Jn 14,1-12 Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek.'' Tamás erre azt mondta neki: ,,Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?'' Jézus azt felelte neki: ,,Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.'' Ekkor Fülöp kérte őt: ,,Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!'' Jézus így válaszolt neki: ,,Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: ,,Mutasd meg nekünk az Atyát''? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tetteimért higgyetek. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek.

Nem lehet egyértelműen és egységesen válaszolni a címben feltett kérdésre, mint ahogyan nyilván Jézus is másképpen válaszolt volna talán minden tanítványának. A megválaszolt kérdések mögött azonban nagyrészt ugyanaz az "isteni teljesítmény" húzódik meg, melynek határa az a pillanat, amikor már felismerhető kell, hogy legyen a Teremtő a teremtmény specifikumában. A keresztáldozat ismeretében már ez is kegyelem, s méginkább az minden más, amire vissza tudunk emlékezni akkor, amikor meglátjuk Benne Megváltónkat és ugyancsak Benne az Atya kinyilatkoztatását.
Nyilván nem hasonlítható össze mondjuk Sziénai Szent Katalin "elég"-je és János bácsi "nem elég"-je, de aligha tehető egyenlőségjel bármely két más egyed közé, mert Isten csak egyedeket, mégpedig nagyon különböző egyedeket ismer. S míg mi az általános törvényszerűségek minél jobban lebontott ismérveit kutatjuk, addig Ő azokat könnyedén kezelve még mindazokat a különbözőségeket is érvényesen és tudatosan kezeli, amelyeknek a jelentőségét mi még csak felismerni véljük. Speciális esetekben, talán ki is ragadva az általános hatálya alól, természetesen szeretjük azokat felemlegetni. Ősök, környezet, korábbi hatások, ismeretszint, és még a végtelenségig lehetne sorolni az egyediség korlátozó-kifejező eszközeit.
Jézus itt egyértelműen elvágja azok szellemi kacskaringós útját, akik a "Jézus igen, az Atya nem" szlogenjével vagy annak ellentettjével szűkíteni szeretnék a hit tartalmát, sőt - Jézus kijelentése alapján - az állítással megcáfolnák hit puszta létezését. Ha arra gondolok, hogy éppen azon a vasárnapon, amikor ezt olvassuk, lép trónra a Hittani Kongregáció volt vezetője XVI. Benedekként, akkor kicsit bele is borzongok az egybeesésbe, és arculcsapva érzem a véletlen létezését.
A hit tartalma az ember által "sterilen" kibogozhatatlan isteni teljesség, kinyilatkoztatása, megnyilvánulása pedig a tettekben érhető el. Mértéke valamilyen végtelen beosztású skálán kalibrálható, de ki nem fejezhető érték, ugyanakkor nagyon úgy néz ki, hogy abban a "bináris kódolásban", amit itt Krisztus használ, a nulla-egy párosításban aligha állt akárki Jézus mellé a tiszta egyes teljesség jelöltségében.
Jézus azonban nem "osztályozásra" szánta az elmondottakat, hanem a hitnek, mint egy folyamatnak, egy szándéknak a jellemzésére. Irányt jelölt meg, mely a bemutatott példák apropóján teszi ismertté az utat, az út mentén álldogálókat és a feladatot. A cél ugyanis nem az, hogy nekünk, hanem az, hogy Benne másoknak legyen elég általunk.
- DI -