1455 június elején a Magyar Királyság főurai tanácskozásra gyűltek össze Győrben. Személyesen vagy követei révén képviseltette magát mindenki, akinek beleszólása volt az ország ügyeibe. Megjelent Hunyadi János, Brankovics György szerb fejedelem, elküldte követeit V. László az ifjú magyar király is, aki ekkor Bécsben tartózkodott és lehet, hogy személyesen jelent meg a Hunyadi család legnagyobb ellenfele Cillei Ulrik is. A tanácskozáson két szorosan összekapcsolódó téma került napirendre. Az ország belső békéjének biztosítása, mivel az ország ekkor már a polgárháború küszöbén állt, valamint az oszmán-törökök támadására való felkészülés. A győri gyűlés jelentőségét az előzmények ismeretében érthetjük meg.

Az Oszmán Birodalom a XIV. század folyamán erősödött meg és kezdte meg a Balkán meghódítását. A rendszeres támadások a Magyar Királyság ellen 1390-től indultak meg. Luxemburgi Zsigmond magyar király, ezért kiépítette az ország déli határvidékén azt a végvárrendszert, amely hosszú ideig eredményesen állította meg a török támadásokat. A királyi hatalom meggyengülése 1439-ben következett be, amikor Habsburg Albert meghalt és csak a csecsemő fia László maradt utána. Ekkor a bárók egy csoportja a lengyel Jagelló Ulászlót hívta be az országba. A polgárháborúban Ulászló kerekedett felül és az özvegy királyné fiával, Bécsbe, Habsburg III. Frigyeshez menekült. Ekkor ívelt fel az Ulászló-párti Hunyadi János karrierje, aki később a török ellen vezetett harcai révén európai hírű hadvezérré és az ország legnagyobb birtokosává vált. 1443-44 telén végrehajtott „hosszú hadjárata ” nyomán úgy tűnt, hogy van esély az oszmánok kiszorítására a Balkánról. 1444-ben azonban a várnai csata vereséggel végződött, ahol I. Ulászló is életét vesztette. Most már mindenki Albert fiát, V. Lászlót ismerte el királynak, de III. Frigyes nem volt hajlandó elengedni Bécsből. Ezért a rendek 1446-ban Hunyadi Jánost kormányzóvá választották. 1452-ben III. Frigyes mégis kiadta V. Lászlót, aki így végre elfoglalhatta a magyar trónt, Hunyadi pedig lemondott a kormányzóságról. Cillei Ulrik, aki nagy befolyást gyakorolt a királyra, erős szövetséget hozott létre a Hunyadiak hatalmának felszámolása érdekében. Az országot ismét polgárháború fenyegette, V. László pedig úgy döntött, hogy Magyarországra költözik.

Közben a Balkánon is válságosra fordult a helyzet, mivel 1453-ban II. Mehmed elfoglalta Konstantinápolyt és ez nyilvánvalóvá tette, hogy a török hódítás következő célpontja a Magyar Királyság lesz.

Ilyen körülmények között került sor a győri tanácskozásra, 1455 júniusában, az egykori ferences rendházban, ahol Hunyadi János és Cillei Ulrik egyezséget kötött egymással. Ennek értelmében mostantól együttműködnek az új király V. László és az ország érdekében, ugyanakkor megállapodtak a hatalomgyakorlás feltételeiről is. A kibékülést Hunyadi kisebbik fiának Mátyásnak és Cillei Erzsébetnek házassági terve erősítette meg. (Erre végül nem került sor mivel Erzsébet hamarosan meghalt.)

