Mt 9,36 - 10,8 Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” - mondta akkor tanítványainak. - „Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz.” A tizenkét apostol kiválasztása Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: „A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, s a szamariaiak városaiba ne menjetek be! Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.

Máté evangéliumában alig néhány versnyi távon az evangélista három, időben valószínűleg jobban elkülönülő, de nagyon összefüggő, szét alig választható momentumot kapcsol egybe.
Az első Jézus megállapítása a tömegről. Ő, "aki tudta, hogy mi lakik az emberben", azt is tudta, hogy kiterjedt és folyamatos segítség szükségeltetik ott, ahol mi a legtöbbször jól elvegyülünk, hogy aztán egy-egy esemény, vélemény-nyilvánítás vagy reakció nyomán sürgősen úgy érezzük, hogy "nem, kösz, de a tömegből elég!". Mégsem azt mondja a Mester, hogy megbízhatatlanok, hogy a rosszra még jobban hajlók, mint egyénileg, hanem arra az állapotra hivatkozik, amikor valaki a céltalanságtól és a felesleges terheléstől érez kiút nélküli fáradtságot; amikor még a cél sincs szem előtt, ami a terheket enyhíthetné.
A második esemény, amiről tudjuk, hogy önmagában is egy hosszú, több részből álló folyamat: az apostolok kiválasztása. Ha nagyon didaktikusak akarunk lenni, akkor ugyan különválaszthatjuk a személyes meghívást, amint éppen Máté meghívását olvastuk a vámnál és az apostoli hatalom átadását (újabb két részre bontva a küldésre és a Szentlélek eljövetelelére).
A három eseményből az evangélium céljának megfelelően, a leírásban éppen a harmadik, a konkrét feladatok és eszközök felsorolása torzul leginkább: érezhetően keveredik benne az általános és a konkrét, a célnak megfelelően módosított és a teljes szándékot kifejező jézusi általános. Egyike azon típusos helyeknek, melyek kifejtése szigorúan megköveteli az evangélium és Jézus ismeretét, mert nagyon el lehet rajta bukni éppen úgy, mint amikor egy-egy pasztorális esetre konkretizálja a gondozó az evangélium egészét.
Vonatkozik viszont csakúgy a hierarchia minden tagjára, mint a leglaikusabb hívőre, akinek az ő meghívását és az ő feladatát kell a lehető legintimebb, legszemélyesebb kapcsolatban az Istennel, minden nap előre és utólag is, tisztáznia. Amikor éppen ezért óvatosan úgy fogalmazunk, hogy a "változtatva a változtatandókat" kitételt beszúrjuk, akkor a másik hitének felségterületét védjük, és ugyanúgy célunk ez az ő Jézus-történetében, mint ahogyan a magunkét is megvédendőnek tartjuk minden hívatlan betolakodótól a konkrét ismeretében és (nehogy elfelejtsük!) felelősségében.
- DI -