|
Hajnal Mihály Sopronban
A Körmendi Galéria Soproni, Templom utcai házának utcai frontját foglalja el a november 13-án megnyílt, a Prágában élő Michael Hajnal kiállítása. Sajnos - bár ennek is örülni kell - a galéria 2005. március 1-ig csak szombat-vasárnap 10-17 óráig látogatható.(Más időpontokban előzetes megbeszélés szükséges.)
A kiállítás látogatóját kétségkívül egy nagyon sajátos világ hangulata fogja meg a belépés pillanatától. A két kiállítóterem levegőjét valamilyen nem nyomasztó, de jól érzékelhető visszafogottság, szomorú mosoly lengi át, mely végig követhető a kiállított művek nagyon tág körű tematikájának egész vertikumán. A hangulat nincs összefüggésben az alkalmazott egyéni technikával, mely a különböző fázisú oldatok határán képződő sajátos formavilágot használja ki, amely látszólagos ellentétben áll anyagi megjelenésében a képek hangsúlyozott tükörszerű, lakkos felszínével.
Nincs összefüggésben a keltett rezgés a képek jól szétválaszható dualista színvilágával, melyet tematika szerint is alkalmaz a művész. Megjelenik minden kép előtt, de tapinthatóvá, megfogalmazhatóvá igazán azon alkotások szemlélése közben válik, mint az elmúlás, a visszatekintő fanyar mosolyát elviselni képes kompozíciók .
A fizika törvényeinek engedelmeskedó folyadékok különböző színű halmazából, mintegy a varázsló pálcájának ütésére, alig követhetően bontakoznak ki a valóságelemek, melyek könnyen érthetővé teszik a modern formavilág és színhasználat ellenére(?) a művész alkotásait. A csoportos szereplők vonulnak, dőlnek, beleolvadnak majd kiválnak a háttérből, a környezet nélkül nem életképesek, jól konkretizálható viszonyban vannak az őket körülvevő elemekkel. Minden tartózkodás és ideiglenesség ellenére egységesek arra a rövid időre is, amíg léteznek.
Néha egy-egy színpompás vihar összekuszálja a jól felépített formákat, az elemi erők szögletesítik, torzítják a jelenlétet, de a vihar elcsitul és újrafogalmazódik - talán más színekben, talán kicsit komorabb hangvételben, színhasználatban - a harmónia. Néha a legmerészebb kitörési kisérletek bonyolítják az egyébként sem egyszerű viszonyokat, hogy aztán visszabillenve, mégsem elszakadva álljon helyre a rendnek mondható egyensúly, mely az a bizonyos nem tagadható bágyadt, a túlélő rálátását hangsúlyozó állapotot hordozza.
A kiállítás egyik fő jellemzője, hogy mindezen változásokat Michael Hajnalnak sikerül az időbe belehelyezni, a foltok sajátosságaiban a korok-életszakaszok sajátságait konkretizálni, miközben mégis egyfajta távolságtartással, - mint ahogyan a művész a vásznat figyeli a feltartott kezével - rálátással bír az egészre. A kiállításon portré nem, de ember-, táj- és anyagábrázolás bőven látható, változatosságában és egységében vonzó lehetőségként ajánlom meglátogatását a soproniak hétvégi programjai közé.
- DI -
2004. november 13., szombat 18:19
|