Közben a magyar rendek hívására az országba érkezett Kapisztrán János ferences szerzetes, aki élethivatásának tekintette a törökök elleni harcot és a pápa megbízásából keresztes had felállítását akarta elérni. Megjelent a győri országgyűlésen és nagy beszédben szorgalmazta a török elleni összefogást, egy erős hadsereg felállításának szükségességét. Beszédének hatására felmerült egy százezres nagyságú hadsereg felállítása is, ami Hunyadi szerint elég lehetett volna török kiűzésére Európából. Hunyadi saját költségén tízezer fegyveres kiállítását ajánlotta, a király nevében pedig újabb húszezret, ehhez csatlakozott Brankovics György szerb despota is, akinek fejedelemségét a török ekkorra már elfoglalta és ezért a Magyar Királyságban keresett menedéket. A terv szerint a pápa és az európai fejedelmek is jelentős haderőt küldtek volna.

Az elképzelések azonban nem realizálódtak, viszont II. Mohamed újabb jelentős szerb területeket foglalt el, majd 1456-ban megtámadta a magyar végvárrendszer kulcsát, Nándorfehérvárt. Hunyadinak, pedig a Kapisztrán János által toborzott keresztesekkel egyedül kellett szembeszállnia az ostromlókkal. Nándorfehérvár falai alatt fényes diadal született, sikerült a szultáni főerőket visszaverni és így az ország védelmét biztosító végvárrendszert fenntartani. A győzelem azonban sok áldozatot követelt, az ostromot követő járványnak esett áldozatul Hunyadi János és Kapisztrán János is.

Az 1455. évi győri országgyűlés 550. évfordulója emlékére a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat tartalmas rendezvénysorozattal készült. Ennek keretében tegnap (06.07.) Győrött, a megyei könyvtárban tartották „A Hunyadiak kora Magyarországon” c. - 10-14 éves korosztálynak - meghirdetett történelmi vetélkedő megyei fordulóját.

Dr. Horváth József könyvtárigazgató, a zsűri elnöke az eredményhirdetésen elmondta, hogy az első fordulóra regisztrált közel félszáz csapatból 15 csapat jutott a megyei megmérettetésre. Őszinte elismeréssel szólt a diákok felkészültségéről, biztos tényanyag tudásáról, és külön kiemelte, hogy néhány csapat milyen okosan és ügyesen taktikázott ott, ahol erre lehetőség adódott. a zsűri és a felkészítő tanárok egyöntetű véleménye az volt, hogy a megyei forduló legérdekesebb és egyben legélvezetesebb feladata az volt, amikor is a diákok Kapisztrán János szerepébe képzelve magukat toborzó beszédet mondtak.

A díjakat Szabó Miklós, a megyei közgyűlés alelnöke nyújtotta át a diákoknak. Minden csapat emléklapot kapott, a „dobogósok” értékes könyvekkel lettek gazdagabbak és a szervezők jóvoltából, felkészítőjükkel együtt szeptemberben egy budapesti kirándulásra „hivatalosak”.

A megyei fordulón a maximális elérhető pontszám 76 volt, ebből az I. helyezett csapat 73-at, a II. helyezett 72-t, a III: helyezett pedig 69 pontot ért el.

Eredmények:

I. helyezett: Ujhelyi Imre Ált. Iskola, Mosonmagyaróvár „Hadak villáma” csapata (79/73 pont)
(A csapat tagjai: Bogyó Ádám, Domsich Márta, Freimann Gábor, Hegedüs Hajnalka, Molnár Eszter; felkészítő tanáruk: Bérciné Iváncsics Etelka)

II. helyezett: II. Rákóczi Ferenc Katolikus Közoktatási Központ, Csorna – „Öt holló” csapata (79/72 pont)
(Csibi Dorina Anna, Böröcz Anna, Majescsik Zsófia, Ábrahám Nóra, Somogyi Réka; felkészítő tanáruk: szalay Balázs)

III. helyezett: Zrínyi Ilona Ált. Iskola, Abda – „Havasi gyopárok” csapata (79/69 pont)
(Virág Attila, Berkes Róbert, Deák Arnold, Hangyál Miklós, Niykes Dániel; felkészítő tanáruk Balogh Sándorné)

A dobogós csapatok az „Új Akropolisz Egyesület” különdíját is átvehették.

