|
Fény + árny + szín + mozgás és hang - elektronokban
Mi szem-fülnek ingere...
A Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Magyar Fotóriporterek Társasága által második alkalommal meghirdetett
nyílt digitális fotópályázatra beérkezett legjobb pályaműveket a nagyközönség október 18-tól november 14-éig
tekinthette meg a Néprajzi Múzeumban (Ld. itt!
).
A meghirdetők nemes szándékát a Panasonic támogatta, ezért hordozta a pályázat és kiállítás nevében a cég kitűnő
fényképezőgépcsaládjának nevét: Lumix 2004.
A fotók, a diák nézegetése mindig is szokásos volt baráti összejöveteleken, családi vendégségeken. Azután jöttek a
házivideók - az eszközöket, melyekkel felvétettek és elkészültek, most ne soroljuk; haladtak a korral. A mozgóképek passzív
élvezete után hamar kedvet kap az ember arra, hogy saját maga is film-alkotóvá váljon; nem titkolható - már csak versengésből
is... Ahogyan az lenni szokott: ha neki van kamerája, ha ő csinál a családjáról videót, akkor én is, csak én különbet, és így
tovább. Ma már "csak" pénz kell hozzá, egy videokamera, egy computer - no és, persze, némi fantázia? Nem. Kitűnő szoftverek
nélkül eléggé megakadna elképzelései megvalósításában a nagyreményű autodidakta operatőr. E szoftverek gyors
megismerése már nem olyan egyszerű - forgalmazóik tanfolyamot is szerveznek, az igényeknek megfelelően. (Például: itt)
A világért sem állítom, hogy minden karácsonyfa alatt e termékek fognak várakozni - de talán értelmesebb lenne a tehetős
családnak efféle közös és közösen is, hosszú távon élvezhető ajándék, mint a sokadik bizsu, vagy akár nemesebb ékszer, a
'fogalmunk sincs, elolvassa-e valaha, lényeg, hogy drága legyen és mutatós' könyv, az igen-igen sokadik baba, mozgó-kattogó
játék és így tovább. Nem mondható, hogy csak pénz kérdése: de talán az így elköltött pénz még segíthet egy
elhidegülőben lévő párkapcsolat és az árnyékában kallódó gyerekek családdá visszavarázsolásában - az együtt filmezés, a saját
szórakoztatásra amatőr színészkedés közös örömével. Ám filmes pálya felé kacsingató ifjaknak is jobb, ha tudják: "menő",
neves operatőrök, rendezők és vágók nem kevesen ugyanezen szoftverekkel és berendezésekkel alkotnak.
Írásom nem karácsonyi ajánlónak készült - de hiába, a közeledő ünnep és az ilyenkor szokásos ajándékozás kapcsán
elszaladt egy kissé a fantáziám. Akárki használja is a fényképezőgépet, a digitális videokamerát és berendezéseket -
mindannyiuknak a pillanat mint történelem megörökítése a célja. Az emberiség örök vágya: megörökíteni magunkat. Bár
maradtak volna pontos dokumentumok az Atlantis-civilizáció mindennapjairól, az inkák sürgés-forgásáról!! Rajzban, képben,
mozgóképben, akinek csak módjában áll, örökítsen meg mindent, amit kedve tartja - húsz év múlva a képeken lévő tárgyakat
(használati tárgyak, autók satöbbi) meg fogjuk mosolyogni, illetve rájuk csodálkozunk majd, ahogyan ma igencsak nagyot
néznénk, ha például a háztartási boltok polcain újból ott találnánk a VIM-et...
Sebők Lili
2004. november 14., vasárnap 12:15
|
