|
A Trio Antiqua az Ünnepi Heteken
Már június 25-én elkezdődött a 2005-ös Soproni Ünnepi Hetek egyik "legtartósabbnak" bizonyuló sorozata, a Régi Zenei Napok 21. kurzusa a városban. A koncertek és korrepetíciók látogatói, tanárai között nyilván egyfajta folyamatosság és változás egyaránt érzékelhető, míg a tanítványok természetszerűleg megújuló sokasága valószínűleg azokból tevődik össze, akik a korábbi kurzusok kedvező tapasztalataival büszkélkedő tanítványok hallgatói voltak.
Akik más számos sorozatot hallgattak végig, azok tudják, hogy itt a régi zene olyan művelői gyűlnek elsősorban össze, akik a korabeli hangszereken történő megszólaltatás mai lehetőségeit kutatják.
A sorozatot ismertető füzet hasonlóan a sorozathoz a klasszikus elemeket megtartva a rendezvény igazán minden területével foglalkozik. Ha ezt majd az anyagiak és a terjedelem megengedi, akkor talán a művek ismertetése lenne fontos a bővülő lapokon, a kevésbé "vájt fülű" hallgatóság számára, akik e műveket aligha találják meg a házikönyvtár köteteiben.
Az olvasó szerencséjére e sorok írója is már hallott jónéhány, ebben a szellemben fogant hangversenyt, így most nem kell végigolvasnia mindazon töprengéseket, melyek végigkísérték ennek a komolyzenei műfajnak a születését közösségben és egyénben, előadóban és hallgatóban egyaránt.
A technikai nehézségek immár nem merülnek fel kifogásként, hiszen a végső konklúzió ma már mindenkiben arrafelé hajlik, hogy csak kétfajta zene van. Mindkettő személy-, tehetség-, gondolat-, tudás- és intuíciófüggő, s egy bizonyos, ma már a hangszerek minden területén jogosan elvárt történeti ismeret és minőségi követelmény hozadékaként nem lehet hangszerre hivatkozni egy esetleges indiszponált előadás után.
Ezt nyilván ugyanílyen jól tudja a 2001-ben alakult Trio Antiqua is (tagjai: Kalló Zsolt-hegedű, Vályi Csilla-cselló és Szekendy Tamás-fortepiano). A Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ Petőfi termében elhangzott hangverseny műsorán annak első részében J.Haydn három (Esz-dúr, E-dúr és G-dúr) triója hangzott el, míg a műsor második felét W.A.Mozart B-dúr divertimentója és G-dúr triója adta. A "típusos" és "típusosan bővülő" repertoár ma még (és vélhetően később is) a régi zenei társulások fejlődésének kötelező alapjait adják, a "kályhát", ahonnan a több ismeret birtokában a szó szoros értelmében még porral fedett művek megszólaltatásához vezethet az út.
A vastapssal, szünettel és a végén a Haydn G-dúr trió harmadik tételének ismétlésével több, mint 2 órásra nyúlt előadás alaphangulatát annak a fajta együttmuzsikálásnak a látható élménye adta, melyre - még, ha nem is tudják - oly sokan vágyakoznak. A megoldottnak érzett feladat öröme, egy-egy jól sikerült indítás vagy ritartando együtthangzása erősíti annak az együvétartozásnak a gondolatát, melyet más művészeti ágaknak is csak kevese ad meg igazán művelőjének.
Az előadásból nyilvánvaló, hogy jól megoldottnak vagy éppen virtuóznak igazán a harmadik Haydn darab vagy a Mozart művek egy-egy tétele mondható. Igazából csak a konzervzene sterilitása vagy a hétköznapoktól elszakítottsága az, ami igazán a hangszínek szokatlanságának érzetét kelti, nem tagadva pl a kezdés nehézségét, az első két Haydn darab kevésbé sikerült megoldását vagy az első Mozart mű inkább karikírozó, mintsem hangsúlyozó jellegét. Az élő koncertek esetleges velejárója a technikai zavaró malőr, és esetleg ennek az intonációra pillanatnyilag gyakorolt hatása is.
A hangverseny egészének a benyomása azt az érzést erősíti bennünk, hogy a darabválasztások - talán nem is tudatosan -, de Szekendy Tamásnak, az ő virtuóz, elsősorban Mozart futamaira és Haydn trilláira "hangolt" kezének, technikájának kedveztek, és ő szívesen be is mutatta rajtuk keresztül nagyszerű technikáját. A keltett hatás egészétől nagyon nehezen választható külön, de erősen befolyásolta a keltett hatást a fortepiano állapota, a szalon-jellegű, meglehetősen éles magas hanggal bíró hegedű, vagy a kiváló, tisztaságú, de néha túlzott basszust diktáló violincello.
Mindenképpen öröm, hogy Pannónia nyugati tájain is van igény erre a muzsikára, és a fiatal trió előtt álló munkás időket biztosan feledtetni fogja a hasonló darabok előadásával szerzett siker.
- DI -
2005. jĂşnius 28., kedd 23:01
|
