A Fidesz Győr-Moson-Sopron Megyei Kulturális Tagozata szervezett Sopronban megemlékezést

A kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Kulturális Tagozata Győr-Moson-Sopron Megyei Tanácsa szervezésében Dávidházy István, ny. műszaki tanácsadó: Együtt a harctéren és a hadifogságban címmel előadást tart a soproni Perkovátz-Ház különtermében.
Dávidházy István életpályájáról beszélt, a II. világháborúról, majd a szovjet hadifogságban eltöltött időszakról, amely alatt édesapjával is találkozozz. A hallgatóság az ottani szörnyűségek mellett bepillantást kapott a Szovjetunió 1945-1947 közötti mindennapi életébe is.

Dávidházy István és Firtl Mátyás

Az előadást megelőzően Dávidházy István Firtl Mátyással, a Fidesz képviselőjelöltjével közös sajtótájékoztatón idézte fel a fogság alatti személyes emlékeit, Firtl Mátyás szólt arról, hogy a fizikai megsemmisítést elszenvedőkhöz hasonló áldozatai az elnyomó terrornak, azok, akiket lelki-szellemi terrorban tartott az elnyomó rendszer.

A második világháború során fogságba került magyar hadifoglyok is százezres nagyságrendben kerültek a Gulag embertelen kényszermunka-táboraiba, s közülük sokan ott lelték halálukat. A "malenkij-robot" címen elhurcolt magyar civileknek pedig csak mintegy tíz százaléka maradt életben, s térhetett vissza otthonába. Ezek között jelentős számú nő, sőt fiatal nő is volt.

Az elmúlt évszázad ötvenes éveiben itthon Magyarországon is ezrek kerültek koncepciós vádak és perek alapján börtönbe, bitófára vagy kényszermunka-táborokba. Az úgynevezett kitelepítetteket pedig minden indoklás és ítélet nélkül hurcolták el, s tartották, dolgoztatták embertelen körülmények között évekig a hortobágyi, és más e célra létesített telepeken. Ezeken a helyeken a gyermekek is együtt szenvedtek szüleikkel. A kínzások, az éhezés, fázás, a betegségek, továbbá a nehéz munka következtében sokan még fogságuk idején meghaltak, mások testileg-lelkileg megrokkantak, s akik még ma is életben vannak, azok többsége is élete végéig viseli e megpróbáltatások nyomait. Ezután következtek még az 1956-os forradalom kivégzettei, bebörtönzöttei és a külföldre menekültek serege.
A soproni Perkovátz-házban tartott megemlékezésen Szarka László, a tagozat megyei elnöke a Bibliát idézte:
Az üldözések értelmi szerzői és kegyetlen végrehajtói kísértetiesen megvalósították a Pál apostol által idézett prófétai igéket: "Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tesz, egyetlenegy sincs. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik; Isten félelmével nem törődnek." (Róma 3,12-18). "

Firtl Mátyás a megemlékezésen hangsúlyozta: A kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja: az eleven lelkiismeret emléknapja, mert sokan köztünk élnek az áldozatok közül.
A kommunista diktatúra áldozatai a ,,kis” megzsarolt ügynökök, és azok a milliók is, akik - a félévszázados és az újra megújuló agymosás következtében - még ma sem képesek saját érdeküket felismerni, akikből kiölték a következetes mérlegelés és döntés igényét, akik manipulálhatók.

A diktatórikus módszereikkel nem csak emberek fizikai megsemmisítését gyakorolták teljhatalommal, hanem szellemi és lelki terrort gyakoroltak.
Azok is a kommunizmus áldozataivá váltak, akiket a saját, a fel nem ismert elnyomó rendszerbe vetett hitük csalt kelepcébe, akik egy jobb jövőben bizakodva váltottak hitet: a szegényparasztok és a munkások is áldozatok voltak, és azok is, akik szaktudásukat, hozzáértésüket nem állíthatták a haza felemelkedésének szolgálatába, mert ellenségnek tekintették őket, vagy akik származásuk miatt nem képezhették magukat.
(cyberpress)