2005. február 6. vasárnap 16 óra. A Pannonia Med Hotel galériájában a kiállítás megnyitókon szokásos forgatag, ünnepi hangulat.

A tárlatlátogatókat Burkus József, a jelenleg Hódmezővásárhelyen élő festőművész, viszonylag nagyméretű alkotásai fogadják, szinte meghökkentő közvetlenséggel, barátsággal, a különleges színek kavalkádjának mesteri szépségével. Az érkezők, a szemlélődők valahogy rögtön otthon is érzik magukat ezeknek a képeknek a világába. A következő, hogy a siker bizonyos fokmérőjeként funkcionáló kíváncsiság feltámad és már hallani is a súgva feltett kérdéseket,- itt van a művész is?. Hol áll, igen ő az, aki ott áll kicsit titokzatos, megnyerő mosolyával Géczi Dorottya színésznő mellett, aki a festő baráti köréhez tartozik és sanzonok előadásával tiszteli meg a festőművész 42. kiállítását

Aztán figyelmesen hallgatjuk a nemes egyszerűséggel SZIKO-ként bemutatott fotóművész, a barát és némely esetben alkotótárs személyes hangvételű megnyitóját, amelyből többek között azt is megtudhatjuk, hogy Burkus József képei egészen fantasztikus mélységeket, és csodákat tárnak elénk, aki szerencsés és van birtokába alkotása, az, nap mind nap újat, új dimenziókat fedezhet fel képein és minél tovább nézzük őket annál jobban tetszenek, egyszerűen nagyszerű képeivel együtt élni.
A megnyitó után folytatott közvetlen beszélgetésből aztán azt is megtudjuk hogy világjáró művészemberrel van dolgunk.

A 80-as évek közepétől járja Nyugat-Európát, de a leghosszabb távollét Svájchoz és az USA-hoz, nevezetesen Floridához kötötte. A Debrecenben megalapozott és a művész által is nagyon sikeresnek nevezett festőművész pálya, külföldön is folytatódott, sok – sok kiállítás előkelő galériákban és nagyszerű kihívásként megélt megrendelés fémjelezte.

Most, itthon ismét az alföldet választotta lakhelyéül, de saját bevallása szerint is ez a viszonylag békés, csak sok barát és még több ismerős, érdeklődő övezte lét nem tart már sokáig, újra útra kel, kellenek a kihívások, a küzdelem és a főleg önmagának való állandó bizonyítási vágy sem hagyja nyugodni.
Az is kiderült, hogy Burkus József eddigi életútja ezek nélkül a távoltöltött évek nélkül sem mondható mindennapinak. A Nyíregyházi Főiskolán megszerzett rajz-biológia szakos tanári diplomával, -mivel a képzőművészetire nem vették fel-, több mindent próbált, volt tanársegéd, nevelőtanár, újságíró, de csakhamar kiderült, hogy az igazi, a számára kijelölt út a festészet. Az út felvállalása aztán meg is hozta számára a nem is várt mértékű sikert, elismerést.

- Én a „csodák” embere vagyok. A velem történő dolgokat, eseményeket, szerencsés, örömteli voltuk miatt legtöbbször csodaként élem meg. A lét, számomra csoda. Rendkívül erős intuíciós képességgel rendelkezem, ezért valószínű másként látom másként élem meg a világot, talán ezért ismerem nagyon jól az embereket is, egy rövid beszélgetés után már sok minden tudok róluk. Ez azért nem mindig okoz felhőtlen örömöt.
De a művész különleges ember. A művész médium, aki pontosan az érzékenységének köszönhetően olyan dolgokat, olyan igazságokat tud közvetíteni művészetén keresztül a világról, amelyek nála nélkül, rejtve maradnának.

Burkus József kiállítása február végéig látható a Pannonia Galériában, megtekinthető: naponta 9-17 óráig.
Szívből ajánlom figyelmükbe:

Füzi Edit

A képek megtekinthetők: http://galeria.pannoniahotel.com