Dr. Szakács Imre, a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés elnöke az alkotóval, Solta E. Tamással közösen leplezte le tegnap azt a plakettet, melyet a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat megbízásából készített a szobrászművész, az 1455. évi győri országgyűlés 550. évfordulója emlékére. A dombormű a megyei levéltár falán (Győr, Liszt Ferenc u. 13.) emlékeztet minden arra járót a jeles eseményre és az azon megjelent híres történelmi személyekre, Hunyadi Jánosra, a „törökverőre” és Kapisztrán Szent Jánosra.

Az emléktábla leleplezése előtt a megyei közgyűlés elnöke mondott avatóbeszédet.

Dr. Szakács Imre avatóbeszéde:

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt emlékező Közönség!

A közös múlt emlékezete már az emberi kultúra hajnalán is természetes igény volt. Az ókori népek, az egyiptomi, a görög, majd a latin, indiai és perzsa mítoszok, az istenek, félistenek, hősök kalandjai időtlen időkön keresztül szálltak nemzedékről nemzedékre, s arról regéltek, hogy mi és hogyan történt a régi időkben.

„Emlékezzünk régiekről,
Szkítiából kijöttekről,
Magyaroknak eleikről
És azoknak vitézségükről.”

Így kezdődik a legrégebbi fönnmaradt magyar nyelvű krónikás énekünk is, melyet „Ének Pannonia megvételéről” címmel Csáti Demeter deák írt a XVI. század első felében.

A magyar történelem évezredes múltja sokszor késztette fiait hősies és dicső cselekedetekre, a haza védelmére. Legendák, mondák, dalok és versek őrzik ezeket a tetteket. Az idő múlásával sorra kerülő évfordulók pedig jó alkalmat teremthetnek az emlékezésre.

Ilyen alkalom a mai is, amikor Soltra E. Tamás szobrászművész művészien megmunkált faliképének elhelyezésével fejezzük ki nagyrabecsülésünket a múlt azon eseménye előtt, amely a haza, sőt Európa védelméért meghirdetett török elleni hadjárat elindítója volt.

550 évvel ezelőtt, 1455 június elején a Magyar Királyság főurai tanácskozásra gyűltek össze Győrben. Személyesen vagy követei révén képviseltette magát mindenki, akinek beleszólása volt az ország ügyeibe. Megjelent Hunyadi János, Brankovics György szerb fejedelem, elküldte követeit
V. László az ifjú magyar király is, és lehet, hogy személyesen jelent meg a Hunyadi család legnagyobb ellenfele, Cillei Ulrik is.

A tanácskozáson két szorosan összekapcsolódó téma került napirendre. Az ország belső békéjének biztosítása, valamint az oszmán-törökök támadására való felkészülés.

A győri tanácskozásnak az egykori ferences rendház, a győri ferences rend tulajdonában lévő épületegyüttes adott otthont, amely - a kutatások szerint – e ház helyén állt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az 550 évvel ezelőtti eseményhez kapcsolódva két – a domborművön is megmintázott – történelmi személyiségről, azok néhány jellemvonásáról szeretnék pár szót szólni.

Kapisztrán János életének utolsó szakasza és hősies önfeláldozása Magyarországhoz kapcsolódik. ,,A magyar rendek először 1452-ben hívták őt Magyarországra Isten igéjének hirdetése végett.

Mikor a frankfurti birodalmi gyűlésen Magyarország megsegítéséért küzdött, ígéretet tett, hogy személyesen is eljön hozzánk. Ekkor kezdte hangoztatni felismerését, hogy Magyarország megsegítésén múlik Európa és a kereszténység jövője a török veszedelem miatt. Írt a burgundi fejedelemnek, a pápának és a császárnak, hogy késztessék összefogásra az uralkodókat.

