Igrecz Katalin rajztanár, a Bánfalváéert Baráti Kör elnöke nyitotta meg március 3-án Szurokné Strassner Klára kiállítását a Bánfalvi Fiókkönyvtárban.

„Selyem út vezet Bánfalvára” . A kiállítás meghívója közös szellemi kirándulásra invitálja a látogatókat.
Arra az útra kapunk meghívást, amelyen az alkotó járt a valóságban, de egyben a képzőművészeti útkeresés idején is a rajzolás-festés tanulás éveiben. A ma megnyíló kiállítás képei annál a határkőnél mutatják be Strassner Klárát, amelynél már birtokában érezhet egy olyan kifejezésformát, amelyben gondolataihoz virtuóz technikát társít, s egyszerre nyújt újdonságot, felhasználva régi festészeti tapasztalatait.

Az első állomásról a kiállításon nincsenek képek, de aki azokat láthatta, elmondhatja: az indulás vajúdását tolmácsolták. Azok a szénrajzok stúdiumi elgyötörtséget hordoznak, és szinte biztos, hogy lelki megkönnyebbülést okoztak az első akvarell képek. A nőies finomsággal megörökített virágok kedves témájukkal inspiratívan hatottak a tiszta színek használatára.
Az akvarellezés edzésben tartja a festő kezét, szemét, gyors képalkotó képességét.

A selyemképekkel a harmadik határkőhöz értünk, amelyek első látásra éreztetik velünk, hogy itt érzi igazán elemében magát Klári. Valósággal „fürdőzik” a textúra kipróbálásának variálásában.
Hol láttatni engedi a selyem tojáshéj színét, kontrasztként helyezve rá a zöldek, vörösek mély tónusát. Hol pedig szabadjára engedi a színek egymásba olvadó vagy éppen ropogósan elváló foltjait. Örök alkotói probléma: mennyire érdemes tálalni a motiváló élményt vagy az elvonatkoztatott gondolatok mennyi fogódzkodót hordozzanak.
Strassner Klára nem hagy sokáig útkereső helyzetben bennünket. Előadja élményét, amit a Fertő égő nádasa jelentett, amit hazahozott külföldi kirándulásairól – Plitvicai vízesés , Meteorák – és a szívünkhöz közel álló árpád-kori templom kivilágított látványa nyújtott. A „Téli táj” vagy a „Hóolvadás” című képek akár Bánfalván is készülhettek.

,,Létezés" : Pénzel Péter gitárjátéka

Szeretnénk is, ha a „Bánfalva” tábla mellé a „Barbison” is kikerülhetne és sok festő jönne ki a városból. A selyemfestés számos technikai nehézség leküzdését feltételezi. Ezek egyike, hogy a rendkívül finom, laza szövésű, vékony anyag hogyan képes megtartani a határozott rajzos vonalat, határoló kontúrt. Márpedig a formagazdaság ebből táplálkozik. A megoldások biztos technikai tudásról tanúskodnak.

Külön erénynek tarthatjuk, hogy az alkotó nem ragad le a foltok egymásba folyó, véletlen játékosságánál. A könnyű siker érdekében nem csak hangulati hatást kívánnak elérni a képek, hiszen elénk hozzák az erdei fenyő tűleveleinek rajzosságát egy kerti pad, vagy a templomkapu kovácsoltvas szerkezetét, mindehhez persze lágy felületeket társítva ellentétpárként.
És nem hagyhatjuk szó nélkül egy alkotás érzelmi töltetét sem, hiszen Szurokné Strasszner Klára három gyerekkel büszkélkedhető anyaként él Fűzfa sori otthonában. Ez is magyarázza a képekből áradó kiegyensúlyozottságot. Az őszinte, családot összekapcsoló szeretet, amely a maga körébe vonja a Bánfalván élő testvért, sőt a Bánfalváról induló férjet, az ő hajdani barátait, ismerőseit is. Klárit óvják, bíztatják, ha kell, és a kis unoka környezetében szintén a jó kedv záloga. Tomi fiának osztálytársai pedig a folyton érdeklődő ,,szemlészei” alkotómunkájának. A Soproni Képzőművészeti Társaság tagjai virággal, jó szóval, bátorítással és szeretettel veszik körül alkotótársukat, egyszóval: Klára jó kezekben van, szeretetteljes közegben él és alkot: s ez sugárzik képeiből.

Igrecz Katalin