Akik az élet keletkezését kutatják, tudják, hogy csak az élet megnyilvánulásai kerülnek a látókörükbe, magát az életet nem tudják megragadni. Az életjelenség nem azonos az élettel. Az, hogy valami működik, például dobog a szívünk, az nem maga az élet, csupán az élet megnyilvánulása. A nagy kérdés, mi működteti? ÉLET? ENERGIA? ERŐ?

Lám mennyire szép a nyelvünk, benne rejlik a válasz is: életenergia, életerő. Tapasztaljuk az energia megjelenési formáit, jellemezhetjük sokféleképp, de hogy honnét ered, hol van, az nagy talány.

Mi is, mint ránk bízott ajándékot hordozzuk az energiát, mint a mag. Létezésünket köszönhetjük neki, s hogy hogyan használjuk, az lesz ránk jellemző. Ahogy a magra lesz jellemző, ha például tölgy lesz belőle, az emberre lesz jellemző, zárat tör fel, vagy templomot épít. A Napra jellemző, hogy fényt ad, a Jóistenre, hogy szeretetet.

Kicsi a bors, de erős – mondja a magyar nép. A szem elől el van takarva, kiben, miben mekkora energia, erő van.
A gondolat is energia: megláthatják, az energia nem más, mint gondolat! Az ember gyűjti a gondolatokat magában, és egyszerre új gondolatok születnek, hatványozott energiával. A teremtő erő, az alkotóerő, amely a léleknek nyit széles kaput, minél nagyobb, annál hatalmasabb az életereje.

A mindenség teremtő erejét meg tudjuk személyesíteni, de kell hozzá a hegyeket is mozdítani képes erő, a hit. A hit közvetíti az életet is. Életereje, teremtő ereje úgy lakozik bennünk, ahogy Isten országa minden emberben.
A négy elem: a föld, a levegő, a víz és a tűz – bővelkednek energiában, de a legfontosabb a szellem, a lélek energiája.
Akik nem tudnak okosan a saját szellemi, lelki energiájukkal gazdálkodni, azokat semmilyen más energia közelébe nem szabadna engedni. Vagy pazarlóvá, vagy rablóvá válva bánnának a föld, a levegő, a víz és a tűz kincseivel, vagy tétlenek lennének.

Az az ember, aki nem tud saját pénzével bánni, bármennyi is legyen belőle, mindig szegény marad.
Nézzünk körül szűkebb hazánkban! Nézzünk körül Sopronban. Azt látjuk, akik például mit sem tudnak Sopron szellemi energiáiról, azok irányítanak. A következmény? Ha valaki mit sem tud múltról, elkötelezettségről, a jelen kapacitásairól, az ne foglalkozzon Sopron vizével, földjével, levegőjével, mert szegények maradunk. Az sem tudósa, sem tanára, sem katonája vagy követe a nagyvilágban ne legyen. Aki nem ismeri Lackner Kristóf működését, ne legyen politikus! Ez nem személyeskedés, hanem képletes gondolat. Ezt a gondolatmenetet ajánlom, bár veszélyes is lehet. Vagy gazdagok lennénk, a különböző energiák partjáról nézve városunk állapotát?

Sajnos mi lettünk – általában az emberiség – az energiáért, és nem fordítva. Rablókká váltunk. A föld, a levegő, a víz és a tűz rablóivá. A pénzért élünk, nem az van miértünk.
De van kiút, hisz ez a mai nap is arra való! Hallani az újító hangokat: a mai összejövetelen is biztosan csupa-csupa jobbító gondolat fog elhangozni!
Ezért is szeretném, ha egy percre megállnánk, főhajtással tisztelegnénk egy pillanatra a négy elem áldása és bősége előtt, mint ahogy azt eleink tették!
Érintsen meg minket az a gondolat, hogy LÉLEK A MAG IS, ENERGIA A GONDOLAT IS, és ERŐT IS SUGÁROZ A SZEMÜNK!

Dárdai Árpád