,,Batyusok vagyunk a szó legigazabb értelmében. Mert többnyire képtelenek vagyunk szabadulni egy-egy tragédiától, félelem szülte mondattól, és nem utasítjuk vissza a segítséget kérő szót. Ötvenkét hét, ötvenkét embermese, ami róluk, rólunk, akár mindannyiunkról szólhatna."

Interjúk, riportok, portrék, életképek és jegyzetek egy kötetben.
Minden újságíró álma, hogy a valaha, akár egy-egy napilapban, megjelent írásait egy kötetben lássa. Amennyiben megadatik az, hogy a napi, eseménysodorban olyan írások is szülessenek, amelyek az aktualitásukon túl, a későbbiekben is hordoznak üzenetet.

Boldogságkeresők címmel jelent meg a Győri IV. Könyvszalonra Harcsás Judit és Vida Melinda közös könyve. A kötet a Kisalföldben megjelent cikkek gyűjteménye, ezért azt a kiadó, a Segítőház Alapítvány mellett természtesen a Kisalföld és annak kiadója is támogatta.

Jól érzékelhetően a napisajtó terjedelmi korlátaihoz igazodó írások emberi sorsokat mutatnak be. Nem mindennapiakat - mondhatnánk az első gyors végigolvasáskor, de azt követően rádöbbenünk arra, hogy bizony a bemutatott élethelyzetek – az öröm, bánat, az útkeresés, a kétségbeesés, vagy éppen a felemelkedés pillanatai – bizony, ,,mindennapi sorsnak" minősíthetők, hiszen a mindennapjait töltik be mindazoknak, akikről a riportok szólnak. Kevesebb a kötetben a közismert sztár, és több, a megható, vagy éppen a megdöbbentő történet. Ez utóbbiak egyik nagy és talán csak a ,,szakma" számára a történet mögött nehezen felfedezhető értéke az, hogy annak szereplői egyáltalán szóra bírhatóvá váltak a riportot készítő előtt, hogy vállalják gondolataikat, arcukat.

A jó interjúban, riportban az újságíró amúgy észrevétlenül van van jelen. De jelen van. Ez a kettősség adja az írások legtöbbjének azt a személyességet, amelytől az olvasó magát is a történet szereplőjének érezheti, amitől átéli a fedél nélküli hajléktalan sorsát, a gyermeket váróét, vagy éppen a gyermekét gyászlóét, az önmagát feláldozó anyáét, vagy a mozgásképtelenné vált, de mégis boldog asszonyét.
Ötvenkét ,,embermese" hogy a kiadó és a szerzők szándéka szerint az év minden hetére jusson egy. (Bár, aki kézbeveszi a kötetet az nem valószínű, hogy vár egy évet annak beosztásával.)

Időben nem egyszerre szülttek az írások, de mégis egy egésszé áll ösze a kötet, mintha a szerzők arra törekdtek volna – mindvégig tudatosan – , hogy a boldogságkereső interjúalanyok segítségével, a boldogság mibenléte is kirajzolódjék. És a kötetet végigolvasván talán az arra vezető irány is felfedezhetővé válik, bár – illúziói senkinek ne legyenek – ezt az utat tényleg mindenkinek magának kell megjárnia: akárcsak a kötetben szereplőknek mind.

,,Ezek tényleg mind egy napilapban jelentek meg?" - kérdezte a közelmúltban egy ismerősöm.
Hogy ebben a kérdésben kritika, avagy dicséret fogalmazódik meg, és melyik kinek szól, avagy szólhatna, azt az olvasóra bízom, akik a kérdésre válaszolni nyilván akkor tudnak, ha kézbe veszik majd a Boldogságkereső -ket.

(Harcsás Judit-Vida Melinda: Boldogságkeresők; Kiadó: Segítőház Alapítvány, Nyomdai előkészítés Lapcom Lapkiadó- és Nyomdaipari Kft.; Nyomás és kötés: Palatia Nyomda és Kiadó Kft.)
T.É.