Jn 20,1-9 Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!'' Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia halottaiból.

Akik ezeket a mondatokat olvassák, azok nagy valószínűséggel már hallottak a számítógépes programok legalitásáról, kódszámokról, illegális- vagy kalózmásolatokról. A többiek pedig kaptak nyugtát, blokkot vagy éppen számlát, tehát tudják, hogy a világ úgy működik: bizonyítani kell azt, hogy amit használunk, fogyasztunk, azt valóban jogosan tesszük, hogy az valóban a miénk.
Húsvét és a feltámadás "kategóriájukban" nem ezek közé tartoznak, mégis van valami hasonlóság a megjelenítésben és a "működésben".
Jézus halálának és feltámadásának ünnepén, amikor az olvasott Péter beszéd az Apostolok Cselekedeteiben úgy kezdődik: "Ti is tudjátok...", minden gondolat értelmezésekor ez a belépő. Ti is tudjátok! A dolog tényszerű része lezárult, dokumentált és megfordíthatatlan. A megváltás isteni műve befejezett. Ami mozog és változik, az az emberi része, amivel bizonyíthatjuk, amivel pl. nyilvánosan is (isteni parancsra!) hirdethetjük Jézus halálát és feltámadását. Jézus többször is, de talán legemlékezetesebb formában a lábmosáskor utalt arra, hogy a szolgálat megvalósulásának csak az egyik momentuma a cselekedet. Annak "birtoklásához" el kell azt fogadni. Ez egyébként a szolgálat hasznának nélkülözhetetlen feltétele.
Nem nagy újság és egyáltalán nem felfedezés, ha azt mondjuk, a keresztény húsvéti köszöntés és az arra adott válasz a ténynek ezt a két oldalát rögzíti konvencionális, de ha úgy tetszik szerződéses formában. A beköszöntés - "Jézus feltámadt!" - tartalmazza az esemény isteni részét, de egyben a köszöntő személyes érintettségét is. A válasznak - "Valóban feltámadt!" - nem az az elsődleges tartalma, hogy a tényt erősítse meg, hanem az, hogy nyilvánosan, a jogos bizalom ellentételezéseként nyilvánvalóvá tegye, hogy a köszöntött szintén ugyanezt vallja, mert elfogadta Jézus mérhetetlen ajándékát és szolgálatát. Belátta, hogy enélkül nem üdvözül („Ha nem moslak meg ... nem lehetsz közösségben velem.” Jn 13,8).
A köszöntés hovatartozásunknak és elkötelezettségünknek nyílt megvallása. Mindennek létezik több, "alternatív" - kipréselt, ömlengő stb. - formája. Amikor azonban a liturgia periodikus jellegéről, a Húsvét évente visszatérő ünnepéről beszélünk, akkor annyi már csak elvárható, hogy természetesen hangozzék a köszöntés és válasz! Olyan magától értetődően, amit egész évben ugyan nem használunk, de a tartalma bennsőnkben és magatartásunkban végig benne van. Most éppen csak ki kell mondani. Természetessé, mindennapivá tenni, a hétköznapok minden pillanatába átmenteni a tartalmat és felszólítást: "Ti is tudjátok...Meg is parancsolta nekünk...ApCsel 10"
Így válik kitörölhetetlen tartalommá a húsvéti fény. Nem szabad, hogy olyan "második nyilvánosság" lépjen az első helyébe, mely a tényeket felszínesen ismeri (mint legutoljára az utolsó vacsorával jártunk, amit az euthanaziára felszólításként értelmeztek), de a tartalmat nem, és főleg nem sajátjaként, alázattal, s ezért - álprófétai hangsúllyal - hiteltelen és ferde következtetéseket hirdet azok alapján (pl. azt, hogy ami most érthetetlen, az egyben értelmetlen is). Pedig csak egy-két szakaszt kellett volna még elolvasni az önjelöltnek! ("Még nem értették ugyanis..."ApCsel 10).
Visszatérve a számítógépes, és nyilvánvalóan sántító analógiához: egy példány teljes, megőrzött másolat még hiteles, még belefér a szerződésbe. Ha írott a dokumentum, rá is írják: "Hiteles másolat" !
A személyes érintettség, a hitelesség, az isteni kód mindig - Húsvétkor is, egész életünkben is - szükséges!
- DI -