amiből már eddig is annyi minden bekövetkezett.
- DI -