,,Kapisztrán János 1455 májusában a Zala megyei Lendva közelében lépte át a határt, és július elsején érkezett Győrbe, az országgyűlésre. Itt kapta kézhez az új pápa,
III. Callistus levelét, amelyben megbízta, hogy hirdesse meg Magyarországon a török elleni hadjáratot. Ő volt az összes keresztesek igazgatója, vezére, bírája, kapitánya és parancsnoka''.

Fáradhatatlan volt a seregek toborozásában és a harcban egyaránt. A zimonyi táborba gyűlt keresztesekhez a következő beszédet intézte:

,,Ne nyújtsátok ki kezeteket rablott jószág után, hanem szálljatok szembe Krisztus keresztjének ellenségeivel. Űzzétek el őket, ne engedjétek, hogy a kereszténységet legyűrjék. .... Legyetek bátrak a harcban, küzdjetek meg az ősi kígyóval, és megnyeritek az örök boldogságot! ...... Ó, fiaim, ó, legkedvesebb magyarjaim! Fel a csatára a török ellen!''

Kapisztrán Szent János dicső tetteivel elévülhetetlen érdemeket szerzett Európa, s a magyar hon megmentéséért.

Tisztelt Emlékezők!

A felavatásra kerülő faliképen megmintázott másik személy Hunyadi János, a „törökverő”.

Gaál Mózes 1933-ban adta közre történeti elbeszéléseit, amelyben „Hunyadi János utolsó győzelme” című írásában emlékezik meg a nándorfehérvári ütközetről. A harc leírása és a vitézség bemutatása mellett megható képet fest Hunyadi János emberségéről és személyiségéről is:

„Ragályos betegség ütött ki a táborban. Beteg lett az óriási testi és szellemi munka által elcsigázott dicső vezér is. Átvitette magát Zimonyba. Magához hivatta feleségét, László és Mátyás nevű két fiát és hű barátját Kapisztrán Jánost.

Szívreható búcsút vett feleségétől, magasztos szavakban oktatta fiait. Azt hagyta reájuk, hogy szeressék mindenekfelett a hazát, járjanak a becsület egyenes útján, legyenek jó vitézek, türelmes keresztények. Azután fölvette a halottak szentségét és Kapisztrán karjai között kilehelte nagy lelkét.

Az a hős, aki húsz nagy csatában ezerszer állott szemben a halállal, szép csendesen keresztényi megnyugvással elszenderült. Meggyászolta a keresztény világ és maga Mohamed is, aki - midőn Hunyadi halálhírét meghallotta, így szólott: - „Benne a világ legnagyobb emberét vesztette el.”

Ma a nagyok emlékét érc-szobrokkal örökítik meg, neked, te nagy hős, elég a gyulafehérvári templom sírboltjában az a kis hely,

hová hűlt tetemedet helyezték; a te dicső alakod örökké élő szobor. A hazaszeretet, a becsületesség, a hadvezéri nagyság örök mintaképe.”

Álljon tehát itt e ház falán ez az emlékmű: a hazaszeretet, a becsületesség és a történelmi nagyság jelképeként. Legyen a hűség és a hazafiúi kitartás szimbóluma. Tegyen tanúbizonyságot a hősiesség és a bátorság dicső vállalása mellett minden erre járó számára. Hiszen ezek a nemes emberi erények olyan tulajdonságok, melyeket nem lehet meghamisítani. Melyek nem ismernek képmutatást, s más népek fiaiból is tiszteletet válthatnak ki.

Egy neves XIX. századi francia gondolkodó így vélekedett erről: "A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? .................

Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség a magas erkölcs megnyilatkozása."

Tisztelt Vendégeink!

Az utókor nevében ezen emlékmű elhelyezésével és felavatásával rójuk le tiszteletünket a hősök dicső cselekedete előtt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!”

Ponty Zita

Fotó: www.gymsmo.hu